rss      tw      fb
Keres

A vas és a cél országa



Első megdöbbenésemben természetesen arról akartam írni, hogy milyen ember- és társadalomképet tükröz Hoffman Rózsa legújabb tervezete a felsőoktatás átalakításáról. Az MTI híradása szerint az államtitkár asszony egyértelműen fogalmazott: „egy ország gazdasági húzóerejét alapvetően a műszaki és természettudományok határozzák meg”, a „társadalomtudósok” pedig „nem tudnak gépeket, mozdonyokat építeni”. Megtudhattuk persze azt is, hogy megvan a helyük a bölcsészet- és társadalomtudományoknak is, mert ezek hordoznak olyan értékeket, amelyek a reál tudásterületek teljesítményei mögött állnak. Magyarul, amikor a mérnök szeretne kikapcsolódni és feltöltődni az egész napos termelőmunka után, akkor veszi igénybe a humán szféra szolgáltatásait.

Egyszerű feladat volna felidézni azt a világot, amelyikben a társadalomtudományok sokáig gyanúsak voltak, és csak a kézzelfogható anyagi értéket előállító értelmiségi munka számíthatott megbecsülésre. Felesleges annak részletezése is, hogy a műszaki tudományok a legjobb esetben is az emberi élet kényelmesebbé tételére hivatottak vagy bizonyos célok hatékonyabb elérésére, de önmagukban nem oldanak meg társadalmi problémákat, rosszabb esetben pedig akár gonosz célokra is felhasználhatók. A „kemény” természettudományok pedig, ha egyáltalán képesek rá, akkor a világ „értelem nélküli” részét magyarázhatják, amely egy jól behatárolható emberi igényt, a minket körülvevő természet megismerését kielégíti, más igényekkel azonban nem foglalkozik. Azt is könnyű belátni, hogy az emberi élet meglehetősen üres lenne, ha annak fő célja a maximális kényelem, esetleg az életkor meghosszabbítása lenne. Azt sem vehetjük biztosra, hogy a fizikai kutatások valaha is megvilágíthatják, hogy mely célok azok, amelyek értelmessé tehetik az emberi életet.

Tudjuk, hogy azokat a töprengéseket, amelyek a kitűzni érdemes célokra és a megvalósításra méltó értékekre vonatkoznak, a legfontosabb emberi tevékenységek közé sorolhatjuk. Az értelemmel teli világ megismerése és megértése a történem folyamán bármelyik kultúrában az emberi érdeklődés fókuszában állt. A különböző művészi tevékenységek, az etikai és a politikai cselekvések tudományos magyarázata és filozófiai feldolgozása e területek sajátosságainak feltárását célozzák. A természettudományok, akármennyire fejlettek, természetüknél fogva nem fognak az emberek által kitűzött célokra reflektálni, nem igazolják vagy cáfolják a helyességüket. A célokra, értékekre adott reflexió alapvetően a humán- és a társadalomtudományok terepe. Egy példával megvilágítva: az evolúciós biológia feltárhatja, hogy bizonyos morális értékek tisztelete miért központi jelentőségű az emberi faj fennmaradása szempontjából, de abban már nem tud állást foglalni, hogy ezek az értékek, illetve az általuk szolgált cél, az emberi faj fennmaradása, milyen mérce szerint minősül követésre érdemesnek.

Azt sem kell sokat magyarázni, hogy nem azt állítom, a humán tudományok magasabb rendűek, de azt igen, hogy ugyanolyan alapvető emberi igény hívta őket életre, mint a tudomány más ágait. Az emberi értelem előtt ugyanolyan kihívásként jelenik meg a kultúrában való tájékozottság, mint a technikai civilizáció fejlesztése. Egy olyan világban, ahol a gyártási folyamatok döntő többségét már gépesíteni lehet, természetes, hogy az így megtermelt javak jelentős részét kulturális szükségleteik kielégítésére fordítják az emberek. Ezért nehéz negatív folyamatnak látni a bölcsész, társadalomtudományi vagy éppen a jogász és közgazdász hallgatók számának növekedését. Ennek nyilván nem mond ellen az, hogy sokan csak alibiből, különösebb motiváció nélkül járnak az említett szakokra. Hasonszőrűeket ugyanis a reálszakokon is szép számmal találunk.

Hoffmann Rózsa nyilatkozatából tehát nem nehéz észrevenni egy olyan társadalomfelfogás kirajzolódását, ahol az állampolgárnak nem kell a közügyekről okoskodnia, a politika céljairól vitáznia, tökéletesen elég, ha elvégzi a rábízott (termelő)munkát, és a társadalom működik magától rendben. Ha pedig arról kell dönteni, hogy milyen irányban haladjanak a közösség ügyei, akkor majd az állam vezetői ezt is megteszik helyette.

