rss      tw      fb
Keres

Leolvadás előtt



Minden gazdasági előrejelzés annyit ér, amennyi megvalósul belőle. A Galamus szerkesztői a múltban publikálták néhány jóslatomat, lássuk, hogyan jöttek be.

Egy éve itt a Galamuson írtam arról, hogy Kopits György megzabolázza majd a kormány pénzügyi elképzeléseit. „Nem lesz könnyű dolga”– zártam írásomat. Nem is lett. Alig 4 hónappal később kivégezték a Költségvetési Tanácsot. Tüntetéseket, zavargásokat jósoltam, és most már Felcsúti Péter is úgy érzékeli, hogy akár „kormányozhatatlan” káosz is kialakulhat az országban.

Tavaly szeptemberben arról írtam, hogy az Eszközkezelő valójában humbug, megalapozatlan pénzügyi fantázia. Megismétlem, az Eszközkezelő pénzügyi irracionalitás, deflációt gerjeszt, és káros. Elsősorban a panellakások árai fognak zuhanni írtam tavaly, úgy tűnik, beigazolódott a jóslat.

Jó néhány évtizeddel ezelőtt pénzügyi előrejelző modellek építésével kerestem a kenyeremet, mégis vonakodva jósolok, mert megtanultam, hogy a gazdasági előrejelzés nem sokban különbözik a tenyérjóslástól. Úgy vagyok ezzel, mint azok, akik már dolgoztak konzervgyárban: nem szívesen vesznek konzervet, mert tudják, hogyan csinálják, meg azt is, hogy mi van benne.

Azért mégis engedtessék meg egy újabb jóslat. Az elkövetkező 12 hónapban súlyos pénzügyi válság alakul ki Magyarországon, amely helyi bankválságba (esetleg bankpánikba) is torkollhat. Úgy tűnik, hogy a forint most már igazán elindul a lejtőn, erre 2009 óta minden feltétel jelen van, lehetetlen lesz megállítani, és a teljes pénzügyi leolvadás sem kizárt. Az államadósság leminősítése a befektetési minőség alá valószínű, az ország leszakadt a Visegrádi csoporttól, most már a legszegényebb tagja. Egyre kevesebben bíznak abban, hogy Magyarország valaha is vissza tudja fizetni a teljes tartozását.

Az ország csapdában van, a forint gyengülése „elvitte” az adósságcsökkentésbe beleölt milliárdokat: ma többel tartozik az ország, mint valaha. A kormány és a Nemzeti Bank láthatóan pánikol, a törvényjavaslatok szinte percenként módosulnak, teljes a káosz a pénzügyi vezetésben, fel kell készülni a „kemény landolásra”.

A devizahiteleseket nem lehet „megmenteni”, már a felvetés is közgazdasági képtelenség. A PSZÁF és az MNB felügyeleti funkciói már évekkel ezelőtt csődöt mondtak, a törlesztés és a banki költségek számítása kaotikus. Ha az állam nyomott áron lakásokat kezd vásárolni, az tovább csökkenti (deflálja) az árakat, egyre több hitel kerül „víz alá”, és lehetetlenné teszi a bankhitelezést. A 180 forintos svájci frankon való átváltás semmit sem old meg, valószínűtlen, hogy széles körben megvalósulhat, hiszen sokan az alacsonyabb törlesztést sem tudják fizetni, és különben sem kapnak forinthitelt.

Az kérdés nem az, hogy mi lesz a hitelesekkel, hanem az, hogy mi történik a betétesekkel. Mi lesz a bankokkal? A külföldi tulajdonú bankok maradnak, nem fognak kivonulni, „lenyelik” a veszteségeiket, az eurozóna mentőcsomagja kisegíti őket, de nem fognak kölcsönözni. Én a „magyar tulajdonú” bankok miatt aggódom, mert ott a bedöglött lakossági tartozáson túl behajthatatlan önkormányzati és vállalati tartozások is felhalmozódtak, nincs külföldi partnerük, aki kihúzza őket a csávából, és szinte bizonyos, hogy uniós támogatásra nem számíthatnak. Ott a devizabetétek biztonsága kerül hamarosan fókuszba, ahogy a betétek kivonása megindul majd.

Technikai szempontból a banki NLP (Non Performing Loan), vagyis a késedelmes (befuccsolt?) hitelek aránya kritikus. Tapasztalatból tudom, hogy ez néhány hónapos késéssel („leg”) jelzi a bajt. Sokak szerint a mutató 15 százalék körül tetőzik. Ha 20 százalék alatt marad, az ország megúszhatja a bankválságot, de 20 százalék fölött felmerül a bankrendszer részleges vagy teljes államosítása. Ezzel már négy évvel korábban is lehetett számolni.

Írország példája mutatja, hogy a bankrendszerben való állami részvétel a költségvetési deficit megugrásával jár, és a forint leértékelésével párosulhat, amely a megtakarításokat értéktelenítheti el. Lehetetlen megmondani, hogy az ukrán hrivnya 2008-as zuhanásához hasonló helyzet alakul-e majd ki, vagy az ír Anglo-Irish Bank és a lett Parex Bank államosításához hasonló folyamat játszódik le. Az államosítás már részben megindult a MOL állami tulajdonával, valamint a nyugdíjpénztárak államosításával, a MOL-OTP kereszttulajdonosi rendszer miatt az állam már közvetett tulajdonosa az OTP egy kisebb részvénypakettjének.


Falling – swamptractor/photobucket.com 

A BlackRock nevű amerikai befektetési társaság minden évben összeállítja azoknak az országoknak a rangsorát, amelyek csődesélyesek a következő 12 hónapban. Magyarország most először került listájukra, mindjárt az előkelő hatodik helyre. Az ötödik Olaszország, ahol a pénzügyi bajok éppen a napokban fordultak tragikusra.

A magyar politikának képzett pénzügyi szakemberekre lenne szüksége. Most az a veszély fenyeget, hogy Budapesten inkompetes, sőt irracionális döntések születnek. Milton Friedman Nobel-díjas amerikai közgazdász azt írta, hogy a kormányok gazdaságot segítő intézkedései általában több kárt okoznak, mint maga a probléma, amit meg akarnak velük oldani. Az igazi magyar dráma csak most kezdődik.



Lázár György


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!