rss      tw      fb
Keres

Jogszerű volt-e a Kövér-szankció?

        Avagy rosszul tetszenek érvelni


Végzetes félreértésben van Kövér László, amikor úgy véli, mint házelnöknek joga van megbüntetni képviselőtársait azért, mert nem vettek részt az alkotmányozási színjátékban. De félreértésben vannak az ellenzéki pártok képviselői is, amikor jogszerűnek nevezik ezt az eljárást. Igaz, szégyenteljesnek, nevetségesnek, kicsinyesnek is mondják, és hozzáteszik, hogy a választók biztos tudni fogják, hová tegyék a történteket. Remélik, hogy a Fidesz rovására írják – miközben szinte pironkodva, bocsánatkérően magyarázgatják, sokkal fontosabb, hogy skandalum volt így alkotmányozni, mint az, hogy az ő fizetésüket megvonták. Nehogy már a VÁLASZTÓ azt higgye, valami sajátpénz-féltés motiválja őket, amikor fel vannak háborodva.

Azzal, hogy az érintettek is jogszerűnek nevezik ezt az eljárást, maguk is félreviszik a választók gondolkodását, mert a „jogszerű” jelző használatával azt sugallják, hogy itt tényleg a jog helyes – meglehet nem nagyvonalú, nem elegáns – alkalmazásával van dolgunk. Legfeljebb a szabállyal van gond, ha lehet így is alkalmazni. (Schiffer András Kálmán Olga műsorában ezen is túlment. Ő egyenesen arról értekezett, hogy a képviselői fizetésekkel nem illő előhozakodni, amikor mások házát árverezik. Tessék?! Ez kb. azt jelenti, hogy ha a képviselői fizetések témája vörös posztó a választónak, akkor nyugodtan lehet önkényeskedni az ellenzéki jogosítványok kárára.)

Úgyhogy gyorsan húzzuk alá pirossal sokszor: itt ugyanarról az önkényről van szó! Arról a szemléletről, amellyel az egész alkotmányozás folyt. Amikor a képviselői állásfoglalás megbüntetése miatt tiltakoznak az ellenzéki képviselők, akkor ugyanazon önkény ellen tiltakoznak!

Tegyünk rendet a fogalmak közt!

Nem lehet így jogot alkalmazni! Nem úgy van az, hogy akármi megtehető azokkal a fránya jogi normákkal! Nem úgy van az, hogy a házelnöki ellenjegyzés (a fizetési papíroké) felhasználható arra, hogy politikai indítékból szankcionálja ellenzéki frakciók politikai döntéseit, ezúttal a demonstratív távolmaradást!

Hogy mennyire nem így működik a dolog, azt az eddigi gyakorlat is igazolja. Pillanatokon belül összehasonlítások születtek, hogy az elmúlt ciklusokban a házelnök pártjának neves képviselői miként és mennyit mulasztottak*. A politikai pártok dolga egy demokráciában, hogy a megválasztott képviselőik magatartásával elszámoljanak a választóknak. Egy demokráciában a házelnökök nem szokták kétségbe vonni, hogy egy képviselő élhet-e és él-e az obstruálás jogával. (Kövér szerint ez „igazolatlan” távollét.) Pedig nem arról volt szó, hogy a képviselők a lábukat lóbálták, nem törődtek a parlamenti feladataikkal, hanem éppen az ellenkezőjét tették, éppen hogy a dolgukat végezték! Alkotmányos esküjüknek, szerintük, így tettek leginkább eleget. A házelnök ezt a magatartást sújtotta büntetéssel.

A jogról és a jog alkalmazásáról egyébként is különböző tévhitek élnek a közgondolkodásban. Egyfelől, hogy mindenre lehetséges külön szabályt alkotni, a szabály tehet róla, ha visszaélnek vele, mert nem elég pontos. Másfelől, hogy elég egy leírt mondatot kiragadni bármilyen szabályból, és meg lehet feledkezni arról, hogy minden norma, a törvények is, egy nagyobb rendszerbe illeszkednek, és hogy vannak alkotmányos és jogalkalmazási elvek, amelyek segítenek az elvont jogi normát a konkrét magatartás szempontjából értelmezni.

