DSK és a szobalány – igaz? nem igaz?
- Részletek
- Napi apró
- 2011. máj. 17. kedd, 03:20
- Lángh Júlia
Többszörösen ellentmondásba kerültem magammal. Egyrészt alapvetően irtózom az összeesküvés-elméletektől, abban a meggyőződésben, hogy az a mindenkori szélsőjobb, valamint politikai meggyőződéstől függetlenül a paranoiások kedvenc menekülési útvonala a józan valóság elől; másrészt ellentmondásos és tisztázatlan megerőszakolási kísérletek híreire azt szoktam gondolni, hogy ebben a réges-régóta férfiuralta, kemény és tökös társadalomban, bárki bármit mond, jobban hiszek az áldozatnak, mert nő, mert megalázott és megszégyenített, mert nincs elég hatalma ahhoz, hogy a hangját messzire hallassa, és ami a lényeg: nem őbenne buzog a tesztoszteron.
De most nem tudom, mit gondoljak. Kételyeim elől az ártatlanság vélelme mögé bújok, mert nem akarom elhinni, hogy a Nemzetközi Valutaalap briliáns agyú vezérigazgatója, akit sokan a francia szocialista párt köztársasági elnökjelöltjének szerettek volna látni, a New York-i Sofitel hotel 3000 dolláros lakosztályában nekiment egy szobalánynak, akár egy önkontroll nélküli kamasz, aki nem bír magával.
Az áldozat, 32 éves ghánai nő, csendes, rendes, megbízható, állítja az amerikai sajtó, nincsenek olyan kapcsolatai, amelyek valószínűsíthetnék, hogy magasabb politikai körökhöz köze lenne (vagyis, durván kimondva: hogy valakik rávehették volna, hazudjon egy hihető történetet DSK kandühéről). Bizonyára ki lehetne találni, hogy ez kiknek állna érdekében. Strauss-Kahn maga emlegette egy április végi ebéden a Libération egyik újságírójának, hogy nem lenne meglepve, ha előkerülne egy megerőszakolt nő, „akinek kifizetnek ötszázezer eurót, hogy kitalálja a sztorit”, vagy más témában indítanának ellene lejárató kampányt. Ezt a beszélgetést a május 16-i Libération közölte, „Igen, szeretem a nőket, na és?” címmel.
És valóban, többször foglalkozott már a sajtó DSK nőügyeivel, volt olyan is, hogy egy újságírónő éppen csak megúszta a megerőszakolást. Miért mondta volna, ha nem igaz? A mostani ügyben pedig, miért vállalná egy esetleges felbujtó azt az óriási kockázatot, hogy kiderülhet, lefizette a szobalányt DSK lejáratásáért?
A felelős francia politikusok megrendülten és visszafogottan nyilatkoznak, mind hivatkoznak az ártatlanság vélelmére, és szemmel láthatóan túlzottnak tartják az amerikaiak viselkedését. Pedig tudjuk, ott nem viccelnek az erkölcsökkel. A vád elhangzása után eleve bűnösnek tekintették, állandóan mutatták a médiában megbilincselt kézzel, megtört arccal. A bíró elutasította, hogy szabadon engedje egymillió dolláros óvadék ellenében, arra hivatkozva, hogy fönnáll a szökés veszélye. A vádlottat senki nem kíméli, sem a rendőrök, sem az ügyész, sem a média, noha még nincs megállapítva a bűnössége. New York két legdrágább és leghíresebb ügyvédje védi. Huszonöt év börtönt is kaphat.
Pénteken, 20-án folytatódik a tárgyalás, addig DNS vizsgálatok, és nyomozás sok kis részlet után, időrend pontos felállítása, mit csinált percről percre, és egyáltalán, miért volt a hotelban, amikor van saját lakása New Yorkban. Kutakodás, feltételezések és tárgyi bizonyítékok ütköztetése, de sajnos nem egy Agatha Christie-regényben vagyunk, hanem a hús-vér valóságban, amelynek bármi legyen is a kimenetele, sok jót nem várhatunk.
Pedig milyen jó köztársasági elnök válhatott volna belőle.
(Lángh Júlia)
__________________
Lásd hírösszefoglalónkat: Dominique Strauss-Kahn: a vád, a vélemények, a korábbi ügyek
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!