A Tisztelt Ház figyelmébe
- Részletek
- Lánczos Vera
- 2011. november 01. kedd, 04:15
- Lánczos Vera
Mottó:
„Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Antall Józsefnek volt egy gunyoros megjegyzése, amelyben azokról szólt, akik kifogyva politikai érveikből, politikai kérdéseket jogi eszközökkel kívánnak megoldani. Ez jutott eszembe, amikor Torgyán József elnök úr a politikai színre lépésünket házszabályi és ügyrendi eszközökkel kívánta meghiúsítani vagy legalábbis késleltetni. Torgyán József mint jogász pontosan tudja, hogy a Magyar Demokrata Néppárt frakcióalakítása megfelel a Házszabálynak, hiszen éppen az előző parlamenti ciklus Kisgazda, MIÉP-es és más pártalapítási tapasztalatain okulva, a jogalkotók épp az e helyzet esetén követendő eljárást fogalmazták meg úgy, ahogyan ezt mi a megalakulás során figyelembe vettük. (…) Tulajdonképpen azt kell csak rögzítenem, hogy az Országgyűlés alkotmányügyi és igazságügyi bizottságának március 13-ai állásfoglalása, amely szerint házszabályszerű a Magyar Demokrata Néppárt országgyűlési képviselőcsoportjának megalakulása, megerősíti bennünk a jogállamiságba vetett hitet, ahol a demokratikus szabadságjogok magasabb rendű értékeket képviselnek egy pártérdeket megjelenítő, szűk látókörű, erőpozícióból meghozott döntéshez képest.”
(Részlet Szabó Iván, az MDNP elnökének felszólalásából az Országgyűlés 1996. március 18. napi ülésén)
„Taggyűlés, nem taggyűlés” típusú áljogászkodásra kell számítani az arról szóló vitában, hogy tudomásul veszi-e a házelnök az MSZP soraiból kivált Demokratikus Koalíció (DK) frakcióalapítási bejelentését. (Ez az analógia a vitáról másnak is eszébe jutott, például Seres Lászlónak a Hírszerzőn közölt írásában, igaz neki éppen ellenkező előjellel. Szerinte az új párt „trükközik”. Honnan is annyira ismerős ez a szó? Kik használták ezt és mire? Tekintsük ezt költői kérdésnek, és maradjunk annyiban, hogy itt és most egy másmilyen okfejtés következik.)
Miről folyik a vita?
Ismeretesek az előzmények: a DK október 22-én jött létre, azonnal megalakította frakcióját, megválasztotta a frakcióelnököt, Molnár Csabát, aki mindezt haladéktalanul írásban bejelentette a házelnöknek, Kövér Lászlónak. Az MSZP elnöke is írt, ő arról tájékoztatta házelnököt, hogy az MSZP frakciójából 10 képviselő kilépett. Molnár Csaba a bejelentésben
hivatkozott egy korábbi hasonló esetre, az MDNP 1996-os kiválására az MDF-ből, amikor az új párt frakcióalapításra vonatkozó bejelentését és működésének azonnali megkezdését a ház jogszerűnek tartotta.
Ennek ellenére most a DK ügyében ismét arról folyik a vita, hogy a házszabály alapján lehetséges-e egy másik parlamenti párt képviselőiből új pártot és külön frakciót alakítani úgy, hogy az új frakció tagjainak előtte hat hónapot ne a függetlenek sorában kelljen eltölteniük.
A házszabály nem tartalmaz rendelkezést ilyen esetekre, ebből következően ha a kérdés mégis felmerül, értelmezni kell az adott rendelkezéseket, illetve a korábban hasonló helyzetekben hozott döntések adhatnak támpontot.
Mit mond ki a képviselőcsoport-alakításról a Házszabály? (1)
Röviden a következőket: képviselőcsoportot ugyanazon párthoz tartozó képviselők alkothatnak, de egy párt csak egy képviselőcsoportot hozhat létre, és minden képviselő csak egy képviselőcsoport tagja lehet. Azt a képviselőt kell valamely párthoz tartozónak tekinteni, aki a párt tagja, a párt támogatásával indult a választáson, vagy olyan független vagy függetlenné vált képviselő, akinek csatlakozását a képviselőcsoport elfogadta. Legalább 10 képviselő alakíthat képviselőcsoportot. A képviselő kiléphet vagy ki lehet zárni, és itt következik a fentebb már idézett – korlátozó – passzus: „a kilépett vagy kizárt képviselőt függetlennek kell tekinteni, illetve az így függetlenné vált képviselő csak a kilépését vagy kizárását követő hat hónap elteltével csatlakozhat bármely képviselőcsoporthoz.”
