rss      tw      fb
Keres

Adalékok a Ferihegy-ügyhöz



Szóval a repülőtér legyen Liszt Ferencről elnevezve. Rendben van, Liszt nagy zeneszerző volt, és szeretem is. Hogy repülőteret neveznek el róla, az a nagyságát és a kedveltségét persze aligha fogja befolyásolni. Éppígy a magyarságát sem, hiszen magyarnak vallotta magát, és ezt ma már német kultúrterületen sem vitatják. Valamikor volt erre is példa, ahogyan némely pángermán művészettörténészek Munkácsyt is (eredeti nevén Leibl) németnek akarták minősíteni, mire egy magyar művészettörténész megjegyezte: jó, de akkor adják vissza Dürert. (A fővárosi utcaelnevezési mániában valakinek eszébe juthatna, hogy az „Ajtósi Dürer sor” nevét módosítsák „A. Dürer sor”-ra, akkor az emberek talán tudnák, kiről van elnevezve.) De azért ismerni mégiscsak Franz Lisztként ismerik, nemcsak német területen, hanem mindenütt. Saját szememmel láttam Tivoliban, hogy a híres Villa d’Este egyik hangversenyét „Franz Liszt” műveiből hirdették meg. A külföldi utasok – erre mérget lehet venni – a „Franz Liszt Repülőtér”-re fognak érkezni.

Ezzel szemben a „Ferihegy” név a kormány határozata alapján ne szerepeljen a repülőtér nevében, csak a „Budapest”. Hogy ez mily badarság, akkor láthatja mindenki világosan, ha a közismert nagy nyugati repülőterek nevét idézi föl. Mondjuk nem London, hanem Heathrow, nem Párizs, hanem Roissy meg Orly, nem Berlin, hanem Tegel és Schönefeld, hadd ne soroljam tovább. (Ehhez járulnak aztán az elnevezések: „Charles de Gaulle”, „Otto Lilienthal” stb.) Mi az ördög baj van a Ferihegy névvel? Mindenki így ismeri Budapest repülőterét, bel- és külföldi utas egyaránt. Ezért döntött úgy csaknem egyhangúlag az ún. Földrajzinév Bizottság, amelynek ítéleteivel eddig szinte mindenki meg volt elégedve, hogy maradjon meg a névben a „Ferihegy” elem is. Hogy hosszú lenne úgy? Persze, de ki használná a teljes nevet a közbeszédben? Melyik utas mondja azt, hogy „repülőgépünk a Flughafen Otto Lilienthal Berlin-Tegelre fog érkezni”?

Ám a magyar kormánynak nem tetszett a bizottság ítélete: föl is oszlatta rögtön, némely tagját az állásából is kirúgva. (Indoklás nélkül, mint szokása, de ezek az emberek legalább tudják, mi az indok ténylegesen.) Valamikor, még a feudális időkben, némi vita után érvényesnek fogadták el az elvet, miszerint a császár nem áll a grammatikusok fölött. No igen, de akkoriban még igazi urak voltak hatalmon, akik azt vallották, hogy a nemesség kötelez. Változnak az idők…


Liszt szülőháza Doborjánban - ma Raiding/Burgenland


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!