Ahol a jövő már elkezdődött 2. – Gyöngyöspata



Nincs tisztességtelenebb a társadalmi kísérleteknél. A társadalomtudósok és a politikusok erkölcse szigorúan tilt is minden olyan kísérletet, amelyre nem önként vállalkoznak a résztvevők, és még ilyenkor is azonnal meg kell szüntetni, ha az események kontrollálhatatlanná válnak, vagy a résztvevők ki akarnak lépni belőle. A társadalmi kísérletekre azonban soha senki nem jelentkezik önként. December elején arról írtam, hogy Esztergom a Fidesz kísérleti terepe volt, sok mindent kipróbált ott a Fidesz, amit azóta országosan is művel. Manapság pedig azt próbálgatják, mit fognak majd tenni, ha a fejükre szakad az ég. Meggyes Tamás kísérletezi ki, milyen lehetőségei lesznek Orbánnak, ha „forradalmi” politikája következtében összeomlik a gazdaság (bár lehet, hogy Csányi és Demján urak abból is hasznot húznak majd, és mi fontosabb van annál, hogy a „nemzeti” tőke, akár a nemzet ellenében is gyarapodjék). Kipróbálja, átmentheti-e a hatalmát ismét. A kísérletből már régen ki szeretnének szállni az esztergomiak, de nem tudnak, nem engedi el őket a politikai tisztességtelenség. Mert ez a tisztesség és a felelősség próbája is.

Vona mindig is sokat tanult Orbántól, a Jobbik meg a Fidesztől. A hungaronácik is kísérletbe kezdtek tehát, azt szeretnék megmutatni, milyen is lesz az általuk elképzelt „szép” jövő. Már számtalan beszédben elmondták, és régóta égtek a vágytól, hogy kipróbálják gyakorlatban is. Betiltott rohamosztagaik korábbi menetelése csak bevezetés volt. Mivel a magyar jogállam egyre inkább a törvényes jogtalanságok rendszerévé alakul át, az ebben rejlő lehetőséget ki is használták az egykori gárdisták, amikor „polgárőr” gárdákat alakítottak, a neonáci módra elképzelt „szebb jövő” érdekében. Az Országos Polgárőr Szövetség szerencsére nem vállalta fel ezt a szervezetet, és nem engedte őket a tagjai közé. Túrós Andrásnak, az OPSZ vezetőjének azonban mindössze annyi mondanivalója volt, hogy „ a szövetség korábban már kezdeményezte a ’polgárőr’ szó levédését”. Semmi mást nem tartott fontosnak, legalábbis a sajtó nem közölte. A szervezet honlapján is mindössze néhány sor jelent meg, amelyben közlik, hogy a Gyöngyöspatán járőröző szervezet nem tartozik az OPSZ-hez, és ez tagsága nevében elhatárolódik tőlük. (1) Slussz, ennél több mondandójuk nincs, ezt is elrejtették, nehogy nagyon feltűnő legyen. Egy szót se szólnak arról, mivel nem értenek egyet, mitől határolódnak el. Ugyan miért? A polgárőrség a helyi civilek szervezete, még akkor is, ha a róla szóló törvény – amely nem a helyi szervezetek, hanem inkább a központi vezetés igényeinek kielégítésére született – ezt csak implicite fogalmazza meg. (2) A „Szebb Jövőért Polgárőr Egyesület” a honlapján található információk szerint kilenc településen működik, egyik sem Gyöngyöspata. Valójában tehát semmi keresnivalójuk ott! A gond az, hogy a polgárőrségről szóló törvény fércmunka, abban az értelemben, hogy homályban hagyja a polgárőrök és a társadalom kapcsolatát, egyáltalán nem is foglalkozik vele, ellenben nagy figyelmet fordít a rendőrséggel való együttműködésre. Ennek konfrontációmentes időkben is súlyos következményei vannak a polgárőrségre mint civilszervezetre  nézve, most azonban egyenesen katasztrofális a hatása. A rendőrség és az ügyészség ebből a törvényből kiindulva semmit sem tehet ennek a szélsőjobboldali rohamosztagnak a gyöngyöspatai tevékenysége ellen. A helyzet azonban itt is az, ami a médiatörvény uniós megítélésével kapcsolatban: ezek a „polgárőrök” tömegével sértik meg az alkotmány egyéni szabadságra és emberi méltóságra vonatkozó rendelkezéseit. Mivel azonban a magyar közgondolkodásban és az igazságszolgáltatás gyakorlatában mindez lényegtelen, senkinek sem jut eszébe alkalmazni a vonatkozó szabályokat.

