rss      tw      fb
Keres

 

Lendvai L. Ferenc

 

Filozófiatörténész (1937. júl. 2. Mezőberény), sz.: Dr. Leimdörfer Imre, Soós Róza Emília.

– Az ELTE BTK-n magyar–történelem–filozófia szakos tanári oklevelet szerzett (1961), a filozófiai tudomány kandidátusa (1980, az ELTE BTK-n PhD fokozatként elismerve), illetve doktora (1994, ennek alapján habilitáció az ELTE-n).

– A BOTE, illetve SOTE Marxizmus–Leninizmus Tanszék Filozófiai Szakcsoportjának gyakornoka (1961–1963), tanársegéde (1963–1971), az ELTE BTK Filozófia (később: Filozófia II.) Tanszék egyetemi adjunktusa (1971–1980), egyetemi docense (1980–1988, másodállásban 1995-ig). Az MTA Filozófiai Intézet tud. igazgatóhelyettese a tisztség megszűnéséig (1988–1989), tudományos főmunkatársa (1989–1992), a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Intézet, illetve Kar Társadalom- és tudományfilozófiai, illetve Filozófiai Tanszék egyetemi docense (1992–1995), egyetemi tanára (1995. július 1-től); tanszékvezetője (1993–2001).

– Filozófiatörténettel, történelem- és kultúrfilozófiával, ezen belül Karácsony Sándor és Lukács György munkásságával, a magyarországi protestantizmus és a magyarságtudat hagyományainak feltárásával foglalkozik. Az 1960–1970-es években jelentős szerepet játszott a marxista filozófia és a keresztény teológia képviselői közötti párbeszédben.

– Az MTA Közgyűlés választott doktorképviselője (2001–2004). Az MTA Filozófiai Bizottságának tagja (1991-2008), egy ideig titkára; a Doktori Tanács tagja (1995–2000); az MTA Miskolci Területi Bizottság Filozófiai Munkabizottságának (1993-2002), illetve Társadalomelméleti Szakbizottságának elnöke (1998–2008). A MAB Filozófiai Szakbizottságának tagja (1998–2003). A Magyar Filozófiai Társaság alapító tagja (1987), elnökségi tagja (2004-ig), egy ideig alelnöke. Az Alkalmazott Filozófiai Társaság alapító tagja, tiszteletbeli elnöke (1997-től). A Karácsony Sándor Társaság (1991-től) és a Tőkei Ferenc Társaság (2001-től) tagja. Az Association Internationale des Professeurs de Philosophie (1988-tól), az Internationale Fichte-Gesellschaft (1989-től), az Internationale Hegel-Gesellschaft (1996-tól) és az Internationale Lukács-Gesellschaft (1995-től) tagja.

– A Magyar Filozófiai Szemle felelős (fő-) szerkesztője 1984–1999 között. Széchenyi Professzori Ösztöndíj: 1999. A Budapesti Városvédő Egyesület alapító tagja (1983-tól).

 

*

 

Publikációs jegyzéke 5 tudományos monográfiát és további 5 könyvet tartalmaz, továbbá több száz – itthon és külföldön megjelent – tanulmányt és cikket. Itt megemlítjük a következőket:

Közép-Európa koncepciók, Áron Kiadó, Budapest 1997, 307 oldal
– „Vallás, egyház és politika Kelet-Európában”, in Vallásfilozófia Magyarországon. A hazai egyházak szellemi helyzete, MTA Filozófiai Intézete/Áron Kiadó, Budapest 1995, 45–55. o.
– „Magyarország geopolitikai helyzete Európában”, in Európa közepe – Közép-Európa? A közép-európai gondolat lehetõségei, szerk. Csák László, Librarius, Szeged–Kecskemét 2000, 45-52. o.

– „Magyarország geopolitikai helyzete a Kárpát-medencében”, Világosság XLII. (2001), 7–9. sz., 122–129. o.

– „Nemzeti középszer. Nemzeti közép vagy republikanizmus?”, Magyar Narancs 2003. 05. 15.
– „Megye, nem megye. Régiók és autonómiák”, Magyar Narancs 2006. 01. 05.

 

Máshol és korábban megjelent írások:

Megye, nem megye – Régiók és autonómiák

„Hiszen hogyan is bízhatna az erdélyi román állampolgár abban a magyar polgártársában, aki nem ővele, hanem a magyar állampolgárokkal kíván szolidarizálni, sőt netán maga is inkább magyar állampolgár óhajt lenni?! Államoknak, régióknak és autonómiáknak csakis az Európai Unió képviselte modern európaiság szellemében van értelmük és jövőjük a Kárpát-medencében is.”

Nemzeti középszer (Nemzeti közép vagy republikanizmus?)

„A premodern kultúrnemzet-koncepció és a birodalmi Szent Korona-kultusz egyfelől, a modern republikanizmus és a népszuverenitás eszméje másfelől: a magyar nemzettudat alakítóinak e két oldal között előbb vagy utóbb világosan és egyértelműen választaniuk kell. Mert hidegnek és hévnek valamiféle állandó lágymeleg egyeztetését aligha hívhatjuk másként, mint nemzeti középszer.”