rss      tw      fb
Keres

Orbán a cigányok szaporulatáról



A családi szavazati jogról szólván, a miniszterelnök az alábbiakat mondta, a TV2 Tények Este című műsorának adott interjújában: „Itt egy nagy félelem működik, beszéljünk egyenesen. A roma családokban több gyermek van, mint a nem roma családokban, tehát a részesedés a szavazati jogból megnőne, és ezt nagyon sokan nem akarják.”

Ilyen mondatok felelős miniszterelnöktől nem lehetségesek.

Azért nem lehetségesek, mert hiába igaz, amit a második mondatában állít – hogy ugyanis a társadalom egy jó része nem szeretné, ha az általa minimum megvetett cigányok bármiféle előnyhöz jutnának –, a szöveg egésze politikai képtelenség. (Az már csak hab a tortán, hogy az ország első embere olyan kérdőívre hivatkozik, amelyben egyáltalán nincs erre vonatkozó kérdés. Orbánnak és stábjának fogalma sem lehet róla – akkor sem, ha sokan külön, széljegyzetként odaírták –, hogy a nemzeti konzultációnak nevezett, kisded hatalmi játék kérdőíveiben ki milyen érvek alapján utasította el a családi szavazás lehetőségét. Hogy ebben a cigányok „túlszaporulata” motiválta-e őket, vagy más, arra nem vonatkozik kérdés, tehát az összesítése sem lehetséges.)

Egy olyan kényes helyzetben, amelybe ma a romák ügyeit illetően került a Magyar Köztársaság, ennek miniszterelnöke köteles volna különösen körültekintően fogalmazni, és köteles volna egyértelművé tenni: az igaz, hogy a társadalom egy része félelemnek nevezi az ellenszenvéből eredő érzéseit, ám ez hamis értelmezés, mert ezek az érzések félelemként megalapozatlanok. A magyar társadalomnak nincs mit félnie egyetlen kisebbségének szaporodásától sem. Igen, beszéljünk egyenesen, és mondjuk ki, hogy ezek valójában fóbiák és képzelgések, amelyek oka, hogy sokan mítoszokban gondolkodnak a cigányságról. Emellett nem látják be, hogy mi volna velük kapcsolatban a kormány és a társadalom feladata. Ha a többségi társadalomnak az a baja a cigány gyerekekkel, hogy azok nem olyan kiműveltek, udvariasak és szorgalmasak, mint a sajátjai (amihez azért lehetne mit hozzáfűzni), akkor tegyen érte, találja ki a segítségnyújtás módjait, hogy ugyanolyan kiműveltek, udvariasak és szorgalmasak legyenek, de ne a megszületésüket akarja korlátozni, mert az maga a barbárság.

Ha pedig az a baja, hogy azok egy másik rasszból származnak, és ő ezért undorodik tőlük, akkor viszont vegye tudomásul, hogy ezt nem lehet figyelembe venni, és hogy ezen a szemléletmódon a képviselőjének kell változtatnia.

Ahogyan ebből a szempontból azt sem lehet figyelembe venni, hogy ahol agresszív cigányok lopnak meg embereket, ott félnek az agresszív cigányoktól. Most ugyanis nem ezekről a konkrét esetekről van szó, hanem általában, az egész cigány népesség kisgyerekeiről, akiket ugyanúgy megillett az ártatlanság vélelme, mint minden újszülöttet. (Akkor is, ha alkalomadtán kormányszóvivőknek sincs fogalmuk a „vélelem” szó létezéséről. Ha annyira magasabb rendűnek tartja itt magát minden többségi a cigányoknál, akkor az a minimum, hogy ezt tanulja meg.)

De a miniszterelnök nem ezen a vágányon járt, hanem úgy tett, mint aki most végre kimond egy eddig elhallgatott igazságot: az embereknek van félnivalójuk a cigányok túlszaporodásától.

S hogy ezt a sajátjaként mondta, azt még meg is erősítette a „beszéljünk egyenesen” kifejezéssel.

Hatalmon lévő miniszterelnök nem mondhatja, hogy „beszéljünk egyenesen: az emberek félnek”, mert félni csak hatalommal bíró dolgoktól lehet.

