rss      tw      fb
Keres

Német szociáldemokrata képviselő Orbán két évéről




Az EurActiv.de című német hírportál Orbán félideje – Kötelesség beavatkozni Magyarországon címmel közölt interjút Michael Rothtal, az SPD Bundestagbeli képviselőjével, frakciója Európa-politikai szóvivőjével, a hesseni SPD főtitkárával. Az interjút Michael Kaczmarek készítette.
Orbán Viktort éppen két éve eskették fel Magyarország miniszterelnökeként. Félidős mérlege ijesztő – vélekedik Michael Roth (SPD). Az EurActivnak adott interjúban Roth rávilágít, mi csúszik félre Magyarországon, és mi az, amiért tisztelettel adózik a Fidesz-kormánynak.

EurActiv.de: – Orbán Viktor két éve Magyarország miniszterelnöke. A választók kétharmados többséggel jutalmazták, mert az ígérte, átépíti az országot. Hogyan értékeli Ön Orbán féléves mérlegét?

Michael Roth: – Magyarország gazdasága padlóra került, az ország súlyos recesszióban van, magas a munkanélküliség. Társadalmilag Magyarország változatlanul mélyen megosztott, politikailag az EU-ben elszigetelődött. Ezzel nem lehet elégedett az, aki hozzám hasonlóan sok éve kötődik Magyarországhoz. Nagyon aggódom.

– Sokszor utalnak arra, hogy Angela Merkel Gerhard Schröder SPD-kancellár Agenda 2010 programjából profitál. Nem az a helyzet, hogy Orbánnak ma azokkal a problémákkal kell megküzdenie, amelyeket a szocialista előd-kormányok okoztak?

– Természetesen nem lehet minden problémáért az Orbán-kormányt felelőssé tenni. Az 1990-es fordulat óta minden politikai erő elkövetett hibákat, és mind részben felelős a mai gondokért is. Most azonban Magyarországnak olyan kormánya van, amelyet kétharmados többséggel ruháztak fel. Nem tanúskodik túlzott önbecsülésről, ha ez a kormány örökké a múlt hibái mögé bújik.

– A Fidesz által uralt parlament alig két év alatt mintegy 360 törvényt hozott, köztük egy új alkotmányt és számos sarkalatos törvényt. A kormány beismerte, hogy az idő szorítása miatt egyes törvényeknél elkövetett hibákat, amelyeket most korrigál. Önt derűlátással tölti el ez a belátás?

– Az „Ahol gyalulnak, hullik a forgács” jelszó nem lehet egy parlamenti demokrácia vezérmotívuma. A demokráciára megfelelő időt kell fordítani. Németországban is bírálják, hogy a Bundestag a súlyos európai válság leküzdése ügyében gyors tempóban hoz döntéseket. Magyarországon sok törvénnyel kapcsolatban nem tudtam felfogni, hogy a Fidesz-többség miért hajszolta át ilyen rövid idő alatt a parlamenten. Azt sem értem, hogy az új alkotmányt miért fogadták el ilyen expressz tempóban, anélkül, hogy bevonták volna az ellenzéket és a civil társadalmat. Az a benyomásom, hogy a Fidesz azért követi ezt a tempót, hogy a hatalmát bebetonozza a következő választások utánra is. A kulcspozíciókat kilenc évre tölti be, és bizonyos törvényeken már csak kétharmados többséggel lehet változtatni. Még senki nem tudta nekem megmagyarázni, hogy miért lehet ezután az adókulcsot kizárólag kétharmados többséggel megváltoztatni. Ez alighanem egyedülálló az Európai Unióban. A kétharmados többség nem csupán legitimált hatalmat, hanem legitimált felelősséget is jelent.

– Az Orbán-kormány olyan pozíciókat is képvisel, amelyeket az SPD is. Példa erre az a magyar követelés, hogy ne csökkentsék az EU költségvetését, és hogy emeljék meg az EU strukturális alapját. Ezekben a kérdésekben a Fidesz az SPD szövetségese?

