rss      tw      fb
Keres

A példa



Lehet-e még valamit mondani a gyöngyöspatai eseményekről? Hiszen úgy tűnik, mindenki mindent elmondott már, elfogynak a szavak, csak a gyalázat és a szégyen marad. A tények elrettentőek: alig egy évvel a „nemzeti ügyek kormányának” hatalomra kerülése után szélsőjobboldali verőlegények terrorizálják a magyarországi cigányságot. Rasszista, újnáci bandák tartanak félelemben nőket, gyerekeket, időseket, szerencsétlen sorsú, kiszolgáltatott embereket. A főszereplők, a szélsőjobboldali hordák vezetői eközben nemzeti hősökké válnak, és a hazai média jelenlegi állapotát ismerve csak idő kérdése, hogy mikor jelennek meg a közszolgálati televízióban. Vagy mikor fejthetik nézeteiket a Népszabadságban. Azt már meg sem kérdezem, hogy mit tesz mindeközben a kormány. Mit mond a köztársaság elnöke, vagy miniszterelnöke? Hogy elmentek-e Gyöngyöspatára, hogy szolidaritásukról biztosítsák az ottani cigányságot? Nem, nem mentek el, fontosabb dolguk akadt. A társadalom torkán lenyomott alkotmányt dicsőítik, büszkeségről, erős Magyarországról szónokolnak. És ez nem véletlen. Ennek a kormánynak az eddigi tevékenységét semmi sem jellemzi jobban, mint hogy miközben az ország legfőbb vezetői a társadalom nagyobbik része által elutasított, tekintélyelvű, korszerűtlen, az európai értékekkel szembe menő alkotmányt ünnepelnek, Budapesttől alig 100 km távolságra újnáci bandák fenyegetik és verik a cigányokat. Bár a történelmi párhuzamok gyakran erőltetettek, azért jegyezzük meg, a fasizálódó Németországban is így kezdődött. Szélsőjobboldali csordák zsidókra vadásztak, beverték az üzletek ablakait, verekedéseket provokáltak. A többit, a folytatást ismerjük.

Nincs sok kedvem megismételni, amit mindenki tud. A politikai cinizmusnak és hazudozásnak azt a garmadáját, amit a gyöngyöspatai eseményekkel kapcsolatban kormánypárti politikusok zúdítottak az országra. Hisztériakeltés, az ország lejáratása, az előző kormányokra való mutogatás – a kormány bevetette jól ismert kommunikációs stratégiájának minden elemét. Mindeközben a Heti Válasz „váratlanul” kap egy névtelen levelet, ami az elviselhetetlen gyöngyöspatai állapotokat ecseteli. Az ember gyakran hajlandó nevetni, legyinteni, túllépni azon a töméntelen mellébeszélésen, csúsztatáson és hazudozáson, amit a kormánypárti politikusok és média produkál. De most túlléptek egy határt – ezeket az aljasságokat nem fogjuk elfeledni. Emlékezni fogunk rá, mint a kormánypárt és holdudvara politikai erkölcstelenségének és alkalmatlanságának rémisztő és el nem évülő bizonyságára.


Imminence – flickr/pyushthacker

Van itt azonban még valami, amiről beszélni kell, noha nem szeretünk róla beszélni. A jobboldal gyakran vádolja az ország lejáratásával azokat, akik kimondják, hogy a magyar társadalom jelentős részében elfogadott szemlélet a rasszizmus. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a magyar társadalom rasszista – a két mondat közötti különbség megértéséhez nincs szükség magasabb fokú végzettségre. De minden felmérés azt mutatja, hogy bár lehet úgy tenni, mintha nem lenne, Magyarországon ma jelentős mértékű a rasszizmus, széles körben hatnak a rasszista gondolatok. Ezzel a ténnyel sem a kormány, sem a kormányhű média nem hajlandó szembenézni, noha állandóan a rendről papolnak (a szembenézést helyettesítik az állandó összeesküvés-elméletek). Nem hajlandó szembenézni, mert egyrészt sejtelme sincs, hogy mit kellene csinálnia vele, nincs stratégiája, nincsenek ötletei. Másrészt azért nem hajlandó ezzel szembenézni, mert ha következetesen szembefordulna a rasszizmussal, akkor elveszítené szavazóinak egy nem elhanyagolható részét. Így nem beszél a problémáról, sőt mellébeszél, amit a helyi társadalom joggal értelmezhet bátorításként – „már megint a cigányok csinálják a balhét”. Helyben nincs ellenállás – azok is megfélemlítve érzik magukat, akik nem úgy gondolkodnak, mint a többség. A szélsőjobboldali terror azokat is sújtja, megalkuvásra kényszeríti, akik ott helyben a problémák megoldásának demokratikus útjait keresik. A fővárosi tüntetéseket pedig a szokásos „rózsadombi érveléssel” intézik el. Semmi kétségem, az újnácik vezetőjének jó esélye van az elkövetkező gyöngyöspatai polgármester választáson.

