Orbán megint előtárta, mi van a fejében
- Részletek
- Szemle
- 2012. június 01. péntek, 03:31
- Galamus-csoport
Orbán Viktor a Századvég Alapítvány, a Széll Kálmán Alapítvány és a Heti Válasz Kiadó által szervezett konferencián beszélt csütörtökön. A miniszterelnöki világkép rövidebb és hosszabb összefoglalója.
I. Röviden
– A baloldal tagadja a családot, a nemzetet, és intellektuálisan sem tudott semmit hozzátenni az európai politikai kultúrához
– Ezeréves győztes nemzet vagyunk – a kormányzás ennek a „nyílt bevallására” épül; irigységkultúra helyett teljesítménykultúra, mert ezen múlik a nemzeti nagyság
– Új bibliai-teológiai kategória a miniszterelnöki szótárban: „állapotbeli kötelesség”, amelyből logikusan fakad a cél iránti alázat, s az ország vezető ebben a „lelki alaphelyzetben” végzik a munkájukat
– Ellentmondtunk egy európai csábításnak, amely a demokrácia feladása felé sodort volna bennünket. Ez a technokrata kormányzás, s a kódneve Görögország
– Ők az „országvezetési megoldás”; homoktalapzat a régi alkotmány, sziklatalapzat az új
– A környező gazdasági közeg recseg-ropog, ha megroppan, azt Magyarország is nehezen tudja kivédeni
– Köszönet a magyar népnek a nagy összefogásért
– A jövő „állapotbeli kötelezettsége”: felkészülni a meggyengült Európára
– NATO is, de regionális hadsereg is
– Nem mondják meg az embereknek, hol lesz a helyük, ezért dühösek. Kivéve Magyarországot, ahol nem borult fel a társadalmi béke
– Keleti irányú mozgást kell végrehajtanunk; Kazahsztán és a „kannában a mélyedés”
– A németek termelnek, a déliek fogyasztanak, Magyarország újraiparosít, mert Közép-Európában gyülekeznek a termelési kapacitások
– A piacokon kell maradni, az IMF csábítása ellenére is, de „defekt” esetére nem árt, ha van megállapodás és keleti pénzpiac
– Csőd egyenlő: 2,6 millió adófizető; Kiszámíthatóság egyenlő: 5,5 millió adófizető. Ezért nem szabad visszaretteni a képzési rendszer teljes átalakításától
– Nem szabad visszarettenni a családi és egykulcsos adórendszer kombinációjától sem
– Célok: iparosítás, a mezőgazdaság fejlesztése, teljes foglalkoztatottság, atomenergia, a tehetségek hazahívása
– Plusz erős nemzettudat és sok gyerek
– Magyarországon nem fenyeget különböző világértelmezésű embercsoportok közötti összeütközés, de csak óvatosan a bevándorlással
Plusz: A középosztály olyan, mint a pornó
MTI Fotó: Soós Lajos
II. Hosszabban
A baloldal tagadja a családot, a nemzetet és intellektuálisan sem tudott semmit hozzátenni az európai politikai kultúrához
Egész közösségek – nemzetgazdaságok, osztályok, rétegek – kerülnek bajba, nemcsak egyének, ezért a közösség kérdése nem lesz megkerülhető a következő 15-20 évben Európában. A baloldal, abban a pillanatban, mikor definiál bármilyen közösséget, azonnal az a gondolat ugrik be neki, hogy ezzel kirekeszt valakit. Ezért nem tud mit kezdeni a család fogalmával, nem tudja definiálni a nemzetet. A baloldal ahelyett, hogy feloldaná ezt a dilemmát, továbbra is makacsul kitart amellett, hogy tagadja ezen közösségek létezését. Ezért a baloldal az elmúlt 15-20 évben lényegében nem is tudott érdemben, intellektuális erők tekintetében semmit sem hozzátenni az európai politikai kultúra megújításához.
