Sajtóállapotainkról
- Részletek
- Mihancsik Zsófia
- 2011. szeptember 09. péntek, 04:51
Bolgár György saját rovatából kiemeltem négy interjút. Hármat a szerdai Megbeszéljükből. Horn Gáborét, akit Bolgár György kérdezett meg arról, miért gyurcsánytáskavivőzte le Gréczy Zsoltot – Horn szerint ugyanis Gréczy Kuncze Gábor helyére tolakodott be az ATV-be. Havas Henrikét, aki érintettként maga telefonált be, mert hogy az ő műsora kerül Kuncze műsora helyére, és aki elmondja a véleményét Gréczy Zsoltról is, meg arról is, miért ül be egy műsorvezető a másik műsorvezető helyére. Gréczy Zsoltét, aki érintettként szintén maga telefonált be a Klubrádió Megbeszéljük című műsorába. És végül egy augusztus végi interjút Süveges Gergővel, aki a „feladatok sokszínűségéről” beszél meg arról, hogy az eddigi egyféle műsor helyett ezentúl „kétféle, kéttípusú műsorban teljesíthetek szolgálatot”.
(Közjáték. Amikor 2007-ben felmondtam a Klubrádióban, sokáig nem indult új műsor a Hétzáró helyén, a vasárnap esti, 8-tól 10-ig tartó műsoridőben. Aztán kitaláltatott a Szabad a pálya című műsor, amelyet heti- és havilapok szerkesztőségei szerkesztenek. Erről én úgy szereztem tudomást, hogy felhívtak hárman: Bojtár B. Endre, a Magyar Narancs főszerkesztője, Kovács Zoltán, az Élet és Irodalom főszerkesztője, és P. Szűcs Julianna, a Mozgó Világ főszerkesztője – egymástól függetlenül –, és megkérdezték, nem veszem-e rossz néven, ha a Hétzáró helyére ezentúl beülnek a maguk műsorával. Eszemben sem volt rossz néven venni [azt viszont nagyra értékeltem, és jól is esett, hogy megkérdeztek]: én magam döntöttem úgy – noha nem kis nyomásra –, hogy a saját normáim szerint akarok élni és dolgozni, nem bizonyos főszerkesztők utasításai szerint, tehát nem az új műsor új szereplői veszik el a helyemet. Majdnem azt írtam most, hogy nem volt miért szolidárisnak lenni velem – de ez nem volna igaz. Lett volna miért szolidárisnak lenni velem – azaz nem velem, hanem mindazzal, amit én az újságírói munkáról gondolok, és tudom, hogy mások is gondolnak. Velem egyébként, személy szerint, rengetegen szolidárisak voltak akkor, amikor 1993-ban, a Csúcs László hatalomátvétele elleni tiltakozásként, kiléptem a Magyar Rádióból a semmibe. Fogalmam sem volt, miből fogok élni. Máig hálás vagyok az akkori Soros Alapítványnak, amely ösztöndíjat adott, vagy például a Filmvilágnak és a Mozgó Világnak, amely azonnal ellátott munkamegrendelésekkel. Közjáték vége.)
Az ATV először kirakta Bolgár Györgyöt a reggeli műsorából. Fiatalítás címén. Beült a helyére Rónai Egon (szintén hatvanas, lásd még: celebcenter). Most kirakja Kuncze Gábort, és beül a helyére Gréczy Zsolt meg Havas Henrik. A személytelen és arctalan hatalom kirakott a közrádióból remek újságírókat, köztük Szente Lászlót, aki a Szombat délelőtt című műsort szerkesztette. Most beül a helyére a „szolgálatteljesítő” Süveges Gergő.
Feltehetném a naiv kérdést, hogy mi folyik itt, de tudjuk, mi. A televízióknál-rádióknál vagy bulvárosodás van, vagy nemzetiesedés van, amúgy Orbán módra. Az újságíróknál meg egyrészt megélhetés van, másrészt meg az van, amit Havas mond Bolgárnak: „Nem esett jól a dolog [mármint hogy Kuncze helyére kell beülnie], de aki úgy, mint te meg én, annyi helyen megfordultunk már, különböző helyeken, rádióban, televízióban, itt, ott, amott, tudjuk, ez így megy sajnos.”
Igen, így megy, az 1990-es évek közepe óta. Tarnói Gizella volt az utolsó (mellesleg sokáig Havas szerkesztőtársa), aki 1994-ben, amikor kiderült, hogy nincs a Csúcs László által politikai okból kirúgott 129 rádiós között, dühében és elkeseredésében, meg persze szolidaritásból felmondott. Azóta mindenki oda tolakszik, ahová tud, és mert senki sem szolidáris senkivel, bőven van választék „sztrájktörőkből”. Jórészt csak „sztrájktörők” működnek ezen a pályán: akik mások kirúgásának-ellehetetlenítésének köszönhetően tartják fenn az egzisztenciájukat, és akik hajlandók bármikor kiszolgálni a vagy bevétel-, vagy ideológia- és pártérdekvezérelt tulajdonosi elvárásokat. Szabad a kontraszelekció, és ennek megfelelően lett egyre tragikusabb a magyar rádiós és televíziós újságírás szakmai színvonala. Nincs tehát mit sajnálkoznia Havas Henriknek azon, ami Kuncze Gáborral történt, neki semmiképp sincs rá joga, ha egyszer beül a helyére meg a díszletei közé. Mert azt, ugye, mondanom sem kell, hogy nem minőségi váltás történt. Sőt. Most lefogadom bármibe, hogy Havas semmivel sem fog jobb műsor csinálni, mint amilyet Kuncze csinált, de hogy a cigányozás több lesz benne, sőt az ártatlan szalonzsidózás is, abban biztos vagyok. (Arról már szemérmesen nem is beszélek, mert itt az eszem is meg(le)állt, hogy Havas képes Gréczy zsebében turkálni.)
Még valami az interjúk elé. Amikor Török Gábor politikai elemző Sólyom László tanácsadója lett, első televíziós szereplése alkalmával bejelentette ezt a tényt. Vagyis azt, hogy ő a független elemzői szereppel ellentétes funkciót vállalt. A politikai elemző szerepét ezt követően is megtartotta, csakhogy emlékeim szerint sohasem a köztársasági elnök tanácsadójaként, hanem továbbra is független elemzőként szólalt meg. Holott nem volt az, nem lehetett az. Akit a magyar állam első számú tisztségviselője a tanácsaiért fizet, attól lojalitást is elvár (természetesen), és a független elemző nem állhat senkivel a lojalitás kötelékében. Ugyanez vonatkozik szerintem Gréczy Zsoltra. Vezethet műsort az ATV-n, de nem újságíróként, hanem Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnök, ma is aktív politikus tanácsadójaként. Nem lehet (nem volna szabad) a nézőt megtéveszteni azzal, hogy egy független újságíró véleményét hallja, mert nem azt hallja. Kuncze Gáborról ezzel szemben mindenki tudja, ki volt, milyen a világnézete, a politikai irányultsága. Kuncze Gábor azzal, hogy műsort vezetett (és vezet továbbra is a Klubrádióban), nem tévesztett meg senkit. Volt és maradt a liberális demokrácia nyíltan elkötelezett híve.
Ha van türelmük, olvassák végig Bolgár György interjúit. Fontos adalékként a magyar újságírók erkölcsi állapotához.
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
- Előző
- Következő >>