Ezek a szabályok tehát nem szólnak az olyan esetekről, amikor új pártok alakulnak a meglévőkből a Házban, nem tesznek említést kiválásról, szétválásról, csak arról, hogy hány képviselő kell egy frakcióhoz, hogy a frakció mögött pártnak kell állnia, és senki sem lehet több frakció tagja. Miután a házszabály kizárólag a kilépés, illetve a kizárás fogalmát konkretizálja, értelemszerűen nem lehetett másképpen szétválni, kiválni, s így új pártot létrehozni korábban sem (tehát például 1996-ban) anélkül, hogy ezzel a szóhasználattal szembenézve a kilépés fogalma ne kapjon szélesebb értelmezési keretet.
Éppen ezért kellett megszületnie a fent hivatkozott állásfoglalásnak is, hogy legyen válasz arra az élethelyzetre, amikor nem egy képviselő távozik egy frakcióból valamilyen egyedi okból, hanem többen együtt és új párt tagjaként, új frakció alakításához elegendő számban.
Vagyis, ha a kiválás vagy szétválás lehetőségét, mint a kilépés sajátos formáját, a Házszabály erre vonatkozó értelmezésével a Ház korábban már elismerte, s ezzel kiemelte az ilyen eseteket az általános korlátozó szabály alól, akkor ugyanezt ma csak álságos magyarázatokkal lehet akadályozni. És ez is történik. Valójában jogi álvitával igyekeznek leplezni pártpolitikai érdekeket. (Lásd mottónkat)
Jogi érvelés vagy politikai érdekérvényesítés?
A sajtó tele van prejudikáló találgatásokkal, vélekedésekkel, részben félhivatalos nyilatkozatok alapján. Az Index például hírül adta, hogy Rubovszky György, „az országgyűlés mentelmi bizottságának kereszténydemokrata elnöke szerint az egy frakcióból kilépőkre a független képviselőkre vonatkozó szabályok érvényesek. A házszabály a képviselőcsoport vezetőjének bejelentéséhez kapcsol jogkövetkezményeket. Mesterházy Attila szocialista frakcióvezető Kövér Lászlónak írt levelében az szerepel, hogy a tíz képviselő kilépett az MSZP frakciójából. Rubovszky György megjegyezte: azt soha nem vizsgálták és nem vizsgálhatja a Ház, hogy valóságot ír-e a frakcióvezető vagy sem.”
Rubovszky György tehát szeretné úgy kezelni ezt a helyzetet, mintha 10 képviselő egyedi okokból, egyenként és csak véletlenül egyidőben hagyta volna el a frakcióját, és ehhez az érveléshez az szogáltathatna alapot, hogy a korábbi frakcióvezető a távozás bejelentésekor használt egy „műszót”, a „kilépést”. Csakhogy teljesen irreleváns a szóhasználat, mert mint feljebb logikai bizonyítást nyert, minden távozás egy frakcióból csak kilépésnek nevezhető az írott jog alapján, a Ház viszont a pártokból való kiválást, szétválást, ezzel új párt és frakció létrehozásának lehetőségét a Házszabály értelmezése útján egyszer már elismerte, és azok a feltételek, amelyek alapján ez az értelmezés történt, jelenleg is adottak. Létrejött-e egy új párt? Igen. Annyian hagytak-e el egy korábbi frakciót, hogy a létszámuk elegendő egy önálló frakcióalakításához? Igen. Mindannyian egy új párt új frakciójához akarnak tartozni? Igen. Bejelentették ezt előírás szerint? Igen.
Rubovszky érvelése, hogy a gyakorlat szerint frakcióbelügyekben a frakcióvezető tájékoztatását veszik figyelembe, itt és most nem releváns. Ez ugyanis akkor lehet követendő gyakorlat, ha egy vita a frakció belügye. Frakcióbelügyet valóban nem megengedhető a Ház elé tolni. Ám attól a pillanattól kezdve, hogy a távozókból létrejön egy új frakció, már nem beszélhetünk frakcióbelügyről, és az sem befolyásol semmit, hogy a korábbi frakció milyen érzülettel viszonyul a történtekhez.