Nyilvánvaló azonban az is, hogy maga az államtitkár sem veheti komolyan a különböző tudásformák általa vázolt hierarchikus modelljét. Ha csupán az általa kitűzött célt, a gazdaság húzóerejének növelésére nézi, ő is tisztában lehet azzal, hogy a posztindusztriális társadalmak gazdasági húzóerejét már régen nem kizárólag a műszaki és a természettudományok jelentik. Elég végignézni néhány fejlett gazdaság GDP-jének szerkezetét, és azt találjuk, Ausztriától az Egyesült Államokig, hogy a klasszikus ipari termelés aránya már csupán 20-30 százalékot tesz ki, míg a szolgáltatásoké 70-80 százalék körül mozog. A szolgáltatási szektorban pedig távolról sem csupán mérnökökre, informatikusokra vagy éppen orvosokra van szükség.

Más módon kell tehát értelmezni Hoffmann Rózsa nyilatkozatát. Ahogyan a kormányzat számos megnyilvánulásában, most sem az a fontos, hogy tartalmilag helytálló-e a mondanivaló. A határon túli magyarok állampolgársága ügyében is teljesen felesleges volt jogi vagy történelmi szempontok alapján megítélni a parlamenti többség döntését. Lényegi célja a lehetséges új választók megszerzése volt. Azt is tapasztaltuk, hogy a Fidesz, bár sokszor tűnhet úgy, semmit sem tesz ad hoc vagy esetleges módon, minden tette pontosan, több lépésre előre kiszámított. A hatalmi játszma egyik fontos eleme szinte mindig az, hogy a társadalmi életben addig homogén vagy egymással semleges viszonyban lévő csoportokat szándékosan megoszt, az egyiket, a számára fontosabbat előnyben részesíti, így vazallusokat szerez. Ennélfogva viszonylag kevés energiabefektetéssel, apellálva a csoportok közti küzdelem dinamikájára, dominálhatja az adott társadalmi mezőt. Ez történt az alacsony és magas jövedelmű munkavállalók, a gyermekesek és a gyermektelenek, a multinacionális és a hazai tulajdonú üzletláncok közötti megkülönböztetésben, vagy éppen legutóbb az idősebb és a fiatalabb bírák (és bírójelöltek) szembeállításakor.


Frames of the future – flickr/morgennebel 

Saját értelmezésemben ugyanez a helyzet most a felsőoktatásban. Az itt oktatók eddig többé-kevésbé homogén érdekközösséget alkottak, de legalábbis semmi alapvető problémájuk nem volt a másikkal. Most azonban az egyik réteg jól érzékelhetően preferálttá válik a másik rovására. Így minimálissá válik annak az esélye, hogy a felsőoktatásban dolgozók közösen és szervezetten lépjenek fel a kormányzat őket sújtó politikájával szemben. Ez a mesterséges megosztás persze épít arra a sok polgártársunkban kialakult attitűdre, amely a társadalom nyakán élősködő bölcsészekről, jogászokról, közgazdászokról alakult ki, akik vagy csak ködös dolgokról tudnak beszélni, vagy szándékosan bonyolítják úgy a dolgokat, hogy egyszerű ember ne értse meg. Arra kevesen gondolnak, hogy azokból, akik most nem akarnak mérnökké vagy természettudóssá válni, milyen áron lehet adminisztratív eszközökkel mégis mérnököt vagy természettudóst faragni, vagy megakadályozni azt, hogy más országban próbáljanak szerencsét. A jövendő események szempontjából kulcskérdés, hogy a pillanatnyi kedvezményezettek meglovagolják-e a közhangulatot és a politikai támogatást, vagy képesek felismerni a benne rejlő, hosszú távon fenyegető veszélyeket. Úgy tűnik, a bírák például felismerték ezt.

Van még egy tanulsága az államtitkári interjúnak, ami a kormányzat működéséről árul el sokat. Nem is olyan régen még azt adta hírül a sajtó, hogy politikai támogatás híján lemondana Hoffmann Rózsa a posztjáról. Ehhez képest mára megtudtuk, hogy „a kormányfő szándékait ismeri, osztja nézeteit.”  Fontos ezekre a színjátékokra figyelni, főként azoknak, akik „technikai koalícióról” álmodnak a Fidesz által felfuttatott Jobbikkal, vagy akik repedéseket vizionálnak a Fideszen belül. Az ellenzék nem számíthat arra, hogy a természetes szövetséges a Fidesz ellen fordul, vagy a Fidesz széthullik. Az egyetlen gyümölcsöző taktika a nyílt és szervezett kiállás lehet. A „nyugodt erőre” most van igazán szükség.



Bencze Mátyás jogszociológus

Írásai a Galamusban:
Hétvégi műsor
G–7


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!