rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2010. április 22.

Szanyi Tibor XIII. kerületi szocialista képviselő és képviselőjelölt


Bolgár György:
- Egy hallgató azt mondta, hogy ő 2001-ben jelen volt egy olyan beszélgetésen, amelyen Ön arról beszélt, hogy akárhová megy az országban, megtalálja azokat az embereket, akik tudják, hogy azon a településen kit érdemes megkeresni, ki az, aki a szocialistákhoz közel áll. Vagyis mindenkit ismernek, akár a Fidesz. Ön ezt, hogyan értette 2001-ben? Volt valamilyen titkos adatbázisa az MSZP-nek, vagy Szanyi Tibornak arról, hogy merre kit keressen meg és kit hagyjon ki?

Szanyi Tibor: - Ezek szerint én egy csodalény vagyok, mert szerintem nincs ilyen ember az országban, amilyet Ön leírt.

- Kubatov Gábornak volt valamije Pécsett.

- Én nem tudom, hogy mije volt vagy mije nem volt Pécsett. Mindenféle mendemondát hallani. Ami biztos, hogy normál ésszel ezeket egy kicsit kontroll alá lehetne venni. Mert azt el tudom képzelni, hogy a pártoknak vannak különböző valós vagy kevésbé valós adatokat tartalmazó adatbázisai, de az, hogy valaki mindentudó legyen, az egyszerűen képtelenség.

- Igen. Én is arra gondoltam, hogy ha Ön elmegy például Miskolcra, akkor megkeresi az MSZP-s vezetőket, és ha valakikkel akar találkozni, akkor azt is megmondják, hogy hová érdemes menni, mert az egy olyan körzet vagy negyed, ahol az MSZP-sek többségben vannak, egy másikban meg nem annyira szeretik az MSZP-t. Vagy tudnak mondani Önnek öt, tíz, ötven olyan embert, aki szimpatizál Önnel, viszont például az ő szomszédjuk már nem annyira. Viszont ez nem adatbázis, hanem személyes tapasztalat.

- És én úgy gondolom, hogy ebben semmi kivetnivaló nincsen. Hiszen valószínűleg ez a világon minden pártnál így működik.

- Persze. Akkor ez így van, vagy csak én feltételezem naivan, hogy nagyjából így működik?

- Az igazság az, hogy én nem nagyon szoktam vidékre járni. Volt olyan időszak az életemben, amikor elég sokat jártam, még amikor az agráriumban dolgoztam, de akkor szakmai fórumokon vettem részt. Vagyis ezek nem pártügyekhez kötődtek.

- A XIII. kerületben sem adatbázis alapján tájékozódik, hanem különböző személyes ismeretségek alapján, nem?

- Jöjjön el velem, akár ma délután is, Ön vagy bárki. Kint leszünk az utcákon, most már két hete ezt csináljuk. Nagyon sok olyan ember jön oda hozzánk, akiket ismerünk. Tehát van mindenféle ismeretség, de ez az elképzelés, hogy nagyon agyafúrt módon listákat vezetnek, és esténként azzal totóznak, ez egyszerűen nonszensz.

- Erről a bizonyos felvételről kérdezném, ha megengedi, ami a kampánystábjában hangzott el, és amit az Ön „jóakarói” kiszivárogtattak. Ön ezen azt mondja, hogy keressék meg a szimpatizáló ismerősöket, és szavazzanak át Önre egy másik kerületből vagy vidékről. Ez egyébként egy bevett gyakorlat? Láttuk, hogy a végeredmény mi lett. Éppen az Ön választókerületében, abban a körzetben, ahol a vidékről vagy máshonnan átjelentkezettek szavazhattak, Önt nagyon megverték. Ezek szerint az Ön mozgósítása nem sikerült, ha viszont az ellenfele esetleg mozgósított, az meg annál inkább. De létezik ilyen? Gondolkoznak ilyenen általában, vagy ez már csak egy elkeseredett próbálkozás volt, hogy te jó ég annyian jönnek máshonnan ide, nekünk is kell valamit tennünk.