Ezért aztán tökéletesen indifferens az MSZP választmányának nyilatkozata is, miszerint „az MSZP szervezetileg egységes és oszthatatlan, ezért nem támogatja az MSZP semmilyen formában történő szétválását. A pártból, a parlamenti- és önkormányzati frakciókból való kilépés személyes elhatározás, ezért az erre vonatkozó kollektív döntést a Választmány nem ismeri el”.
Ha tetszik, ha nem, akik eltávoztak, létrehozhatnak új pártot és frakciót, függetlenül attól, hogy korábbi pártjuk ezt minek szeretné nevezni, vagy hogy hajlandó volt-e osztozkodni a távozókkal. Az alapkérdés szempontjából ez mellékkörülmény.
Vagyis ezek a minden oldali megnyilatkozások a „kilépés” szó használatának jelentőségéről, következményeiről semmi más célt nem szolgálnak, mint hogy elfedjék a különböző okok miatti ellenérdekeltséget egy új frakció létezésében, és megkíséreljék mindezt jogi műszavak szintjén eldönthető vitává degradálni. (Lásd ismét mottónkat!)
Térjünk vissza Molnár Csaba leveléhez, amelyben tehát felidézi az MDNP frakcióalakításával kapcsolatos állásfoglalást, amelyet az Országgyűlés alkotmány- és igazságügyi bizottsága 1996. március 13-i ülésen fogadott el, és amely – mivel házszabályszerűnek ismerte el az MDF-ből kiváló 15 képviselő, MDNP-tagok azonnal frakcióalapítási jogát – lényegében azt mondja ki, hogy az új képviselőcsoportot alakító képviselőkre nem vonatkozik a Házszabálynak a kilépő vagy kizárt képviselőt egyébként érintő korlátozó rendelkezése (a 15. § 5. bekezdése). Molnár emlékeztet rá, hogy akkor „a bizottság ülésén a Fidesz álláspontját ismertető Szájer József az állásfoglalással egyetértett. Az állásfoglalásról az Országgyűlés 1996. március 19-én szavazott, és megerősítette. A plenáris ülésen a Fidesz valamennyi jelen lévő képviselője az állásfoglalás megerősítésére igen szavazatot adott le.
American Secession War, Battle of Gettysburg (Currier and Ives) – Wikipedia
Maradjunk a jognál és a tényeknél!
Szerencsére a parlamenti dokumentumok: a bizottsági jegyzőkönyvek és a parlamenti felszólalások szövegei elérhetők, megismerhetők, s akinek van türelme a végigolvasásukhoz – nekem volt –, az érdekes következtetésekre juthat, amikor a tényeket és a ma elhangzó nyilatkozatokat egybeveti. (Itt érdemes egy mondat erejéig ismét visszatérni az Index már hivatkozott cikkére, és az ott olvasható – kizárólag a frakció azonnali működésének lehetőségét kétségbe vonó – kombinációk közül arra, amely bizonyos különbségeket igyekszik felsorolni az MDNP és a DK megalakulása között.
„Akkor az MDF-ben történt szakadás után 15 képviselő, köztük Szabó Iván, MDF-es frakcióvezető vált ki a Fórumból, és az országgyűlésben Szabó maga jelentette be az új párt, és az új frakció létrejöttét. Az MDF-ben viszont nem maradt hivatalos vezető, aki hivatalosan jelezhette volna, hogy ’kilépés’ történt.(…) A Demokratikus Koalíció esetében azonban, Szabóék példájával ellentétben, Mesterházy Attila MSZP-s frakcióvezető hétfőn bejelentette, hogy tízen kiléptek az MSZP-ből. A fideszes elemzés szerint ezt a házelnök nem hagyhatja figyelmen kívül, és nem értelmezheti át, miután épp az elmúlt években különösen megerősödött az a gyakorlat, hogy az országgyűlés elnöke nem vizsgálta tartalmilag a frakcióvezetők ilyen típusú bejelentését.”
Már részletesen indokoltuk, miért közömbös, hogy Mesterházy Attila milyen műszót használt, és azt is, hogy az 1996-os állásfoglalás lényegében azt ismerte el, hogy a 15.§ (5) bekezdés korlátozó rendelkezése nem alkalmazható, ha új frakció létrehozására alkalmas feltételekkel egyidejűleg távozik elegendő számú képviselő. Ezt a sajtóhírt azért említem, mert a korabeli jegyzőkönyvek azt a különbséget sem erősítik meg, hogy bármely szerepet játszott volna az új párt, illetve frakció bejelentésében és jogszerűségének megítélésében a „kilépés” szó használata. Márpedig a mostani „taggyűlés, nem taggyűlés” típusú vita erre alapozódik.
