Burka, avagy a multikulturalizmus és a tolerancia határai


Krémer Ferenc: A burka és a szégyen
Lévai Júlia: Burka-vita – II
Lángh Júlia: Még egyszer a burkáról
Krémer Ferenc: Bizonytalanságaink burkában – Válasz Lángh Júliának
Niedermüller Péter: A burka, a tolerancia és a szabadság – Néhány megjegyzés Krémer Ferenc és Lángh Júlia vitájához
Krémer Ferenc: A nők szabadságáról és egyenjogúságáról – válasz Niedermüller Péternek
Andor Mihály: A burka burkában
Lévai Júlia: A burka - önkényuralmi jelkép
Lánczos Vera: Széljegyzet a burka-vitához
Lendvai L. Ferenc: Burka, avagy a multikulturalizmus és a tolerancia határai
Niedermüller Péter: Egy vita tanulságai




A Galamus hasábjain egy véletlen apropó nyomán kitört „burka-vita” valójában azért váltott ki komoly visszhangot a résztvevőkből, mivel jóval többről volt szó benne, mint maga a burka-viselet. Meggyőződésem szerint Krémer Ferencnek a vitát elindító cikke, majd más hozzászólások is helyesen mutattak rá, hogy a burka az elnyomás és a rabszolgaság jelképe, akkor is, ha a viselője önként (vagy állítólag önként) hordja. Rousseau A társadalmi szerződésről II. fejezetében szembeszáll Arisztotelész véleményével, miszerint az egyik ember szolgaságra születik, a másik meg uralkodásra, majd ezt írja: „Arisztotelésznek igaza volt, de összetévesztette az okozatot az okkal. Aki szolgaságba született, az szolgaságra született, mi sem bizonyosabb ennél. A láncra vert rabszolga mindent elveszít, még a vágyat is, hogy lerázza láncait…” Másfelől viszont az is kétségtelen, amint ezt mások hangsúlyozták, hogy lehetetlen a rabszolgákat akaratuk ellenére fölszabadítani. Mi sem lenne nagyobb őrültség, mint propagandakörutat szervezni Szaúdi-Arábiába vagy Iránba, azzal a céllal, hogy az ottani nőket lebeszéljük a burka-viselésről. Csakhogy a vitában nem ilyen nőkről volt szó, hanem olyanokról, akik Európában élnek (és nem csak alkalmilag odalátogatnak), európai államok polgárai. Ha az ő esetükben toleranciát gyakorlunk, és jóváhagyjuk burka-viselésüket, akkor ezzel jóváhagyjuk rabszolgává tételüket, s ezzel az erővel rögvest egy sor egyéb szokást is tolerálhatnánk.

Természetesen a bevándorlók szokásairól beszélek. De hát indokolt-e, hogy intoleránsak legyünk velük szemben, vagyis ne hagyjuk élni tradicionális szokásaikat? Attól függ, milyen szokásokról van szó. A bevándorlóktól nem várjuk el, hogy asszimilálódjanak, tehát hogy adják föl a kulturális identitásukat, azt azonban igen, hogy integrálódjanak, tehát illeszkedjenek be a befogadó ország társadalmi normáiba. Ha a bevándorlók kulturális értékei ezt nem akadályozzák (és ha valóban csak kulturális értékek, akkor nem akadályozzák), nincs velük probléma, ha viszont akadályozzák, akkor nem egyszerűen kulturális értékek. A múltkoriban, London lángjairól szólván, azt írtam, hogy nem lehet kifogás „egy multikulturális angol nemzet koncepciója ellen, ahol is az alapul szolgáló angol kultúra befogadhatja a hozzá integrálható más kultúrjavakat is”; továbbá pozitív példaként említettem az integrációra, hogy „muzulmán férfiak áldozták életüket, amikor szembeszálltak a megvadult barbárokkal, hogy megvédjék a civilizáció által létrehozott értékeket […], valóban beilleszkedtek már a multikulturális, mégis egységes értékrendszerű angol nemzetbe”. Viszont a New York tornyairól szóló írásomban negatív ellenpéldaként hoztam föl a vérbosszú vagy a családi „becsületgyilkosságok” mellett az olyanfajta öltözködési szokásokat is, mint a csador vagy a burka, amelyek „kifejezett és szándékos tüntetések a befogadó állam kulturális szokásaival szemben”, nem is említve „a mecsetekben folyó uszítást a nyugati civilizációval szemben, az európai országokban alapítandó kalifátusokra irányuló terveket, s mindezek jegyében a terror ’mártírjainak’ dicsőítését és a példájuk követésére irányuló biztatást”.

A multikulturalizmus elvét megfelelő keretek között igenis el lehet fogadni, olyan keretek között tudniillik, amelyek nem veszélyeztetik a befogadó ország társadalmának, kultúrájának és polgárainak saját identitását. A föntebbi negatív példák egy minőségi értelemben veszélyeztetik ezeket, ezért abszolúte tűrhetetlenek. Fejkendőben vagy turbánban nyugodtan járhat az utcán akárki, de az arc elfedése közterületen éppúgy nem tolerálható, mintha valaki álarcban vagy csuklyában akarna közlekedni. Egy jóakaratú és szabad ember ugyanis nyíltan vállalja az arcát, s ha valaki nem teszi, akkor vagy nem jóakaratú, vagy nem szabad. Egyik eset sem tolerálható, éspedig akkor sem, ha a második esetben érezhetünk bizonyos szánalmat a szerencsétlen rabszolga iránt, aki elveszítette „még a vágyat is, hogy lerázza láncait”.

Létezik itt ugyanakkor egy mennyiségi szempont is, amiről sajnos inkább csak az európai xenofóbok szoktak beszélni, pedig előbb-utóbb a normális polgároknak is szembe kell nézniük vele: a bevándorlók száma. Addig természetesen szívesen befogadhatók, amíg a létszámuk a befogadó ország föntebb említett sajátosságait nem veszélyezteti; miért is ne?! Azonban, mint tudjuk, a mennyiségi változások egy ponton átmehetnek minőségi változásba. Nyilván egyetlen európai polgár sem szeretné, hogy az ország vagy a város, ahol él, elveszítse saját eredeti identitását, mert a bevándorlók nagy száma már nem egyszerűen színesíti, hanem teljesen megváltoztatja a jellegét. Senki sem szereti elveszíteni ugyanis a saját identitását, a bevándorló sem, a befogadó sem. Ezért a multikulturalizmusnak és a vele kapcsolatos toleranciának – és ennek kimondása nem xenofóbia – meg kell legyenek a maguk normális és racionális, jóindulatú és józan határai. A burka és hasonlók nem férnek közéjük.



Lendvai L. Ferenc


Krémer Ferenc: A burka és a szégyen
Lévai Júlia: Burka-vita – II
Lángh Júlia: Még egyszer a burkáról
Krémer Ferenc: Bizonytalanságaink burkában – Válasz Lángh Júliának
Niedermüller Péter: A burka, a tolerancia és a szabadság – Néhány megjegyzés Krémer Ferenc és Lángh Júlia vitájához
Krémer Ferenc: A nők szabadságáról és egyenjogúságáról – válasz Niedermüller Péternek
Andor Mihály: A burka burkában
Lévai Júlia: A burka - önkényuralmi jelkép
Lánczos Vera: Széljegyzet a burka-vitához
Lendvai L. Ferenc: Burka, avagy a multikulturalizmus és a tolerancia határai
Niedermüller Péter: Egy vita tanulságai



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!