A Jobbik „polgárőrei” tulajdonképpen Gyöngyöspatán valósították meg Szegedi Márton eredetileg Miskolcra szánt ötletét, a „közrendvédelmi telepet”. Ezekre a telepekre a jobbikos politikus szerint a cigányokat kellene zárni, „kettős kordonnal, szögesdróttal körbevéve, csendőrökkel, este 10 óra után kijárási tilalommal”. Ez az egykori koncentrációs táborok pontos leírása. Gyöngyöspatán tehát létrejött a harmadik köztársaság utáni Magyarország első koncentrációs tábora. Igaza van id. Farkas Jánosnak, a helyi cigány önkormányzat korábbi elnökének, amikor azt mondja, hogy a faluban „gárdaterror van”.

A mai rendészeti gondolkodás kiindulópontja az a tétel, hogy a problémákat legtöbbször a helyi társadalmak maguk hozzák létre. A neonáci ihletésű rohamosztag (hogyan másként nevezhetnénk a koncentrációs táborokat megteremtő félkatonai csoportot?) megjelenését is az a feszültség tette lehetővé, ami a falu lakosai között már egy ideje fennállt. Klasszikus eset, az ingatlanok értékcsökkenésétől való félelem fokozta a feszültséget a romák és nem-romák között. Az utóbbiak mindent megpróbáltak, hogy megakadályozzák árvízkárosult roma családok házvásárlását a falu nem-romák lakta részében. Vagyis megpróbáltak mindent, hogy fenntartsák a szegregáció adott szintjét a faluban. Ezt adják most úgy elő, mint roma fenyegetést, aminek következtében egy idős ember állítólag öngyilkos lett. Feltételezhető, hogy a két csoport között széleskörű bizalmatlanság volt már korábban is, most pedig biztosan az van. Ezt mutatja a polgármester álláspontja is, aki a „sok bűncselekménnyel” magyarázta a „polgárőrök” jelenlétét, holott a rendőrség szerint csak közepes mértékű a bűnözés ebben a faluban. Az is világosan látszik a falu lakóival készített videointerjúkból, hogy a nem-cigány lakosságnak komoly elvárásai vannak a romákkal szemben, többször is elhangzik, hogy miért nem közösítik ki maguk közül a „bűnözőket” (3) – ami egyébként a Jobbik frázisa.

Nézzük meg egy kicsit közelebbről, mit is takarnak az effajta frázisok, hisz nemcsak a Jobbik, de a kormány, sőt annak romaügyi biztosa is mond hasonlókat. Például azt, hogy csak rajtuk múlik, dolgoznak-e – emlékezzenek csak, hogyan hajtogatja újra meg újra Orbán: mindenkinek dolgoznia kell, és emlékezzenek arra is, hogyan van ebben ravaszul elbújtatva a romaellenesség. (4) Ezeknek az üres szólamoknak az a közös jellemzője, hogy szándékosan figyelmen kívül hagyják a feltételeket. A „kiközösítésnek” például az egyik elengedhetetlen feltétele az, hogy legyen közösség. Terjednek is mítoszok arról, hogy a cigányok között van ilyen, vannak önjelölt és – ahogy a romák mondják – a parasztok, azaz a nem-romák által támogatott „vajdák”, akik azt terjesztik magukról, hogy befolyásuk van a cigányok között. Mert csak akkor értelmes kizárni valakit a közösségből, ha az létezik. Csakhogy nem létezik, a fokozódó nyomor pedig még tovább fragmentálja a családokat. Az is benne rejlik ebben a frázisban, hogy a cigányok elkülönülten léteznek egy-egy településen belül, sőt az is, hogy ez így helyes. Ez viszont azt jelenti, hogy „ki vannak közösítve” a falu társadalmából. Ha pedig ez így van, akkor nem kerülhető meg két további következmény megfontolása. Az egyik a kiközösítés hatására vonatkozik, a másik pedig arra, hogy az egy vagy a két társadalom útja vezet-e kifelé a roma–„magyar” konfliktusból.