Két forrásra hivatkozom tehát, a mindenki által elérhető parlamenti hozzászólásokra, másrészt annak a vitának a jegyzőkönyvében olvasható érvekre, amely az Országgyűlés alkotmány- és igazságügyi bizottságának 1996. március 13-án megtartott ülésén zajlott le. Ez utóbbi tárgya volt a házszabály rendelkezéseinek értelmezése az állásfoglalás kiadása előtt.
Ami a kronológiát illeti: a parlamenti hozzászólások áttekintése alapján az első utalás az új párt létezésére az 1996. március 6-i jegyzőkönyvben (2) olvasható. Itt Szabó Iván csak annyit jelzett, hogy még utoljára az MDF nevében mondja el hozzászólását. Az alkotmány- és igazságügyi bizottsági vita jegyzőkönyvéből derül ki, hogy a március 7-ei házbizottsági ülésen történt meg az új párt és az új frakció megalakulásának bejelentése, és vele szemben semmilyen ellenvetés nem hangzott el. Ezt követően tájékoztatta a Házat a házelnök a március 11-i ülésnapon arról, (3) hogy bejelentés érkezett hozzá egy új párt és frakció megalakulásáról, egyben ismertette vezetőinek, illetve tagjainak nevét.
Állásfoglalást az országgyűlés akkori elnöke (dr. Gál Zoltán) kért a bizottságtól, miután az egyik képviselő (dr. Torgyán József) a házbizottságnál utóbb nehezményezte, hogy a ház korábbi ülésén a házelnök egy új frakció megalakulását egyszerűen csak bejelentette. Ezek után egy másik képviselő, dr. Salamon László azt kezdeményezte, hogy az állásfoglalást a ház is tárgyalja meg, és szavazzon róla. Ez meg is történt 1996. március 19-én. Tehát a legmagasabb legitimációjú értelmezés született meg, amelyet azóta valóban nem írtak felül.
Tény, hogy az akkor Hack Péter elnökletével működő bizottság házszabályszerűnek találta a Magyar Demokrata Néppárt országgyűlési képviselőcsoportjának megalakulását. Erről a döntés 23 igen, két ellenszavazattal és két tartózkodással született meg a bizottságban. Tény továbbá, hogy az Országgyűlés március 19-ei ülésén az előző napi vita után elfogadta az állásfoglalást, 190 igen, 23 ellenszavazat és 11 tartózkodás mellett.(4)
A lefolytatott vita igen tanulságos, részint, mert lehetőséget ad arra, hogy szembesítse ma a problémát a kilépés szó használatára kihegyezőket arra, hogy ez a szempont nem játszott szerepet a Házszabály értelmezésében, másrészt meg azért, mert a megszólalók közül néhányan ma más álláspontot képviselnek, mint akkor.
A többségi vélemény az értelmezés során az lett, hogy a Házszabály megalkotóinak eleve nem az volt a szándékuk, hogy a 15.§ (5) bekezdésében meghatározott korlátozás a frakcióalapítással egyidejűleg történő kilépésekre is vonatkozzon.
Az alábbiakban néhány kulcsmondatot idézek a bizottsági vitából, bizonyítandó, hogy általános érvényű érvek hangzottak el, amelyek általános érvényű, tehát nemcsak a konkrét esetre vonatkozó értelmezést céloztak. A többség által elfogadott álláspont képviselői a Házszabály történeti értelmezéséből vezették le, hogy új pártok és frakciók megalakulásakor a pártokból való kiválás, szétválás esetén más a követendő eljárás.
(Mindezekre figyelemmel a bizottsági vitát teljes terjedelmében közöljük - pdf, 123kB.)
Kulcsmondatok a bizottsági jegyzőkönyvből és a parlamenti vitából
Külön kiemelem, hogy Torgyán József álláspontja indította el az értelmezési folyamatot, és ma mintha ezt az álláspontot melegítenék fel a kilépésre hivatkozók érvei. Idézem a parlamenti vitát (a 49. felszólalásból):
„…a Független Kisgazdapárt országgyűlési képviselőcsoportjának állásfoglalása szerint olyan jog, amelyre a Magyar Demokrata Néppárt országgyűlési képviselőcsoportja hivatkozik – tehát hogy ők nem kiléptek, hanem kiváltak a Demokrata Fórumból –; a Házszabály szerint ilyen fogalomrendszer nem létezik. Mint ahogy nem létezik az a megoldás sem, amelyet ugyancsak a Demokrata Néppárt országgyűlési képviselõcsoportjaként működni kívánó 15 képviselõ hangoztat, hogy párt alakítása esetén az új frakció létrehozásának házszabályi akadálya nincsen.”
