Oslótól Mekkán át a Dankó utcáig
- Részletek
- 2011. július 28. csütörtök, 04:38
- Lángh Júlia
Szöget ütött a fejembe valami, és összekapcsoltam két, egymástól látszólag teljesen független dolgot. Nevezetesen az új magyar vallásügyi törvényt és az oslói barbár vérengzést. Pontosabban azt, hogy melyik is az a 14 egyház, amelyet a törvény ekként elismer, és azt, hogy a robbantás hírére először – és mindaddig, amíg meg nem tudtuk, hogy szőke, kékszemű férfi a tettes – mindenki, legalábbis minden fehér európai meg volt győződve róla, hogy megint az Al Kaida, a tálibok vagy valamelyik fundamentalista, ölésre kész iszlám szervezet a bűnös.
Okunk volt ezt hinni az ikertornyok után, de most arra is okunk van, hogy magunkba nézzünk, miért gondoltunk automatikusan és habozás nélkül a muszlim szélsőségre. Őszintén szólva: eszünkbe sem jutott, hogy más is lehet az elkövető. És azóta is döbbenten bámulunk egy jóarcú, tiszta homlokú fiatalembert, és tanuljuk, hogy ilyen a szörnyeteg.
The day after – flickr/ohait
Talán ideje végre őszintén átérzett antirasszista érzelmeinket felülvizsgálni, nem bújik-e meg mögöttük a virtigli rasszistákra oly jellemző általánosító hajlamból valami. Muszlim? Akkor gyanús. A szélsőséges iszlamisták miatt eleve hajlamosak vagyunk elvetni az iszlámot, úgy egészében.
És itt kapcsolódhatunk a már sokak által hiába élveboncolt, de megszavazott törvényhez „a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról”, és annak is az elképesztő mellékletéhez, amely a hiányosságaival tündököl, egyebek mellett világvallások – az iszlám és a buddhizmus – feltűnő negligálása révén.
Semmi közöm az iszlámhoz, azon kívül, hogy egy évig egy nigeri faluban barátságos és szelíd moszlimok között éltem, akiknek eszükben sem volt engem sem bántani, sem megtéríteni. De nem tudom nem szóvá tenni azt a szemtelenséget, hogy néhány pökhendi magyar képviselő nem tekinti az iszlámot vallási közösségnek, és törvénnyel kényszeríti arra, hogy jogának elismeréséért alázatosan a tisztelt ház mint vallási kérdésekben oly közismerten jártas testület elé járuljon. Először arra gondoltam, hogy az általános iszlámellenes előítélet az oka. Na de akkor mi bajuk lehet a buddhizmussal?
Talán az, hogy nem eléggé magyarok? Elvégre az is baj lehet, előfordult már. Ámbár a Magyar Iszlám Közösség jogelődjének, az 1931-ben létrehozott Magyar Mohamedán Egyházközségnek egyik alapítója és főmuftija Germanus Gyula volt, moszlim nevén Abdul Karim, rangos tudós, Goldziher Ignác és Vámbéry Ármin tanítványa, mindhárman külföldön is jelentős hírnévre szert tett orientalisták, akikre tényleg büszkék lehetünk. Vagy most nem számít hírünk a világban?
És ha már fájdalmas hiányokat említettem, ki nem felejtsük a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösséget, amelynek karitatív tevékenységei nélkül hajléktalanok, hátrányos helyzetű gyerekek, magányos öregek maradnának ellátatlanul, és a szociális munkás képzés is hiányt szenvedne. Talán velük az a baj, hogy Iványi Gábor volt a névadója egy régmúlt korszak szabadságharcában a szamizdat Beszélőnek…
Menjünk el csütörtökön délután a Dankó utcai virrasztásra.
Lángh Júlia író, újságíró
(fotó: hirnok-enciklopedia.blogspot.com)
Írásai a Galamusban:
Húsvét vidéken
Lehet egy álom?
Vallás és bevallás
Koldusaink
Tüntetés nyugdíjért
Nők a pályán
Egy kis emberi hiány
Ma egyéves a Galamus-csoport
Francia kapcsolat
DSK és a szobalány – igaz? nem igaz?
Dominique Strauss-Kahn afrikai szemmel
Requiem a színvonalért
DSK-ügy: Nafissatou, a szobalány az afrikai honlapokon
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