Hatalmon lévő miniszterelnök csak azt mondhatja: Nézzünk szembe a ténnyel, hogy itt fóbiák, alaptalan és nem egyszer rosszindulatú feltételezések vannak. Országunkban sokan hamis képzeteket táplálnak és hamis következtetéseket vonnak le a cigányok szaporodásával kapcsolatban, és ez nagyon nagy baj.

A miniszterelnök ezután tényként közölte, hogy „a roma családokban több gyermek van, mint a nem roma családokban”. Őt kivéve minden gondolkodó ember tudja, hogy ez a tény önmagában értelmezhetetlen. Ugyanakkor arról semmit sem mondott, hogy ez az – egyébként egyre kisebb különbséget jelző – arány milyen szempontból érdekes egyáltalán, hogy mit jelent például a területi megoszlások szerint, a szegénységre jellemző adatként, vagy a romák és a többségiek összlétszámának arányai szerint. Hogy létezik ennek társadalmi-szociálpolitikai aspektusa, amelyen belül közhely, hogy a sok gyerek léte nagyobb erőfeszítést, tehát több odafigyelést – és nem több megvetést – igényel. És mivel mindezekre semmilyen módon nem utalt, így mondata egyértelműen azt jelenti: minden rosszindulatú, zsigeri gyűlölködőt megerősítek abban, hogy az említett számaránynak politikai jelentősége van és lehet.

Ezután jött az a mondat, amely már csak a cinizmus non plus ultrájának nevezhető: „A kérdőív tartalmazott egy olyan megoldást is, hogy családonként csak egy plusz szavazat járjon, és ez nem eredményezné a cigány és a magyar népesség közötti arányok megváltozását".

Mint látható, a miniszterelnök ezzel nem kevesebbet állít, mint hogy nekik maguknak is eszükbe jutott mérlegelni a családi szavazás hatását a cigány kontra többségi gyerekes családok arányaira.

Mivel eddig erre semmi nem utalt, én ezt egy percig sem hiszem el, sőt, biztos vagyok benne, hogy tényleg csak a család fogalmával akartak valami nagyon nagyot, minél bombasztikusabbat ötletelni. Ám közben bejött a híveik eredendő rasszizmusa, és kiütötte az ötletüket. A miniszterelnök azonban – mint tudjuk egy másik nyilatkozatából – nem adja fel, és a jövőben szeretné meggyőzni arról az embereket, hogy fontolják meg ezt a lehetőséget. Ehhez pedig az a legjobb módszer, ha válogatás nélkül alkalmazkodik minden véleményhez. Most éppen a rasszistákéhoz. S ha úgy látja, miattuk bukott meg az ötlet, akkor velük kezd alkudozni. Nekik mondja, hogy igen, van félnivalónk a cigányok túlszaporodásától. Igen, a cigány családokban több a gyerek, és ez, jól látjátok, valóban politikai szempont. Kaptok egy koncot: elismerjük az anticiganizmusotokat, lehet tovább hangoztatni, s lehet táplálni az „üldözött, félelemben tartott magyarság” képet. De cserébe – az istenért! – figyeljetek már oda arra, hogy hiszen kínáltunk a számotokra olyan opciót, amellyel kizárjuk a cigány családok létszámbeli fölényével járó előnyöket!

Orbán Viktor jól megvédte a magyar társadalmat attól, hogy ha majd mégis bevezetik a gyerekek utáni plusz szavazat lehetőségét, akkor ebben ne érvényesüljön a cigányok nagyobb létszámú gyerekei miatti fölény. Amivel egyúttal azt is kimondta, hogy ha ők nem volnának ennyire körültekintők az opciók megadásában, akkor ugyebár az említett fölény korlátlanul érvényesülne.

A cigányok többsége egyébként, mint tudjuk, a Fideszre szavazott, hiszen Farkas Flórián is azért ülhet a magas polcon. De úgy látszik, a rasszistáknak ez sem jó: cigány fideszes se legyen.

Amiről nekem már csak a kabaré ősapja, Nagy Endre tud az eszembe jutni, amint ül, és olvassa sorban a harmincas években törvényeiből, hogy „zsidónak tilos…”, „zsidó nem lehet…”, majd felnéz, és bánatos szemekkel ezt javasolja: „Mondják ki, hogy zsidó nem lehet zsidó”.

De valahogy nincs kedvem röhögni rajta.

(Lévai Júlia)


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!