A bizottsági vitából Bihari Mihály, akkor a bizottságban alelnök (MSZP) felszólalásaiból idézek, mert ebből érthető meg leginkább a későbbi állásfoglalás:
„… Valóban nem könnyű ügyről van szó Torgyán József pártelnök úr bejelentése kapcsán. De azt gondolom, elég egyértelműen megállapíthatók mind a tényállási elemek, mind a Házszabály idevonatkozó rendelkezése… Hadd utaljak arra, hogy az a probléma, ha nem kizárással és nem kilépéssel, hanem valamilyen más módon változtatnak akár többen egyszerre pártot, ez milyen következményekkel jár. Ez két alkalommal is vita tárgya volt a Házszabály előkészítése során. Egyszer a hatpárti egyeztetések során… Ott megállapodásra is jutottunk. Utána az alkotmányügyi bizottságban, amikor az alkotmányügyi bizottság ezt, illetve az ehhez a 15. §-hoz érkezett módosító indítványt tárgyalta 1994. szeptember 1-jei ülésén. Mind a két alkalommal (…) felvetődött a kiválással létrejövő új párt jogi státusa, esetleg egyesüléssel létrejövő új párt jogi státusa, mint amelyek egyértelműen különböznek attól, amikor valakit kizár egy párt a tagjai sorából és ezért kikerül a képviselőcsoportból, vagy kilép a pártból és ezért kerül ki a képviselőcsoportból. (…) Tehát van bőséges történeti előzménye, értelmezés során alkalmazható, igénybe vehető történelmi háttere ennek a vitának, és ez is segítségül szolgál, megítélésem szerint, az ügy eldöntéséhez.(…)
Bihari összegzi a kiinduló helyzet körülményeit. Kiemelném a „kiválás” fogalom használatát.
„Az eseményeket ugye az indította el, hogy az MDF-ből kivált több mint 15 – most a szám nem érdekes, de több mint 15 – korábbi MDF-párttag, és megalakított egy új pártot; tehát kiválással szüntették meg az MDF-es tagságukat, és ezzel egy időben megalakítottak egy új pártot. (…) Március 11-én az újonnan megalakult párt, kivált párt tagjai bejelentették … az új pártnak és az új párt képviselőcsoportjának… a megalakulását, alakilag, formailag kifogástalan formában. (…) És ugyanezen a napon, március 11-én a Ház elnöke, szintén a Házszabály alapján, bejelentette ennek a képviselőcsoportnak a megalakulását az Országgyűlés számára. Ezzel a bejelentéssel és tudomásulvétellel tulajdonképpen az új párt képviselőcsoportja megkezdhette tevékenységét, illetve mindazok a közjogi jogosítványok, amelyek a Házszabályból fakadóan őt megilletik, ettől kezdve megilletik ezt a képviselőcsoportot. Ez, ami az események sorát illeti.”
Később:
„…mind a hatpárti Házszabályt előkészítő megállapodásokon, mind pedig a szeptember 1-jei alkotmányügyi bizottsági vitában, a Házszabály ezen részének a vitája kapcsán, úgy foglalt állást a hatpárti előkészítő bizottság is és az alkotmányügyi bizottság is, hogy a képviselők párttagságának a megszűnése rendkívül sokféle formában fordulhat elő. És olyan kazuisztikus, esetszerű szabályozást nem lehet elgondolni vagy elkészíteni, amely minden elképzelhető esetre vonatkozóan tartalmaz valamilyen előírást. Mert felvetődött – szó szerint is felvetődött – az, hogy kilépéssel vagy szétválással, vagy pártok egyesülésével is létrejöhetnek új pártok. És felvetődött kérdésként az, hogy vajon ebben az esetben, ha 15-nél több képviselő egyszerre válik ki egy pártból és rögtön alakít egy új pártot, megilleti-e őt a képviselőcsoport-alakítás joga, vagy sem. És egyértelmű volt az az álláspont, hogy a hathónapos kivárási idő, mint szankció, az csak a kizáráshoz és a kilépéshez kötődik. (…)
Éppen azért nem rendelkezik a többi esetről, mert azokhoz nem kíván szankciót fűzni, hanem csak azokat az eseteket sorolja föl, illetve tartalmazza a Házszabály, amelyekhez ezt a …jogkövetkezményt fűzi a Házszabály, hogy hat hónapig várnia kell, utána pedig valamilyen képviselőcsoporthoz csatlakozhat, vagy természetesen maradhat független is.
