Végre!



Az inkább szociálliberális, mint szociáldemokrata „platform” végre otthagyta a szocialista pártot. Rengetegen elmondták már, magam is, hogy vezetőjének korábbi reformtörekvéseit a szocialista párt folyamatosan blokkolta, s így – a doktriner liberálisok mellett – döntően hozzájárult kormánya bukásához. (A demagóg „szociális népszavazást” a jobboldali populisták azért tudták oly sikeresen előkészíteni, mert a párt folyamatosan gátolta az egészségügyi reform koncepciójának még a megfogalmazását is.) A volt pártelnök-miniszterelnöknek szerintem már akkor ki kellett volna válnia a pártból, s új mozgalmat létrehoznia.

Meglátjuk, ez a késedelem nem bizonyul-e utólag károsnak. A magam részéről soha nem titkoltam az említett politikus (és első demokratikus miniszterelnökünk halála óta az egyetlen magyar államférfi) iránti tiszteletteljes rokonszenvemet, ez majdhogynem közismert. Ugyanakkor annak a szkepszisemnek is hangot adtam már, hogy vajon a jobboldali populista propaganda által ellene végrehajtott – sajnos sikeresnek tűnő – karaktergyilkosság nem teszi-e lehetetlenné új mozgalmának és neki magának is a sikerét. Hogy vajon nem lett volna-e jobb, ha (mondjuk Charles de Gaulle-hoz hasonlóan) egy időre visszavonul, s türelmesen kivárja, míg visszahívják. Nem tudom – de örülnék, ha a fejlemények nem igazolnák a kételyeimet.

Azt tehát nem tudom, hogy a létrehozandó új párt sikeres lesz-e. Vajon sikeres lesz-e konkrétan annyira, hogy a következő választásokon bejusson az országgyűlésbe a nyilvánvalóan agyonmanipulált választásokon. Nem tudom továbbá, hogy sikeresen fog-e tudni együttműködni (ami föltétlen szükségszerűség) a szocialista párttal, mely most nyilván erősíteni próbálja majd „baloldali” antikapitalista beállítottságát. (Erről a baloldali populizmusról mindenkinek figyelmébe ajánlom Seres László írását a hvg.hu-n, az ott leírtakat én nem tudnám ugyanolyan erudícióval megfogalmazni.) Azt meg végképp nem tudom, együtt fog-e tudni működni a demokratikus baloldali mozgalmakkal: az alternatív ökopárttal és a most szerveződő új ellenzéki mozgalmakkal, mivel ezek mindnyájan – szerintem korlátolt  módon – zsigerből ellenségesen viszonyulnak a „2006 őszi rendőrattak” bűnbakjához.


Achilles tending Patroclus wounded by an arrow (i.e. 500) – Wikipedia 

Az új párt sikere minden bizonnyal attól függ majd, hogy sikerül-e tömörítenie az ún. „balliberális” szavazókat. Lengyelországban Janusz Palikot némileg hasonló mozgalma komoly sikert ért el ezzel, s ha egy jeles társadalomtudósunk nemrégiben azt a kérdést tette föl, hogy vajon lenne-e Magyarországon is egy olyan sikertéma, mint ott az antiklerikalizmus, azt válaszolom, hogy igen: sőt nálunk emellett még az antinacionalizmus is ugyanolyan aktuális lenne.

De akármilyen lesz is végül az objektív siker, szubjektív nézőpontból egy pozitív fejlemény már akkor is mindenképpen bekövetkezett. A hozzám hasonló beállítottságú választópolgároknak, akik eddig azon kínlódtak, ugyan melyik pártra tudnának jó lélekkel szavazni, hál’istennek nem kell már tovább gondolkodniuk.



Lendvai L. Ferenc


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!