Ezeréves győztes nemzet vagyunk – a kormányzás ennek a „nyílt bevallására” épül; irigységkultúra helyett teljesítménykultúra, mert ezen múlik a nemzeti nagyság
A magyar nemzet a győztes nemzetek közé tartozik, mert ezer éve van, és ez győzelem. A magyar helyzetből, országunk elhelyezkedéséből, a bennünket körülvevő népek történelméből, a földrajzi adottságainkból sokkal logikusabban következne az, amit úgy nevezhetünk, hogy felszívódás, beolvadás, a német vagy szláv világban való feloldódás. Ez sokkal természetesebb következménye lehetne ezer év elteltének, mint az, hogy itt állunk és magyarul beszélünk. Az elmúlt két év kormányzása annak a ténynek a nyílt bevallására épül, hogy szerintünk Magyarország egy győztes ország, és a magyar nemzet egy győztes nemzet, és erre bizonyítékként a létezésünket hozzuk fel. Ha győztes nemzetnek tekintjük magunkat, akkor szakítanunk kell néhány dologgal. A miniszterelnök példaként az önsajnálatot, a beletörődést, a „csak a mát éljük túl” logikát, a mások lábán állást, a mások pénzén élést és a „tanuljunk meg kicsik lenni” elvét említette. A legnagyobb politikai kihívás volt az elmúlt húsz évben, és az is marad néhány évig Magyarország számára, hogy az irigység kultúráját hogyan lehet felváltani a teljesítmény kultúrájával. A nemzeti nagyság nem terület, hanem teljesítmény kérdése. Ha képesek vagyunk nagy teljesítményre, akkor joggal érezhetjük magunkat nagy nemzetnek Európában.
Új bibliai-teológiai kategória a miniszterelnöki szótárban: „állapotbeli kötelesség”, amelyből logikusan fakad a cél iránti alázat, s az ország vezető ebben a „lelki alaphelyzetben” végzik a munkájukat
A győztes nemzet státusza abból adódik, amit mi úgy hívunk, hogy állapotbeli kötelesség. Az állapotbeli kötelességből logikusan fakad a cél iránti alázat. Az elmúlt két évben a rendkívül sok harcot megvívott magyar kormány mindig törekedett arra, hogy a munkáját a cél iránti alázat jellemezze. Az állapotbeli kötelesség elfogadása azt jelenti a politikában, hogy akik ezt magukénak vallják, azok azt a tényt, körülményt, hogy magyarként ide születtek, nem tekintik véletlennek. Mindebből az következik, hogy aki a politikai közéletben vezető, pusztán abból a tényből, hogy ide született, és magyarnak született, bizonyos feladatokat el kell látnia. Ezek iránt a célok iránt kell alázattal viseltetni, s az ország mai vezetői is e gondolat, e lelki alaphelyzet jegyében végzik munkájukat.
Ellentmondtunk egy európai csábításnak, amely a demokrácia feladása felé sodort volna bennünket. Ez a technokrata kormányzás, s a kódneve Görögország
A kormány megalakulásakor legfőbb céljának Magyarország pénzügyi, gazdasági és társadalmi stabilizálását tekintette. Ezt a feladatot az elmúlt két évben közösen elvégeztük. Képesek voltunk rá, hogy a lovakat visszarántsuk a szakadék széléről, és Magyarországot stabilizáljuk, ráadásul úgy végeztük el ezt a munkát, hogy ellentmondtunk egy európai csábításnak, ami a demokrácia feladása felé sodort volna bennünket. Európa arra ösztökélt sok válságba sodródott országot, hogy lássák be: helyzetük stabilizálása demokratikusan megválasztott vezetőkkel nem lehetséges, ezért technokrata vezetőket próbáltak ezen országok élére állítani. Az egyik legsiralmasabb és keserűbb ilyen történet éppen ennek, a demokráciát feladó válságkezelésnek a kudarca, amit kódnéven Görögországnak neveznek.