A rendszerváltás óta a cigányokat egyre fokozódó mértékben és egyre több területről közösítette ki a nem-roma többség. Ha követjük a szélsőjobboldali logikát, akkor ennek az kellett volna hogy legyen az eredménye, hogy egyre példásabb életet élnek, és szépen engedelmesen, zokszó nélkül halnak éhen gyerekek, kamaszok és felnőttek egyaránt. De nem így történt. Vagyis: vagy a romák nem tudják, hogyan kellene illedelmesen meghúzniuk magukat a nyomorban, vagy ez a logika teljességgel hamis. Mivel a „kiközösítésnek” soha nincsen és soha nem is volt „javító” hatása, én az utóbbira tippelnék. A Jobbik (és időnként a Fidesz) rendkívül ostoba ideológusainak állításaival ellentétben, csakis a befogadásnak vannak pozitív hatásai. A kiközösítetteket már semmi sem köti a többiekhez, semmi sem veheti rá őket a településen lakó többi ember tiszteletére és megértésére. Ez a legrosszabb út a társadalmi problémák kezelésében. A szélsőjobboldali „polgárőrök”, kezükben fegyverekkel viszont éppen a kiközösítést teszik mindennapi gyakorlattá.


Drill – flickr/Angell Williams

Felmerülhet a kérdés, hogy akkor vajon miért érveltem már többször is amellett, hogy a médiában nem szabad szóba állni a legszélsőségesebb jobboldallal: ez talán nem egyfajta kiközösítés? Nem, mert ez csak a velük való bármiféle együttműködést zárja ki, azaz csak az együttműködés területéről rekeszti ki őket. Ami elengedhetetlen, mert a jobboldali szélsőségesek és a félkatonai alakulataik a politikai bűnözés legdurvább formáját képviselik. Egyszerűbben fogalmazva: a Gyöngyöspatát ostorokkal, fokosokkal, kutyákkal megszálló „polgárőrök” a szervezett bűnözés különös formáját gyakorolják, amikor emberi méltóságukban sértik, szabadságukban korlátozzák, életveszélyesen fenyegetik a roma gyerekeket és felnőtteket. Amit tesznek, az valóban terror, mondhatnánk azt is, hogy egy magyarországi falut szélsőjobboldali terrortámadás ért, eleddig még csak lelki terror. (Ahogyan a „gyűlöletbeszédnek” becézett, a hazai jogászok és politikusok számára megoldhatatlan problémát jelentő társadalmi jelenség sem más, mint lelki terror.) A tudósításokból az is tudható, hogy a terroristák folyamatosan provokálják a cigányokat, ami azt jelenti, hogy igyekeznek megteremteni a fizikai terror lehetőségét is, mégpedig úgy, hogy az védekezésnek tűnjék. Jól látszik, a Jobbik politikája, provokációi, támadásai a közrend és a társadalmi béke ellen, a cigányok (és a zsidók) fizikai megsemmisítése felé tart. Nem engedhetjük meg, hogy akár egyetlen lépést is közeledjen hozzá! Ehhez azonban nem elég cikkeket írni, ehhez szükség van az igazságszolgáltatás intézményeinek és az ott dolgozóknak a döntéseire és cselekedeteire is.

A magyar (szélső)jobb társadalomfilozófiájának egyik fontos tétele, hogy a romákat egy külön társadalomban képzeli el. Ez a különálló társadalom felfogásuk szerint függő helyzetben kell legyen az általuk normálisnak tekintett nem-roma társadalomtól. Aki jól viselkedik, annak, ahogy ez Balog Zoltán nyilatkozatából kiderül, megengedjük, hogy közelebb kerüljön a „normális” társadalomhoz. Sokan lehetnek, Gyöngyöspatán is, akik meggondolatlanul elfogadják a kettős társadalmat. A domináns és a szerviens társadalom azonban nemcsak azért veszedelmes konstrukció, mert működése nyomán mindkettőben megsemmisülnek a polgári erények, hanem azért is, mert egyfajta hadiállapotot állandósít. Bár a mai Magyarországon sem egy, sem két társadalom nem létezik, mert nincsenek a különféle csoportokat összetartó közös értékeink, az orbáni kísérlet pedig, hogy középkori értékekkel pótolja ezt a hiányt, már akkor kudarcot vallott, amikor kigondolta. Éppígy kudarcra van ítélve a duális társadalomra bejelentett (szélső)jobboldali igény. Magyarországon csak egyetlen társadalomnak szabad léteznie, egyetlenegynek, amit a romák nélkül képtelenek leszünk megalkotni. Nem azért, mert talán nem hagynák, hanem azért, mert polgártársként van szükség rájuk, azért, mert nélkülük mi, finnugorokból, besenyőkből, kunokból, szlávokból, németekből, törökökből és még ki tudja ki mindenkiből lett nép, nem lehetünk igazán magyarok.