A szabályok, a Házszabály rendelkezései véleményem szerint egyértelműek. Valóban tudatosan csak a kilépésről és a kizárásról rendelkezik, a szétválásról vagy a párt egyesüléséről, amikor szintén új párt jön létre, és más esetekről nem rendelkezik.”
Később:
„A kilépés egyoldalú nyilatkozat, amellyel az egyébként önkéntes alapon vállalt tagságát önkéntes alapon valaki megszünteti ezzel a nyilatkozatával, s utána vagy belép másik pártba, vagy nem, ennek már nincsen jogi relevanciája. Megint csak nem erről az esetről van szó, még csak nem is arról, hogy 16, 18, 20 vagy 30 ember külön-külön és egyénileg tett volna ilyen nyilatkozatot, hanem kollektívan tettek ilyen nyilatkozatot, egyúttal egy új párt alakítása bejelentésének a szándékával.”
A bizottsági vitában a Bihari által megfogalmazott és többséginek bizonyult véleménnyel szemben Dávid Ibolya például vitatta, hogy a Házszabályt előkészítő viták alapján ilyen következtetésre lehetett jutni. Ő úgy vélte, hogy a „Házszabály egyetlen eligazító mondatot nem mond, hogy ha nem válik szét, nem szűnik meg egy frakció, akkor a tömeges kilépés önmagában elegendő a frakcióalapításhoz…”
Különösen érdekes a mai helyzet megítélése szempontjából az, amit Dávid Ibolya előtte mondott: „A Házszabály jelenlegi rendelkezése nem egyértelmű ….mert ez alapján …az Országgyűlésben elvileg kétféle képviselő van: az egyik képviselő a független, a másik képviselő, aki a pártfrakcióhoz tartozik. A pártfrakciókhoz tartozó képviselőknek pedig, ha nem odatartoznak, a 15. § (2) bekezdése kétféle lehetőséget biztosít, akit nem önszántából, hanem a többség akaratából kizárnak, és aki önszántéból kilép. Valóban nincs harmadik kategória, nincs tömeges kiválás, amit az is alátámaszt, hogy a Magyar Demokrata Fórumban a párt nem vált szét. Ezt követően a frakció sem vált szét.”
A szövegezés alapján ő is arra a következtetésre jutott, hogy a kilépetteket függetlennek kell tekinteni, és ezt követő 6 hónap után élhetnek csak a képviselőcsoport-alakítás jogával.
Ezzel szemben Kutrucz Katalin (MDNP) Dávid Ibolya érveire reagálva kifejtette:
„…én tudom, hogy képviselő asszonynak hat éve ez a véleménye. Nem is vitatom azt, hogy neki joga van ilyen véleményhez. A helyzet azonban az, hogy akkor, amikor az új Házszabályt megcsináltuk, és ebből a szempontból teljesen lényegtelen, hogy mi volt az új Házszabály megalkotása előtt, akkor az új Házszabály előkészítése során képviselő asszony, aki velem együtt ott ült ebben az előkészítő bizottságban, nyilván kiválóan emlékszik, hiszen ő akkor elmondta ugyanezeket az érveket, én is emlékszem rá, hogy végül is másként határoztunk. Hosszú viták voltak ( …) Csak emlékeztetni szeretnék rá mindenkit, aki részt vett ebben az előkészítésben, hogy az eredeti szöveg azt a szándékot tükrözte – a Házszabály első változata –, hogy fagyasszuk be a pártstruktúrát. Abban ugyanis az szerepelt, hogy az országgyűlési választásokon indult pártok alapíthatnak képviselőcsoportot. Ez azért maradt ki, mert végül is – hangsúlyozni szeretném, hogy nagyon hosszas és alapos vita után – arra a megállapításra jutottunk, hogy helytelen dolog lenne ezt megtenni. Ezért lett ilyen a Házszabály, amilyen lett.”
