Lánczos Vera
1951-ben születtem, Budapesten. Az ELTE Jogi Karán végeztem, de mindig is elsősorban a társadalomtudományok érdekeltek. Ügyvéd vagyok, ám mintegy másfél évtizedig a jogi pályát elhagyva, kiadói szerkesztő voltam, jogi, szociológiai és közhasznú könyvek sorát szerkesztettem különböző kiadók számára. Mára, úgy érzem, szerencsésen ötvöződtek bennem a különböző területeken szerzett szakmai ismeretek. 2006-ban néhányan létrehoztuk a Joggal a Jogállamiságért Egyesületet, amelynek elnöke vagyok. Meggyőződésem, hogy a közélet formálásában értelmiségiként kötelességünk részt venni, mert mindannyiunk felelőssége, hogy miként alakul.
(Férjem az ELTE tanszékvezetője, két gyermekünk van és négy unokánk.)
Másutt/korábban megjelent írások:
„A többiről beszéljünk: a közszolgálat mibenlétéről Magyarországon, az úgynevezett függetlenek attitűdjéről, az objektivitás összetévesztéséről a nihilizmussal, a mindennapok kis árulásairól a józan ésszel és a deklarált elvekkel, értékekkel szemben. Azokról beszéljünk, akik közvetítő közegként asszisztálnak és igazodnak a populista nyomuláshoz.”
„Ehhez persze a politikusok felelősségét egalizáltan kell tálalni, ami egyet jelent azzal, hogy egy szintre emeljük a kereplőzőket, a füttyögőket, a rendezvények megzavaróit, a kukadöntögetőket és felgyújtókat, az őket felhergelő, lendületbe hozó, majd nekik hallgatólagos támogatást nyújtó kordonbontókat azzal, aki ellen mindez irányul.”
„Természetesen a köztársasági elnöknek lehet és legyen tekintélye. A tekintély forrása azonban nem az ítészkedés. Mindazoknak van és lesz tekintélyük, akik mintaadók és értékalkotók, legyen a foglalkozásuk bármi. A mintaadás és értékalkotás azonban nem deklarációk kérdése."
„…kapóra jön egy konkrét eset, egy nemrég hozott panaszbizottsági döntés, amely a Himnusz-szobor avatása kapcsán született, nehezményezve, hogy az eseményről nem adott hírt a közszolgálati televízió híradója. A nehezményezés egy állampolgári bejelentés (ún. egyéb panasz) miatti eljárásban fogalmazódott meg, melynek végén a panaszbizottság elmarasztalta a műsorszolgáltatót, amiért a Himnusszal kapcsolatos hírt nem tartott elég fontosnak.”
„Ma Magyarországon uralkodó az a felfogás, hogy a politikában mindent lehet. Hogy a politikusnak, főleg, ha ellenzékben van, nincs felelőssége. Hogy az elemzőnek az nem dolga hogy a jelenségek számbavételén túlmenően a következtetések levonásában is segítse az állampolgárt.”
„Egyre fásultabban vesszük tudomásul, hogy a közszolgálati Magyar Rádió szinte naponta, és szinte minden retorzió nélkül sérti meg a kiegyensúlyozottság és a médiatörvény egyéb követelményeit is. Fásultságunk egyik magyarázata a médiatörvény biztosította eszköztár gyengesége, aminek a legnagyobb hibája, hogy egy álságos intézményrendszer működtetésével azt a látszatot kelti, mintha létezne valóságos ellenőrzés."