Ahhoz azonban, hogy egyetlen társadalommá lehessünk, szükség van a kormányzatra. Pontosabban arra, hogy ne csak szavakkal – miként azt legutóbb Kontrát Károly államtitkár tette a parlamentben –, hanem tettekkel is megvédjék a romákat, azaz befogadják őket a társadalomba. Ehhez legelőször is sürgősen fel kellene számolni, ha kell, erő alkalmazásával, azt a koncentrációs tábort, amelyet a Jobbik rohamosztaga hozott létre Gyöngyöspatán. A faluban készült videókon azonban mindenki láthatja, az ott élők panaszaiból mindenki megértheti: a rendőrség inkább csak asszisztál a neonáci jellegű csapatoknak, a kisujját sem mozdítja azért, hogy megakadályozza a koncentrációs tábor működését. Talán még drukkolnak is nekik, főleg azok, akik a „tettrekészek” közé tartoznak, talán maguk is szívesen pattogtatnák az ostort, ha lenne olyanjuk. Teljesen hamis az az állítás, hogy Gyöngyöspatán a rendőrség fenntartja a rendet. Ellenkezőleg, a rendőrség jelenlétével hozzájárul ahhoz, hogy a totális rendetlenség stabil állapota alakuljon ki a faluban. Igazat adok azoknak, akik szerint Magyarországon nő a terrorveszély! Kapott is a Terrorelhárító Központ újabb nyolcszáz milliót a köztársasági elnök és a kormányfő védelmére. Csakhogy nem őket fenyegetik a sunyi terroristák, hanem a cigányokat. A busásan megfizetett „terrorelhárítók” pedig tétlenül figyelik, hogyan épülnek fel a koncentrációs táborok az országban. A kormány csak önmagát védi, de semmit nem törődik a kiszolgáltatott, nyomorban élő polgárokkal. Egyre világosabbá válik, hogy a terrorizmus elleni harc csak álca, és egy pretoriánus gárda született meg szinte azonnal a tavalyi választások után. Van tehát magyar gárdánk, pretoriánus gárdánk, csak békességünk és biztonságunk van egyre kevesebb, ahogy országunkban szaporodnak a gárdák és a seregek.


Krémer Ferenc                   



(1) „Az Országos Polgárőr Szövetség tájékoztatja a nyilvánosságot, hogy az elmúlt napokban Gyöngyöspatán különböző elnevezésekkel járőröző civil szervezet és annak tagjai nem tartoznak az Országos Polgárőr Szövetséghez. Az ott tapasztaltaktól az Országos Polgárőr Szövetség a kilencvenezres tagsága és a 2154 egyesülete nevében elhatárolódik.”

(2) 2006. évi LII. törvény, illetve annak 2009.évi LXXXIV. tv. módosítása.

(3) Lásd például a hvg.hu videóját.

(4) Mondjuk ebben a két mondatban: „Nagyon jól tudjuk, hogy nem mindenki azért munkanélküli ma Magyarországon, mert nem kap munkát. Nagy hiba lenne egyenlőségjelet tenni azok közé, akik dolgozni akarnak, de nem kapnak munkát, és azok közé, akik tudnának ugyan dolgozni, de úgy gondolják, hogy segélyen vagy egyéb állami juttatáson élni mégiscsak kényelmesebb, és amellett ebből-abból pénzt is lehet csinálni – ha másból nem, hát tyúklopásból.” – mondta „országértékelő” beszédében.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!