Törvények 2010
- Részletek
- Cserni János
- 2010. április 12. hétfő, 06:11
A magyar bírók jogállásáról szóló törvény szerint a hivatásos bírák nem lehetnek tagjai pártnak és politikai tevékenységet nem folytathatnak. Ha megszegik e rendelkezéseket, fegyelmi vétséget követnek el.
Az Alkotmány, amely megengedőbb jogszabály, ettől kissé eltérően kimondja, hogy a Magyar Köztársaságban minden hatalom a népé, amely a népszuverenitást választott képviselői útján, valamint közvetlenül gyakorolja. Rögzíti azt is, hogy a Magyar Köztársaság területén lakóhellyel rendelkező minden nagykorú magyar állampolgárt megillet az a jog, hogy az országgyűlési képviselők választásán választó és választható legyen, valamint országos népszavazásban és népi kezdeményezésben részt vegyen.
A választójog politikai jog. A politikai jogok gyakorlása politikai tevékenység. Ha szigorúan értelmezem a rám vonatkozó jogszabályt, nem szavazhatok. Csak szigorúan tudom értelmezni, mert nincs egyetlen olyan rendelkezése sem, amely a választójog gyakorlását kivenné a politikai tevékenység fogalmából. Igaz, olyan sincs, amely beletenné. Legfeljebb az Alkotmány, de mint a példából látszik, az a későbbi törvényhozót sem mindig izgatja.
Mint ahogy az átjelentkezések problémája és az átjelentkezők szavazóhelyeinek kijelölése sem. Az átjelentkezést és a máshol szavazók számára alkalmatlanul kevés szavazóhelyiség kijelölését nem tiltja törvény. Az előbbi arra jó, hogy a pártok koncentrálni tudják szavazóikat, és ezzel biztosabb szavazatokat szerezzenek – akár a ténylegesen ott lakók akarata ellenére is –, míg az utóbbi épp azt célozza, hogy akik így akarnak szavazni, unják meg a várakozást, menjenek haza, és ne válasszanak. Visszaélésszerű joggyakorlás ez is, az is.
Mindhárom probléma orvosolható lenne egy-egy jól megfogalmazott törvényi félmondattal. De érdekelnek ezek valakit?