- Ez egy sokkal prózaiabb dolog. Hozzáteszem, hogy az egyik televízióban éppen ma kérdeztem vissza a riportertől, hogy ezek a különböző hírcsatornák nem veszik észre, hogy orgazdasággal foglalkoznak? Ugyanis tényleg arról van szó, hogy lopott és ráadásul hamisított holmit próbálnak rátukmálni a közvéleményre. Elképesztő, hogy ez a hisztéria hova vezet. Egy kilopott, megbuherált felvételnek mindenki azonnal hitelt ad, utána meg különböző politikusokat, jelen esetben engem, olyan helyzet elé próbálnak állítani, hogy reggeltől estig magyarázkodjanak. Egyébként ez az eset és a valóság sokkal prózaiabb. Arról volt szó, hogy közvetlenül nagypéntek előtt, húsvét előtti szerdán összeült a kampánystáb, és csináltunk egy kasszát, hogy körülbelül hogyan állunk. Én ott felvetettem, hogy jól állunk, de van egy baj, mégpedig az, hogy nap mint nap százasával, kétszázasával növekszik a körzetbe átjelentkezők száma, ami teljesen abnormális. Korábban ilyesmi nem történt. Akkor felmerült a kérdés, hogy mit tehetünk egy ilyen helyzetben. Három variációt beszéltünk meg. Az egyik az volt, hogy tudunk-e jogi eszközökkel fellépni ez ellen. Megállapítottuk, hogy nem tudunk. A másik variáció az volt, hogy tudunk-e esetleg mi is ugyanezzel az eszközzel embereket idetoborozni. Megállapítottuk, hogy ez egyrészt nem törvényes, másrészt értelmetlen. Hiszen a választókörzetben sokkal egyszerűbb és népszerű dolog, ha a saját választópolgáraink bizalmát próbáljuk megszerezni. Felvetődött egy harmadik lehetőség, és én ezt választottam. Ennek a lényege az volt, hogy lépjünk ki ezzel az egész történettel a nyilvánosság elé, és mondjuk el, hogy van egy ilyen jelenség. Én magam is elmentem odáig, hogy azt mondtam, szégyellje magát az, aki nem itt él, nem ide van bejelentkezve, csupán arra az egy vasárnapra jön ide, hogy valakinek a megbízásából leadjon egy olyan szavazatot, amivel a várható helyi eredményt megmásítja. Mert azért az, hogy kétezer ember igazolással szavaz egy választókörzetben, nagyon meglepő dolog. Nekem azokkal semmi bajom nincs, akik albérlőként élnek a körzetben, vagy ott élnek, de nincsenek bejelentkezve. Aki ott él normálisan, az miért ne szavazzon igazolással. De amit azok csinálnak, akik tényleg csak erre az egy napra, kis utazótáskával felutaznak és végigállnak órákat, majd hazamennek, és két hét múlva újra jönnek, az szerintem nem korrekt dolog.

- Ebben egyetértünk, és most szerintem nagyon meggyőzően elmondta, hogy mi van ennek a felvételnek a hátterében.

- Gondolom, Önöknek is van szerkesztőségi értekezletük, amin felvetődik, mondjuk, kétezer téma. Ebből 1990-et kidobnak, mert azt mondják, hogy valamiért nem stimmel. Ezután a 10 kiválasztottból csinálnak műsort. Ha Önt szembesítenék azzal, hogy mit mondott a szerkesztőségi értekezleten, egy összemontírozott felvétellel, Ön ezt tisztességesnek és normálisnak tartaná?

- Természetesen nem. De ha véletlenül egy ilyen esetben valamilyen komoly törvénysértés lepleződne le, akkor szerintem, bármennyire is elítélendő ez a módszer, a törvénysértés súlya olyan nagy, hogy mégiscsak a közre tartozik. Ám az Ön esetében erről nem volt szó. A lényeg az, hogy ilyenfajta módszerek csak akkor használhatóak szerintem jogosan, ha valamilyen súlyos törvénysértést lepleznek le. Az Ön esetében ez nem bizonyított, és nem is lett volna törvénysértés. Tehát, amit Ön mondott, az egyszerűen csak egy próbálkozás felvetése volt, hogy mit csináljanak ellenlépésként.

- Tegyük fel, megkérdezi valaki tőlem, hogy Tiborkám, mi lenne, ha én megölném a szomszédomat. És azt mondanám neki, hogy Józsikám figyelj ide, ha Te megölöd a szomszédodat, akkor börtönbe visznek. És ebből levonnák azt a következtetést, hogy én arról tárgyaltam valakivel, hogy ölje meg a szomszédját. Ez a mostani eset is egy ilyen abszurd dolog.

