Doktorcsalók
- Részletek
- 2011. szeptember 18. vasárnap, 03:37
- Huszár Ágnes
Huszár Ágnes
A német médiában gyakran bukkan fel a doktorcsaló (Promotionsschwindler) szó a PhD fokozatot mások szövegeinek felhasználásával (plágiummal) vagy egyéb trükkel megkaparintók megnevezésére.
A botránysorozatot a Karl-Theodor zu Guttenberg honvédelmi miniszter doktori disszertációja körül kirobbant vita indította meg 2011 elején. Kiderült, hogy a szerzők nevének említése nélkül hosszabb részleteket vett át mások szövegeiből, többek között olyan szakértői jelentésekből, amelyeket miniszterként maga rendelt meg. A közfelháborodás hatására a népszerű CSU-politikus kénytelen volt lemondani miniszteri tárcájáról.
Ezt több olyan nyilvánosságra került eset követte, amelyben közismert emberekről, politikusokról, illetve politikusok családtagjairól derült ki, hogy plágiumgyanús, udvariasan fogalmazva: „vendégszövegekkel” feldúsított értekezéseket nyújtottak be nyilvános vitára.
Németországban azóta valóságos sporttá vált a plágiumvadászat. Ennek legprominensebb képviselője Debora Weber-Wulff, a HTW (Hochschule für Technik und Wirtschaft Berlin) professzora. A professzorasszony és legalább húsz aktív munkatársa – egyetemisták, tudományos kutatók és kíváncsi értelmiségiek – szabadidejükben disszertációkat olvasnak, eredetiségüket vizsgálják. A Plagiarism Detection Software Test2010 segítségével ez nem is olyan nehéz feladat. A leleplezéseket a VroniPlagon és más internetes fórumokon teszik közzé.
Weber-Wulff professzorasszony mostanában nem tartozik a német felsőoktatás legnépszerűbb emberei közé. Ő azonban vállalja a gyűlölködő megjegyzéseket, mert tudja, jó ügyért küzd: a tudományos élet tisztaságáért. Németországban évente huszonötezren nyernek el PhD címet. Túlnyomó többségük kemény, tisztességes munkával, innovatív tudományos eredményeket felmutatva. Éppen az ő érdekükben dolgoznak a plágiumvadászok, hogy a becsületes kutatókra ne vetülhessen a csalás árnyéka sem.
A német egyetemek keményen lépnek fel a doktorcsalókkal szemben. A bayreuthi egyetem, ahol Guttenberg báró doktori fokozatát szerezte, a plágiumvád bizonyossá válása után azonnali hatállyal visszavonta az akkor még aktív honvédelmi miniszter doktori fokozatát és ügyészségi vizsgálatot kezdeményezett ellene. Azóta visszavontak bebizonyosodott plágiumvád miatt doktori címeket a heidelbergi és a bonni egyetemen is.
Magyarországon még nem jutott a nyilvánosság elé hasonló ügy, de gyanús momentumok előfordulnak. Szakmai körökben beszédtéma, hogy egyes doktori iskolákat valósággal megostromolnak a jelentkezők, míg másokra – éppen a szigorú követelménytámasztásról és magas tudományos színvonalról híresekre – kevesen jelentkeznek. Tudjuk, nemcsak a doktori cím számít, de az is, hol szerezte az ember. Azokat persze, akik a doktori cím megszerzését nem egy kutatói pálya első szakaszának, hanem egyszerű presztízsnövelőnek gondolják, ez a szempont nem befolyásolja.
Big head – flickr/stevecadman
A doktori iskolák egyébként abban érdekeltek, hogy minél több fokozattal rendelkezőt bocsássanak ki, mivel, mint Pléh és Zemplén megállapítja: „a sok doktori fokozat kiadása a doktori iskola sikerességének fokmérője” (Pléh Csaba, Zemplén Gábor: Az oktatói-kutatói életpálya és az egyetemek). Így ez a karnak is érdeke és magának az egyetemnek is.
Napjainkban, amikor a fiatal nemzedék csökkenő létszáma mellett a forráskivonások és a tervezett összevonások is veszélyeztetik az egyetemek és karok önálló létét, a doktori iskolák még inkább felértékelődnek. Az önálló egyetemi léthez, azon belül a karalapításhoz, tanszékek és egyéb szervezeti egységek létrehozásához megfelelő számú főállású, fokozattal (PhD, kandidátusi vagy MTA doktora) rendelkező és venia legendivel felruházott (habilitált) oktatóra van szükség. Nekik doktori iskolákon kell megszerezni a fokozatot. Másrészt pedig, mivel az egyetemi lét feltétele a megfelelő szintű törzstaggal rendelkező doktori iskola, nekik kell ezek oktatóivá is válniuk. A doktori iskolák működési feltételeit és a törzstagok szakmai-tudományos alkalmasságát a Magyar Akkreditációs Bizottság (MAB) folyamatosan és alaposan ellenőrzi.
Az egyetemek tehát a doktori iskolák fejlesztésében érdekeltek, azért is, mert pénzt kapnak az itt folyó munkáért állami támogatás és/vagy a doktoranduszok által fizetett tandíj formájában. De legfőképpen azért, hogy megszilárdítsák helyzetüket az egyre szűkülő magyarországi felsőoktatási piacon. A fiatal – és nem olyan fiatal – egyetemi oktatók vagy ilyen helyekre aspirálók pedig abban érdekeltek, hogy minél hamarabb megszerezzék a PhD fokozatot.
Megfigyelhető az a jelenség is, hogy a doktori fokozat presztízsjelölővé vált a tudományos szférán kívül. A nagyvállalatok igazgatótanácsában, a média magasabb polcain, a politikában (ahogy a német példa is mutatja!) egyre több fokozattal rendelkező vagy erre vágyó ember fordul elő. Mivel pedig ők nem is tervezik, hogy a PhD cím megszerzése után a tudományos közéletben bizonyítsák rátermettségüket, csakugyan az az érdekük, hogy minél gyorsabban, minél kevesebb munkaráfordítással rányomtathassák elegáns névjegyükre a PhD betűket.
Van tehát kísértés, csak győzzünk ellenállni. Ha a MAB-nak az interneten bárki számára hozzáférhető anyagait elemezzük, magunk is találhatunk kétséges eseteket. Csak egy példa: egy olyan PhD dolgozatot, amelynek a védését két másikkal együtt a MAB 2009/7/XIII/200 határozata érvénytelenítette, a jelölt egy másik egyetemen – a Doktori Adatbázis adatai szerint – 2010 végén sikeresen megvédett. Pedig érvényben volt a 33/2007.(III.7) Kormányrendelet: ennek 10.§-a kimondja, hogy sikertelen védés esetén ugyanaz a disszertáció csak két év elteltével nyújtható be újra.
Ha azonban Weber-Wulff professzorasszonynak és önkéntes segítőinek példáján felbuzdulva magunk is plágiumvadászatra indulnánk, kevés sikerre számíthatnánk. A legjobb plágiumfeltáró teszt is csak a nyilvánosságra hozott, nyomtatásban megjelent vagy elektronikusan hozzáférhető szövegeket képes ellenőrizni. Bár a MAB-nak voltak már kezdeményezései a disszertációk hozzáférhetőségének biztosítására, ez a mai napig nem valósult meg.
Így egyelőre csak a „doktori cselekményekben” – ez a szakmai szóhasználat – részt vevők emberi és szakmai tisztességében bízhatunk.
___________________
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