Kifejezetten a napi aktualitás kedvéért idézem Rubovszky György (KDNP) hozzászólását, amelyben Bihari Mihály álláspontját osztja:
„Nagyon röviden, nem szeretném a házszabályi rendelkezéssel kapcsolatos vitákat feleleveníteni, mindenki hallotta. Mi azon az állásponton vagyunk, amit Bihari Mihály alelnök úr is kifejtett.”
Valamint Szájer Józsefét (Fidesz), aki közvetve szintén ezen a véleményen van: „A Fidesz részéről, szintén nagyon röviden, szeretném jelezni az álláspontunkat: mi nem kívántunk kifogást emelni korábban sem a házelnök úr jogértelmezésével szemben, és ezért nem is tartottuk szükségesnek, hogy ebben bármilyen szerv külön jogi állásfoglalást tegyen. Mivel azonban Torgyán elnök úr kezdeményezésére ez megtörtént, és a házelnök úr egy ilyen levéllel fordult a bizottsághoz, ezért mi támogatni fogjuk egyébként a házelnök úr eredeti jogértelmezését.”
Végül Bihari Dávid Ibolyának adott válaszából egy részlet:
„Nincs exlex állapot. Olyan állapot van, ami ismert a jogban természetesen, hogy a Házszabály két esetről egyértelműen rendelkezik. A többiről nem. Azok is ugyanolyan példák lehettek volna, mint amelyeket én is felsoroltam és mások is, amit legutóbb Dávid Ibolya mondott, hogy elfogyhat a képviselőcsoport-alakításhoz szükséges 15 fő, vagy éppen megnövekedhet és a többi. Éppen azért foglaltunk a hatpárti tárgyaláson is és később is állást ebben a kérdésben úgy, hogy nem lehet szabályozni minden elképzelhető esetet valamilyen poroszos kazuisztikával, és ezért általános szabályt kell hozni. Abban a kérdésben pedig, hogy vajon az egyesülés, szétválás különféle módjait – ezek is sokfélék lehetnek – lehet-e egyértelműen szabályozni, és más eseteket, az az álláspont alakult ki, hogy nem lehet. Viszont a kizárást és a kilépést lehet szabályozni, és ezt a két esetet szabályozza a Házszabály. A többiről nem szól. Ehhez a két esethez fűződik az a jogkövetkezmény, amely a 6 hónapos kivárásra vonatkozik, a többihez nem. Ez egy elég ismert és logikailag is egyértelműen megoldható jogi kérdés.”
A parlamenti jegyzőkönyvből, szintén a napi aktualitás miatt, szeretnék idézni Szekeres Imrétől, aki így érvelt (51. hozzászólás):
A „Magyar Demokrata Fórum kettészakadt, két politikai párt alakult, és felmerült az a kérdés, hogy a parlamentben milyen módon és milyen képviselettel rendelkezzenek. A szocialista frakció tudomásul veszi az alkotmányügyi bizottság álláspontját, és elfogadja, hogy a hetedik parlamenti frakció az alkotmányügyi bizottság állásfoglalása értelmében a Házszabálynak megfelelően alakul meg.”
Hack Péter bizottsági elnökként is nyilatkozott, így (53. hozzászólás):
„…Az SZDSZ-frakció nevében is szeretném leszögezni azt, hogy frakciónk támogatja az alkotmányügyi bizottság döntését…. Ezt a tényt, hogy az MDF kettészakadt, az Országgyűlésnek csak tudomásul vennie lehet. Ezen felül úgy ítéljük meg, hogy a hatályos magyar jogi rendelkezések nem adnak lehetőséget arra, hogy az újonnan megalakuló frakció működését adminisztratív eszközökkel megakadályozzuk. (…) Az országgyűlési képviselők választásáról szóló törvény elég egyértelmű rendelkezéseket ad a tekintetben, hogy az országgyűlési választásokon pártok színeiben, illetőleg független jelöltként indulhatnak képviselők. Arról azonban a választójogi törvény egy szót sem szól, hogy a bejutott képviselőknek milyen elvek szerint kell megszervezniük a munkájukat. Külön induló pártok egy frakciót alakíthatnak, egymástól függetlenül induló jelöltek – ha kellő számban jutnak be az Országgyűlésbe – frakciót alkothatnak, ha ezzel egyidejűleg egy új pártot is létrehoznak. Mindez abból az elvből fakad, hogy a megválasztott képviselők szabad mandátummal rendelkeznek, a képviselőknek legközelebb a következő országgyűlési választásokkor kell számot adniuk a választóiknak.”