Ők az „országvezetési megoldás”; homoktalapzat a régi alkotmány, sziklatalapzat az új
Magyarország úgy stabilizálta a helyzetét, hogy kétharmados többséggel rendelkező kormányt juttatott a parlamentbe, mint „országvezetési megoldást”. Az elmúlt két év sikereinek mondta, egyike, hogy az ország költségvetési hiánya, 2004 óta először, három százalék alatt van, vagyis az államháztartás stabil lábakon áll. A stabilizálás másik fontos mozzanata az új alaptörvény megalkotása. Aki a korábbi instabil, „homokra építkező” állapotot kívánta fenntartani, az rossz pozíciót foglalt el a Magyarország jövőjéről szóló vitában. A kormány jó pozíciót akart elfoglalni, ezért mindent megtett annak érdekében, hogy a kétharmados többség felhasználásával megalkossa a „sziklatalapzatot”, az alkotmányt.
A környező gazdasági közeg recseg-ropog, ha megroppan, azt Magyarország is nehezen tudja kivédeni
Az a gazdasági közeg, amelyben létezünk, „eresztékeiben recseg-ropog”. Magyarországot jobban érinti, mint más országokat, mert a magyar nemzeti össztermék körülbelül 75-80 százaléka exporton keresztül jön létre. Ha az európai gazdasági tér szerkezetében megroppan, annak nehezen kivédhető hatásai lehetnek Magyarországra nézve.
Köszönet a magyar népnek a nagy összefogásért
Köszönet illeti a magyar népet azért, mert az elmúlt két évben egy nagy összefogással sikerült elérniük, hogy Magyarország ma egy stabil ország lehessen.
A jövő „állapotbeli kötelezettsége”: felkészülni a meggyengült Európára
Az állapotbeli kötelezettség a jövőt illetően úgy hangzik, hogy a hazánkat fel kell készíteni a válság utáni világrendre. Érdemes szakítani azzal a gondolattal, hogy amikor elmúlnak a mostani kedvezőtlen gazdasági jelenségek, akkor a világ, azon belül európai és magyar gazdaság úgy fog kinézni, mint a válság előtt. Más világ lesz a válság után, mint a válság előtt volt. A világkereskedelmi arányok megváltoznak, változik a demográfiai térkép, ennek nyilvánvalóan lesznek katonai, hatalompolitikai következményei, amik az egész világ biztonságát mélyen fogják érinteni. Biztos, hogy az a civilizáció, amihez mi, magyarok tartozunk, nem tud majd magának a válságot követő időszakban akkora részt kiszakítani a világból – annak javaiból, kereskedelméből, katonai befolyásából, hatalmából – mint a válság előtt. Ebből következik, ha hazánkat fel akarjuk készíteni a válság utáni világhelyzetre, akkor pontosan kell meghatározni Magyarország helyét a politikai térben.
NATO is, de regionális hadsereg is
Az új világhelyzetben továbbra is az lesz az érdekük a magyaroknak, hogy a transzatlanti katonai biztonsági rendszerhez tartozzanak. De indokolt, hogy a közép-európai országok azon dolgozzanak, hogy egyfajta katonai, biztonsági, kereskedelmi, infrastrukturális és energetikai biztonságot alakítsanak ki a maguk számára.
Nem mondják meg az embereknek, hol lesz a helyük, ezért dühösek. Kivéve Magyarországot, ahol nem borult fel a társadalmi béke
A reálgazdasági válság olyan lépéseket követel meg az országoktól, amelyeket az emberek maguktól nem hajlandók elfogadni. Leginkább azért, mert nem mondják meg nekik, hogy a válság utáni jövőben hol lesz az ő helyük. Ezért ma Európában az alapvető politikai motivációs rendszer a düh, a bizonytalanság és a félelem. Ezzel szemben Magyarországon az elmúlt két évben a rendszerváltás óta a legmélyebb átalakításokat hajtották végre a kormányerők a legnehezebb gazdasági környezetben, mégsem borult fel a társadalmi béke.
A pártok, a szakszervezetek, az üzleti élet ne az összeütközést, hanem az együttműködést keressék
Mert tudjuk, hogy ha megbénul az ország, ha az együttműködés helyett az összeütközés politikáját keresik a pártok, szakszervezetek, vagy akár az üzleti élet szereplői, abban a pillanatban nem előrébb, hanem hátrébb leszünk.
