rss      tw      fb
Keres

Hétköznapi...


Felszálltam a buszra és megpróbáltam olvasni. A szokásos ütem azonban megtört: a jármű nem indult ki a megállóból. Mire megtaláltam az okot, a vezető már éppen visszaült a helyére, aztán csukódtak az ajtók, és minden ment a maga útján a szokásos rendben. A megállóban velem együtt felszálló két idősebb férfi azonban nem utazott tovább, miattuk állt fel a busz vezetője üléséből, ment a hátsó ajtóhoz és intézkedett. Leszállította utastársaimat, megakadályozta őket a tömegközlekedés igénybevételében, minden hangos szó nélkül, határozottan, de ellentmondást nem tűrően. Ellentmondás egyáltalán nem volt, a két szegényesen felöltözött és konszolidáltan viselkedő, az ismert hajléktalanszatyrot cipelő ember fejét lehajtva, csendben vette tudomásul az indokolatlan kirekesztést. Sem részegek, sem hangosak, sem a szokásosnál piszkosabbak nem voltak. Csak nagyon szegények, és ez azonnal látszott rajtuk. A tömegközlekedési vállalat alkalmazottja minden bizonnyal meg volt győződve róla, hogy az utazóközönséget szolgálja.

A legnyomasztóbb a csend volt. Nem a jobban öltözöttek hallgatása, hanem az, ahogy a kirekesztettek szó nélkül vették tudomásul, hogy innen is el kell menniük, nekik másik járatot kell választaniuk. Amíg valaki általános szabállyá nem emeli a hajléktalanok utazási tilalmát. Számukra a kirekesztés láthatólag a dolgok természetes rendje, mindennapi tapasztalat, az ellenséges világ megszokott működése. Miért ne lehetne elzavarni őket egy buszról, ha egy önkormányzat az állam erőszakapparátusát használva a lépcsőről, utcáról is elzavarhatja őket? Miért merülne fel egy közlekedési alkalmazottban, hogy az utazási feltételek diszkriminatív alkalmazása nem elfogadott, ha a nála sokkal nagyobb hatalom is így cselekszik? Miért is merülne fel a finnyás utazóközönségben, hogy aminek tanúi voltak, az nem elfogadható, barbár és embertelen? Hiszen nem szeretik a rendetleneket, piszkosakat és büdöseket. Hogy ez a két ember ilyen volt-e vagy sem, arról nem volt idő meggyőződni, mert a busz vezetője polgártársainak látványa alapján úgy becsülte, hogy olyanok, akik zavarják az utazás rendjét. Ezt a becslést ebben a konkrét helyzetben az utazók és az áldozatok is jóváhagyták.



Footsteps to misery – flickr/sadsafraz


Nem állítom természetesen, hogy a hajléktalan helyzetből következő érzékszervi tapasztalatok kellemesek lennének, hogy jó élni egy olyan városban, ahol láthatólag egyre több a nyomor. Biztosan tudom azonban, hogy az ilyen durva kirekesztés súlyosan rombolja a társadalom bizalmi viszonyait és szétzilálja az egyébként is cafatokban létező normatudatát. Ha szabad utat adunk az undor által motivált cselekvéseknek, nincs megállás. Embertársaink néha csúnyák, néha mosdatlanok, néha büdösek, néhányuknak nincs hol lakniuk. Van, aki csúnyán beszél, bűzös ételeket eszik, pedig azt tényleg tiltják a tömegközlekedési eszközökre kiragasztott utazási szabályok. Hol van a tolerancia határa? A hajléktalanok nem képesek megvédeni magukat, nincs kockázata a kirekesztésnek: gyengék és bizton lehet számítani a többségi támogatásra, vagyis a szolidaritás hiányára. Senki nem fog az érdekükben felállni. Legalább leszállnom kellett volna nekem is arról a buszról.

De mit tegyünk azzal a hatalmi politikával, amelyik erőt kölcsönzött a sofőrnek? Nem tudunk kiszállni. Nézzük végig a szociális problémák hosszú évekre visszanyúló kezeletlenségének civilizálatlan hatósági megoldását? Élvezzük a megtisztított tereket, buszokat, aluljárókat, és ne törődjünk azzal, milyen áron jutottunk hozzá? Részesei leszünk, a felelősség a miénk is lesz, olyan ország polgárai leszünk, amely civilizálatlanabb a környezeténél, embertelenebb és igazságtalanabb. Polgárok sem leszünk akkor már, csak alattvalók, akik jó, ha vigyáznak, nehogy olyan ruhát vegyenek fel, úgy beszéljenek vagy viselkedjenek, hogy egy buszvezető vagy egy házmester vagy a hatalom más, durvább eszközökkel rendelkező letéteményesei undort érezzenek, ha közelükbe kerülünk.