Egy demokráciában az ellenzéket megilleti akár az obstruálás joga is. A kétharmados többséggel szemben pedig az ellenzéknek alig marad más eszköze a tiltakozáshoz, mint az, hogy kivonulásával hívja fel a figyelmet arra, hogy a többség éppen alkotmányos elveket tipor sárba.

A jelenlegi többség egyéni képviselői indítványok sorozatával módosítgatta a még érvényben lévő alkotmányt annak érdekében, hogy saját hatalmát még erőteljesebben kiterjeszthesse. Természetesen helyes, hogy a képviselőket is megilleti a törvénykezdeményezés joga, de amikor a jogalkotó ezzel a lehetőséggel felruházta a képviselőket, nem abból a megfontolásból tette, hogy egy kormány ilyen kezdeményezések sorozatával mentesíthesse magát azon kötelezettségek alól, amelyek a jogalkotásban – ugyancsak a jog szerint – őt terhelik. Én ezt sem nevezném jogszerűnek, noha pro forma a jogi norma biztosítja a képviselői törvénykezdeményezést is, csakhogy a kormány kötelezettségeit is megszabja. Vagyis az alkotmányos elvek és a törvények szellemének érvényesülése is feltétele annak, hogy jogszerűségről beszélhessünk.

Ilyen alapon az alkotmányozástól való távolmaradás szankcionálásának jogszerűsége is vitatható. A kétharmados többség döntött úgy, hogy a parlament varázsütésre alkotmányozó nemzetgyűléssé nyilvánítja magát, illetve hogy egy időtömbben óhajtja megtárgyalni az általa megalkotott új alkotmányt. Mindazok, akik ebben a műsorban nem kívántak színpadra lépni, e miatt a „tömbösítés” miatt tartották magukat távol a parlamenti ülésektől, legjobb politikai meggyőződésük szerint eljárva. A házelnöki intézkedés – a távolmaradás frakcióvezetői igazolásának felülbírálása – szembemegy az ellenzék alkotmányos jogainak tiszteletben tartásával. Az igazolatlan hiányzások egész más kategóriát képviselnek.

Minden egyes önkényes lépést észre kell venni, s nevén kell nevezni! Minden egyes önkényes lépés magasabbra emeli az ingerküszöböt. Minden egyes ilyen lépés csökkenti az ellenzék amúgy is szűk mozgásterét. Minden egyes fals magyarázat növeli a választópolgárok zavarát. A minimum, hogy legalább az ellenzéki képviselők tegyék világossá a lényeget, ha azt akarják, hogy egyre többen értsék, mi történik körülöttük.

(Lánczos Vera)

__________________

* Például: „A parlamenti statisztikák szerint Orbán Viktor 2002-2010 között, ellenzéki pártvezetőként nagyon keveset járt a parlamentbe. 2002 őszén a sajtó többször is beszámolt arról, hogy a volt miniszterelnök hetekig egyszer sem vett részt a plenáris üléseken, ezt kollégái a focivébével, külföldi hivatalos megbeszélésekkel, nyaralással, az önkormányzati választás kampányában való részvétellel indokolták. Doncsev András, Orbán Viktor akkori sajtótitkára például Origónak azt mondta, a volt miniszterelnök az önkormányzati kampány részeként járja az országot, kapcsolatot tart fenn a választópolgárokkal. ’Orbán Viktor a Fidesz meghatározó személyisége, ahol megjelenik, ott többezres tömeg gyűlik össze, hogy meghallgassa. A Fidesz úgy látja jónak, hogy a Parlamentben mások szólaljanak fel’ - mondta Doncsev. Áder János akkori frakcióvezető – aki igazolhatja egy-egy képviselő távollétét – arra a kérdésére, miszerint mikor várható, hogy Orbán részt vesz a plenáris üléseken, azt mondta: nem tudja, mivel nem ismeri Orbán programját.”


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!