Zárszó
Mindezek alapján talán sikerült bemutatni, hogy nincs olyan különbség az 1996-ban bekövetkezett események és a maiak közt – egy frakció kiválása egy parlamenti pártból –, ami indokolná, hogy az akkor általános érvénnyel megszületett állásfoglalás alkalmazását mellőzni kelljen. Hacsak nem politikai szándékok véletlen, avagy nem is annyira véletlen egybeesése. Ennek eldöntéséhez kívánok jó munkát a Tisztelt Háznak és megítéléséhez sok türelmet minden kedves olvasónknak!
(1) A Házszabály (46/1994. (IX. 30.) OGY határozat)
Az országgyűlési képviselőcsoportok megalakítása
14. § (1) Az ugyanazon párthoz tartozó országgyűlési képviselők országgyűlési tevékenységük összehangolására képviselőcsoportot hozhatnak létre.
(2) Az ugyanazon párthoz tartozó képviselők csak egy képviselőcsoportot alakíthatnak.
(3) E § alkalmazásában azt a képviselőt kell párthoz tartozónak tekinteni, aki
a) párt tagja, vagy
b) párt támogatásával indult a választáson, vagy
c) olyan független, illetve függetlenné vált képviselő, akinek csatlakozását a képviselőcsoport elfogadta.
(4) A képviselőcsoport a tagjai sorából vezetőt választ, illetve más közös ügyeket intéző megbízottat választhat. A képviselőcsoport vezetőjének akadályoztatása esetén a képviselőcsoport vezetőjének helyettese mindazon jogokat gyakorolja, amelyeket a Házszabály a képviselőcsoport vezetőjének biztosít.
15. § (1) Képviselőcsoportot legalább tíz országgyűlési képviselő alakíthat.
(2) Képviselőcsoportot alkothatnak az ugyanazon párthoz tartozó országgyűlési képviselők akkor is, ha számuk az (1) bekezdésben meghatározott számot nem éri el, de pártjuk listáról mandátumot szerzett, feltéve, hogy a párt listájáról mandátumot szerzett valamennyi képviselő ehhez a képviselőcsoporthoz csatlakozik.
(3) A képviselő csak egy képviselőcsoportnak lehet tagja.
(4) A képviselő a képviselőcsoportból kiléphet. A képviselőcsoport a tagját kizárhatja.
(5) A kilépett vagy kizárt képviselőt függetlennek kell tekinteni. Az így függetlenné vált képviselő a kilépését vagy kizárását követő hat hónap elteltével bármely képviselőcsoporthoz csatlakozhat.
(2) Lásd itt és itt.
„DR. SZABÓ IVÁN, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjának vezérszónoka: Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Egyrészt egy megjegyzést kell tennem, hogy ebbéli minőségemben utoljára szólalok fel, mivel hétfőn Lezsák Sándor elnök úrral abban állapodtunk meg, hogy az előkészítettség okán ezt a hetet még az együttes frakció fogja a parlamentben megjeleníteni, így ettől a rövid hozzászólástól nem tudok elállni.”
(3) Az Országgyűlés tavaszi ülésszakának 13. ülésnapja, 1996. március 11-én, hétfőn (15.03 óra – Elnök: dr. Gál Zoltán Jegyzők: Boros László és dr. Trombitás Zoltán)
ELNÖK (dr. Gál Zoltán): Tisztelt Országgyűlés! Tájékoztatom önöket, hogy a Házszabály 9. §-ának megfelelően, írásban bejelentés érkezett hozzám a Magyar Demokrata Néppárt képviselőcsoportjának megalakulásáról. A Magyar Demokrata Néppárt rövidítése Néppárt, betűjele MDNP. A képviselőcsoport vezetője dr. Szabó Iván képviselő úr, a frakcióvezető helyettese dr. Pusztai Erzsébet képviselő asszony.
Felkérem jegyző képviselőtársamat, hogy ismertesse a képviselőcsoport tagjainak névsorát.
BOROS LÁSZLÓ jegyző: Tisztelt Országgyűlés! Az MDNP képviselőcsoportjának további tagjai: Barsiné Pataky Etelka, dr. Bogár László, dr. Farkas Gabriella, dr. Jeszenszky Géza, Katona Tamás, dr. Kónya Imre, dr. Kónya Imréné dr. Kutrucz Katalin, dr. Kulin Ferenc, dr. Raskó György, dr. Szabad György, dr. Szabó Tamás, dr. Tóth Tihamér és Zsigmond Attila.
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!