Fleck Zoltán


_____________________

A szerkesztő kiegészítései:

Az Országgyűlés hétfőn kezdte meg annak a javaslatnak a tárgyalását, amely elzárással vagy 150 ezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtaná azokat a hajléktalanokat, akiket fél éven belül másodszor büntetnek meg azért, mert közterületen laknak. Részletek a több mint négyórás vitából (további részletek az MTI hírében):
Papcsák Ferenc, a napirend fideszes előadója eredménynek nevezte, hogy míg az elmúlt években a főváros legfrekventáltabb közterületein is hajléktalanok éltek, addig mostanra egyebek mellett a Városligetből is sikerült kiszorítani őket.
Csizi Péter (Fidesz) felszólalása: a hajléktalanok 20 százaléka semmilyen szolgáltatást nem kíván igénybe venni, a közrend és közhigiénia megzavarása azonban rendészeti probléma.
Dorosz Dávid (LMP): a Fidesz lenézi és megalázza a szegényeket, a törvénymódosítás támogatásával pedig „a KDNP a morális megsemmisülés útjára lépett”. Dorosz szerint nemcsak a hajléktalanokról szól ez a javaslat, hiszen a Fidesz megszorító politikája egyre több ember alól húzza ki a talajt.
Kocsis Máté (a Fidesz-frakció hajléktalanügyi referense, egyben a népszavazó VIII. kerület polgármestere) előterjesztőként válaszolt: akik bírálják a törvénymódosítást, politikai előnyt akarnak kovácsolni a hajléktalanok helyzetéből. Kifogásolta, hogy – szemben a mostani törvénymódosító javaslattal – az elmúlt télen az utcán megfagyott több mint 100 ember ügyében senki sem szólalt fel. Óva intett a hisztériakeltéstől. Elmondta, a különböző hajléktalanokat támogató szervezeteknek több mint 300 millió forintot utalnak át még ebben az évben. A pénz megérkezéséig pedig a krízisalapban tavalyról megmaradt források is rendelkezésre állnak.

***

A Budapesti Hajléktalanügyi Konzorcium vezetői és a Város Mindenkié Csoport tiltakozását fejezte ki hétfőn a hajléktalanokat érintő tervezett jogszabályi változások miatt. A Budapesti Hajléktalanügyi Konzorcium vezetői, Győri Péter (a Budapesti Módszertani Szociális Központ és Intézményeinek szakmai igazgatója) és Vecsei Miklós (a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alelnöke) közleményükben azt írják: „azt a hitet valljuk, hogy csak az emberek, a különböző csoportok és szervezetek összefogásával és nem széthúzással segíthetünk országunk és településeink, a családok és az egyes emberek súlyos gondjain. Ezért csendesen tiltakozunk azon tendenciák és regulák ellen, melyek a szegények, a megalázottak és megszomorítottak helyzetét tovább nehezítik, társadalmi kirekesztésüket erősítik.” Magyarországon százezrek fagyoskodnak otthonaikban, rettegnek otthonuk elveszítésétől, tízezrek a szabad ég alatt vagy közösségi szállásokon húzzák meg magukat. „Alapvető emberi kötelességünk rajtuk segíteni. Félelmeik gyarapítása, üldözésük, esetleg büntetésük, vagy az ezzel való fenyegetésük ellentmond az alapvető emberi normáknak.” „Jelenleg nem állnak rendelkezésre azok a források, amelyek biztosíthatnák a hajléktalan emberek minimális téli ellátását. Ez több ezer fedél nélküli ember egészségét, túlélését veszélyezteti.” (További részletek az MTI hírében)

***

A Kanadai Magyar Hírlapban jelent meg Christopher Adam írása Erkölcstelen dilettantizmus címmel. A szerző a Dörner-pályázat után a Fidesz hajléktalanpolitikájáról ír: „A színházi pályázat nívóján esetleg még lehet mosolyogni, azonban Kocsis Máté, a budapesti VIII. kerület fideszes polgármester tervein és a kormány reakcióján már inkább csak sírni érdemes. Kocsis világossá tette mindazok számára akik hajléktalanok szeretnének lenni, hogy innentől kezdve már nem szalonképes életstílus a hajléktalanság. Csomagolhatnak a józsefvárosi hajléktalanok, mert ezentúl a helyi rendőrök kidobhatják őket a kerületből. Annyira népszerű lehet Kocsis Máté cseppet sem népnyúzó intézkedése a fideszes szavazótáborban, hogy Orbán Viktor miniszterelnök kormánya országos hajléktalanügyi referensnek nevezte ki a kerületi polgármestert, aki nem a hajléktalanságot tiltotta be, hanem a hajléktalan magyarok élethez való jogát és létezését szünteti be. Kocsis Budapest egyik legszegényebb kerületét vezeti. Hány olyan fideszes szavazó él Józsefváros omladozó lakóházaiban, aki éppen hogy kifizeti a havi számlákat, törleszti a tartozásokat és fizeti rezsit, akit minden hónap végén csak néhány forint választ el a kilakoltatástól és a hajléktalanságtól? És ők kire szavaznak majd 2014-ben?
A jelenlegi kétharmad annyira elvakította a kormánypárt politikusait, hogy el sem tudják képzelni, egyszer véget érhet kormányzásuk.”



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!