– Magyarország Németországnak mindig szoros, bizalmat élvező partnere volt. Azt szeretném, ha ez minél előbb újra így lenne. A bírálataimmal soha nem általánosítok. Elismeréssel szóltam például a magyar romastratégiáról. A soros magyar uniós elnökségnek sikerült a nehéz roma-tematikát Európa napirendjére tűzni. Ezért a magyar kormány elismerést érdemel. Ennek ellenére meg vagyok döbbenve egy sor szociális és gazdaságpolitikai döntésen, valamint azon, ahogy az alapvető és a szabadságjogokkal bánnak Magyarországon. És ezt továbbra is nyilvánosan, konstruktívan fogom bírálni.

– Orbánt már alig néhány hónappal hivatalba lépése után élesen bírálták kül- és belföldről. A konzervatív magyar kormány ebben inkább ideológiai elítélést, mint tárgyilagos megítélést lát. Az Ön elemzése melyik kategóriába esik?

– Bírálatom tényeken nyugszik. Orbánnak fel kellene hagynia azzal, hogy folyton a „nemzetközi baloldal” állítólag gonosz összeesküvéseiről fabulál. Véget kell vetni azoknak a meséknek, hogy Magyarországot harapófogóba szorítják a baloldali-liberális erők. Az EU Magyarország ellen indított kötelezettségszegési eljárásai magukért beszélnek. Ehhez jön a civil szervezetek, például a Freedom House tárgyilagos kritikája, amely egyebek között a korlátozott magyarországi sajtószabadságra utal. A Fidesznek egyszerűen csak el kellene hagynia a nemzeti populista hangokat. Amint a legfrissebb felmérések mutatják, ez csupán a fasisztoid Jobbik pártot, a parlamentben helyet foglaló szélsőjobboldalt erősíti. Orbánnak és a Fidesznek érzelmi leszerelésbe kellene kezdeni, és tárgyilagossá kellene tenni a vitát. Természetesen az összes többi párt is eleget kell hogy tegyen a saját felelősségének.

– A kötelezettségszegési eljárások nem szokatlanok az EU-ban. Németország ellen is mindig indítanak ilyeneket. Hogyan ítéli Ön meg az európai szintű reagálásokat? Az EU megfelelően reagál?

– Az EU-Bizottság túl sokáig hallgatott, akárcsak az EU többi intézménye. Aztán a kötelezettségszegési eljárásokkal mégis megfelelő útra lépett. De Orbán pártbeli barátaitól a Tanácsban és az Európai Parlamentben, az Európai Néppárt tagjaitól többet vártam volna. Egyértelműen bírálniuk kellet volna azokat az intézkedéseket, amelyek részben csak bizonyos mértékig állnak összhangban értékeinkkel, részben pedig összeegyeztethetetlenek velük. Merkel asszony is hallgatott erről eddig. Már rég esedékes lett volna egy világos, nyilvános állásfoglalás. Nem érvényesülhet a más országok belügyeibe való be nem avatkozás elve olyan kérdésekben, mint a demokrácia és a jogállamiság. Ellenkezőleg: kötelezettség a beavatkozás, éppen amikor közös európai értékeinkről van szó.

– Az EU egyszer már hivatkozott az alapértékekre, és beavatkozott egy ország belpolitikájába, de több kárt okozott vele, mint amennyi eredményt elért. 2000 elején az akkori 14 uniós partner kollektív bojkottal akarta megakadályozni, hogy Wolfgang Schüssel a kormányba befogadja Jörg Haider jobboldali populistáit. Az osztrák eset megfelelő példa az új magyar esetre?

– Az akkori osztrák kormány ellen hozott szankciók példája azt mutatja, hogy az Európai Uniónak még nincs következetes stratégiája a jobboldali populistákkal szembeni eljárásra. Pusztító, ha az a benyomás keletkezik, hogy kettős mércével mérünk. Legkésőbb akkor, amikor Olaszországban Silvio Berlusconi kormánya neofasiszta és nemzeti populista támogatással hatalomra került, az Európai Uniónak éppen olyan elszántan kellett volna reagálnia, mint 2000-ben. De nem tette. Ebben az értelemben a kis Ausztriával szembeni magatartás utólag súlyos hibának bizonyul. Ebből az uniónak le kell vonnia a helyes tanulságokat. Kompromisszumok nélkül fel kell lépnie azért, hogy az Európai Unióban tiszteletben tartsák az alapvető és a szabadságjogokat. Ebből nem lehet engedni. Az elvek minden tagállamra egyformán érvényesek, akár kicsi, akár nagy, frissen belépett, vagy már régi tagról van szó.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!