Mindennek nyomán a hazai cigányság joggal érzi, hogy egyedül maradt, magára hagyták. Magára hagyta a kormány (amely egyébként a társadalom nagyobb részét magára hagyta), magára hagyta a társadalom. Nem lehet csodálkozni azon, hogy ebben a helyzetben egyetlen megoldásként a menekülés, az el- vagy kivándorlás vetődik fel. S persze értem az anyák és gyerekek félelmét, az öregek rettegését, a férfiak tehetetlen dühét, a kilátástalanságot. Az is lehet, hogy ha én lennék hasonló helyzetben, nekem is a menekülés látszana az egyetlen kiútnak. De még ha meg is értem, akkor is azt kell mondanom, ez nem jó válasz. Nem lehet otthagyni mindent az erőszak és a gyűlölködés miatt. Nem lehet itthagyni nekik ezt az országot. Vagy hadd mondjam másképp, nem lehet hagyni, hogy győzzön a szélsőjobboldali önkény. Hiszen ők pontosan ezt akarják. Azt akarják, hogy a romák elmenjenek – mindegy, hogy hova, csak el. Ki velük! És ez a rasszizmus, ez az újfasiszta ideológia lényege. A társadalmi konfliktusok etnikai alapokra helyezése, az etnikai alapon történő bűnbakképzés, az etnikai csoportok üldözése. Értem én – mondom még egyszer – az ellenérveket, „neked könnyű”, téged nem üldöznek, neked nem kell kibírnod a mindennapossá vált félelmet és erőszakot, nem a te gyerekedet fenyegetik. Igen, ez így van. De ennek ellenére hadd mondjam még egyszer, ne adjuk oda ezeknek ezt az országot! Ha ma sikerrel járnak Gyöngyöspatán, és elűzik a cigányokat, kikényszerítik a romák elmenekülését, nem lesz megállás. Jön Hajdúhadháza, Magyarbánhegyes, Hejőszalonta vagy bármely más falu. És ezt nem lehet megengedni!

A Gyöngyöspatán történtek elrettentő durvasággal és drámaisággal példázzák, hova jutott ez az ország egy év alatt. És ez nem azt jelenti, hogy az előző kormányokat fel lehetne menteni saját mulasztásaik vagy vétkeik alól. Nem lehet, de a mostanit sem lehet. Ez a kormány egy éve uralja az országot az oly sokszor emlegetett kétharmados többséggel. Ennek a kormánynak állítólag mindenre felhatalmazása van. Ennek a kormánynak az egyik legfontosabb jelszava a rend volt (és itt most nem a „két pofon” primitív „megoldási javaslatára” gondolok). Mindennek ellenére semmit, de semmit nem tett az ilyen helyzetek megelőzése érdekében. S még annál is kevesebbet tett a már kirobbant erőszakos események megfékezésére. Az, ami Gyöngyöspatán történt és történik elrettentő példája az önnön arroganciájába és tehetetlenségébe fuldokló kormányzati politika dilettantizmusának, a társadalomban egyre terjedő rasszizmusnak és irracionális cigánygyűlöletnek, s a hazai romák végtelen kiszolgáltatottságának, a kétségbeesésnek, annak, ahogyan a magyar társadalom széthullása az elmúlt egy év során feltartozhatatlanul előrehaladt. Éppen ezért el kell gondolkoznunk, meg lehet-e változtatni még ezt a helyzetet demokratikus eszközökkel.



Niedermüller Péter                   


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!