- A kabátlopási ügy jutott eszembe.

- Mondok még egyet. Egy évtizede kísért egy ügy. Még az utcán is néha a mai napig rám mordulnak, hogy Szanyi úr, mit mondott maga tíz évvel ezelőtt. Mert én állítólag valami nagyon csúnyát mondtam Orbán Viktor egyik családtagjára. Kismillió bizonyíték van arra, hogy nem mondtam. Sőt, ha valakit nagyon érdekel, még a Magyar Nemzet is utánanézett, hogy mondtam-e, és bocsánatot kért tőlem, mert nem mondtam. Nyilvánosan kért bocsánatot, tehát interneten utolérhető módon. Mégis az utca emberének még a mai napig is néha kénytelen vagyok magyarázkodni. Én azt gondolom, hogy ebben az országban soha nem lesz úgy demokrácia és boldogabb jövő, hogy egyszerűen kitalálunk egymásról történeteket, és éveken át ezeken csámcsogunk.

- Sajnos a karaktergyilkosság mindennapossá vált ebben az országban, és van, aki tudatosan és szisztematikusan alkalmazza.

- Ebből lehet országot építeni, hogy egymást gyilkoljuk?

- Nem, ebből csak romok keletkeznek.

- Lelki romok biztosan. Azok igenis vannak ebben az országban. És nagyon őszintén mondom, hogy bárki, aki idejön a XIII. kerületbe, egy olyan kiadványt vagy szórólapot sem talál, amelyben akár Tóth József akár jómagam szidalmaztuk volna az ellenfelet.

- Azt mondja meg, hogyan áll a kampányával? Nem okozott ez az ügy Önnek valamilyen hátrányt? Nem kellett máshol is emiatt magyarázkodnia? Vagy el tudta mondani a választóinak, amit valójában akart?

- Én azt hiszem, hogy az utóbbi eset áll fenn, ugyanis két hete az összes aktivistámmal kint vagyunk az utcákon. Ma is kint leszünk, amíg világos van, és beszélgetünk az emberekkel. Ez a sztori kizárólag az újságírókat érdekelt eddig. Az utcán egyetlenegy ember sem hozta fel ezt a dolgot. Viszont az már sokkal inkább piszkálja az emberek csőrét, hogy csak úgy odaözönlenek különböző létszámú csapatok, és este hét órakor még nekilátnak szavazgatni. Szóval ez tényleg bántja az önérzetét még azoknak is, akik azt mondják, hogy nézze Szanyi úr, én nem magára szavaztam, de engem is bánt, hogy itt nem mi döntünk ezekben a dolgokban.

- Ha lesz még szavuk az országgyűlésben, mármint olyan szavuk, hogy figyelembe is vegyék, akkor talán úgy kéne módosítani ezt a törvényt, hogy aki máshol szavaz, az vagy csak pártlistára szavazzon, vagy egyéni jelölt esetében arra szavazhasson, aki ott jelölt, ahonnan a szavazó jött.

- Nekem nagyon szomorú jövőképem van, mert én azt látom, hogy ha a magyar választópolgárok most vasárnap úgy határoznak, hogy nincs egyharmada az ellenzéknek, azzal lényegében azt a döntést hozzák meg, hogy nincs ellenzék. Ugyanis a magyar parlament mai szabályai szerint, ha valakinek nincs egyharmada, akkor az meg sem nyikkanhat, az levegő, az papír. Az olyan, mintha ott sem lenne. Ezért én még a fideszes szavazókat is arra bíztatom, hogy szavazzanak most az MSZP talpon maradt jelöltjeire, mert ők sem akarhatják, hogy egy kontrollálhatatlan önkénybe torkolló hatalom legyen ebben az országban. Nem hiszem, hogy ez az ország a diktatúrára akar szavazni. És ezek nem véletlen szavak, mert ha a demokráciában, a súlyok-ellensúlyok világában kiszavazza az ország az ellenzéket, és tulajdonképpen a parlamenti mechanizmusokból egyértelműen kizárja, azzal gyakorlatilag akkorát lép vissza a történelemben, amire kevés példa volt ezelőtt.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

Izsák Jenő karikatúrái