Magyar piknik Auschwitzban
- Részletek
- Napi apró
- 2011. október 20. csütörtök, 03:25
- Huszár Ágnes
Mint Szegő Péter az atv.hu-n hírt ad róla, október 16-án 50-60 főnyi magyar fiatal – némelyek gárdista egyenruhában, mások horogkeresztes sállal – látogatást tett Auschwitz-Birkenau területén. A volt koncentrációs tábor – a halálgyár – maga már évtizedek óta múzeum és emlékhely. Több ezren látogatják naponta, hogy lássák a huszadik század legszégyenletesebb bűntettének kulisszáit. Az önmagukban nem is olyan elborzasztó barakképületeket – az elborzasztó a bennük uralkodó hihetetlen zsúfoltság volt –, a cipők, a szemüvegek, emberi hajfürtök halmait. Ezek mind olyan emberekhez tartoztak, olyanokhoz, mint mi magunk, de egy eszelős ideológia nevében emberi méltóságuktól megfosztották és tömegesen végezték ki őket.
A múzeum roppant érzékletesen mutatja be az elhurcoltak sorsát, a tábor mindennapiságában is rettenetes életét. A vetítőben a tömegsírok feltárásáról mutatnak be filmeket. Azt hittem, aki látta őket, soha nem tud felindulás nélkül gondolni a náci népirtásra.
Vagy mégis? A buszrakománynyi magyar fiatal nyilván vicces vasárnapi időtöltésnek fogta fel az oswiecimi kirándulást. Pózoltak az Arbeit macht frei tábla alatt, náci karlendítéseket gyakoroltak, és hangosan kevesellték az áldozatok számát.
Az esemény híre láthatólag nem érte el a magyar média ingerküszöbét. Csak az atv.hu tudósít róla egy szemtanú beszámolója alapján, s ez a csatorna mondta be október 19-i reggeli hírműsoraiban. A hír forrása az a magyar család, amely kegyeleti látogatásra érkezett a múzeumba. Hozzájuk csatlakozott a magyar nyelvű idegenvezetés idejére az árpádsávos lobogókkal felszerelt, tréfás kedvű fiatalokból álló csapat.
Csend és érdektelenség övezi az auschwitzi kirándulást csakúgy, mint a hasonló megnyilvánulásokat általában. Még az újságíró által megkeresett helyi idegenvezető sem emlékszik semmi különösre, pedig éppen ő hívta fel a család figyelmét a „nem túl szimpatikus” fiatal csoportra.
De mi is történt valójában? Néhány fiatal tiltott önkényuralmi jelképekkel bohóckodott, alpári megjegyzéseket tett, felemelt középső ujjal fényképezkedett az áldozatok hamvait tartalmazó urnák előtt. Mások mindezt felháborodva szemlélték. Kár túllihegni a dolgokat – mondanák sokan.
Mondhatnánk, csak hát ott vannak az áldozatok százezrei, milliói. Akik talán maguk sem vették komolyan a harmincas években az utcákon masírozó, militáns jelszavakat kiabáló fiatalok csoportjait. Akik azzal nyugtatgatták magukat, hogy ezek a csoportocskák soha nem juthatnak be a politika fősodrába.
Victor Klemperer üldözött zsidóként és precíz gondolkodású filológusként élte át Drezdában a fasizmus éveit. Könyvében – A harmadik birodalom nyelve, Budapest, Tömegkommunikációs Kutatóközpont, 1984 – leírja a náci propagandagépezet működési mechanizmusát. Ennek egyik eszköze volt a kiszemelt áldozatok – zsidók, cigányok, homoszexuálisok, másként gondolkodók – nevetségessé tétele, kifigurázása. Azzal, hogy a plakátokon, az újságok karikatúráin szubhumán lényként – pestist terjesztő rágcsálóként, vérszívóként – ábrázolták őket, csökkentették a többiek érzékenységét a sorsuk iránt. A propaganda által keltett tompaság okozta, hogy még amúgy tisztességesnek mondható emberek sem találtak abban semmi különöset, hogy szomszédaikat, ismerőseiket gettóba zárják, majd vonatokon úgynevezett munkatáborokba irányítják.
A többit tudjuk. De tudja-e csakugyan mindenki? Vagy csak az érzékenységünket felváltó tompaság hiteti el ezt velünk?
(Huszár Ágnes)
______________
A szerk. megjegyzése:
Az MTI-hez szerdán eljuttatott közlemény szerint a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) feljelentést tett a Legfőbb Ügyészségen egy csoport tagjai ellen, akik a napokban az egykori Auschwitz-Birkenau haláltábor helyén kialakított emlékhelyen a Magyar Gárda egyenruhájára emlékeztető, náci jelképeket is tartalmazó öltözékben jelentek meg, náci karlendítéssel pózoltak, valamint éltették a harmadik birodalom vezérét. A Mazsihisz arra kéri a Legfőbb Ügyészséget, hogy haladéktalanul rendeljen el nyomozást annak érdekében, hogy az elkövetők személyét meg lehessen állapítani, és büntetőeljárás alá lehessen vonni őket.
A szervezet szerint: „Ez a csoport cselekedetével meggyalázta a magyarság legnagyobb temetőjét, ahol 1944-ben több mint 400 ezer magyar állampolgárt gyilkoltak meg.” „Ez a cselekmény is mutatja, hogy a magyarországi szélsőjobboldali mozgalmak nemcsak Magyarországon kívánják megbontani a társadalmi békét, hanem külföldre is exportálni szeretnék a gyűlöletet, és nem tisztelik a meggyilkolt százezrek végső nyughelyét sem.”
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