MTI Fotó: Soós Lajos
A magyarok ösztönösen védik a kétharmados többséget; a Békemenet üzent a világnak; a Nemzeti Konzultáció a versenyelőnyünk legfontosabb eszköze
Ezért az elmúlt két évben a magyarok ösztönösen védték azt a kétharmados többséget, amely e pillanatban a legnagyobb versenyelőnyünk. A Békemenet résztvevői a kormánynak és egyszersmind a külvilágnak is üzentek, hogy kiállnak az önálló magyar nemzet- és gazdaságpolitika mellett. Ha egyetértünk abban, hogy a bevonódás és közös fellépés a legnagyobb versenyelőnyünk, akkor ehhez az egyik legfontosabb eszköz a Nemzeti Konzultáció, amellyel ezt fenn tudjuk tartani.
Keleti irányú mozgást kell végrehajtanunk; Kazahsztán és a kannában a mélyedés
Húsz éven keresztül a nyugati integráció volt a politika legfontosabb eleme, azonban most egy más irányú mozgást kell végrehajtanunk. A kazah elnökkel folyó egyeztetések eredményeként „feltalálták a kannában a mélyedést”. Azaz: elő kell venni a német-magyar, vagy francia-magyar szerződéseket, és hasonló módon kell együttműködni Kazahsztánnal is. Ugyanakkor jelenleg a legfontosabb feladat az, hogy felkészüljünk a válság utáni időszakra, hogy akkor ne kerülhessünk versenyhátrányba.
A németek termelnek, a déliek fogyasztanak, Magyarország újraiparosít, mert Közép-Európában gyülekeznek a termelési kapacitások
A német és magyar ipar kapcsolódási pontjairól: mindenki láthatja, hogy egy kelet-dél csere játszódik le gazdaságtörténeti szempontból. Amikor a dél-európai államok csatlakoztak az unióhoz, óriási lehetőséget kaptak arra, hogy egy nemzeti fölzárkózási politikát hirdessenek meg, hiszen egy fejlettebb térséghez kapcsolódhattak. „Ingatlan-, turisztikai és komoly szolgáltatási fejlesztéseket hajtottak végre, és teljesen elhanyagolták az országaik újraiparosítását, mert akkor úgy gondolták, hogy a szolgáltatási szektoré a jövő.” Most azonban, amikor kiderül, hogy termelés nélkül nem tud működni egyetlen gazdaság sem, jól láthatóan szenvednek, mert Németországgal való kapcsolatuk abban merült ki, hogy a németek termelnek, a déliek pedig fogyasztanak, így növelve saját fizetésimérleg-hiányukat. „Ez számunkra azt kell hogy jelentse: Magyarországnak a jövőben egy újraiparosítási programot kell végrehajtania, kapcsolódnia kell a német gyáripari kultúrához, létre kell hoznia minél magasabb szinten a magyar termelési központokat.” A termelési kapacitások ugyanis fokozatosan áttevődnek Nyugat-Európából Közép-Európába.
A piacokon kell maradni, az IMF csábítása ellenére is, de „defekt” esetére nem árt, ha van megállapodás és keleti pénzpiac
Növelni kell a belső megtakarítások arányát, illetve ott kell maradni a pénzpiacokon „mindenféle IMF-csábítás ellenére is”. Természetesen a nemzetközi szervezetekkel meg kell állapodni egy biztonsági háló érdekében, hogy ha a pénzpiacok „defektet kapnak”, Magyarország finanszírozása akkor se lehetetlenüljön el. És ki kell mennünk a keleti pénzpiacokra is, és részt kell venni az ott folyó műveletekben is. Ha a fenti négy folyamatot párhuzamosan működtetjük, akkor Magyarország finanszírozása biztosítottnak tekinthető.
Csőd egyenlő: 2,6 millió adófizető; Kiszámíthatóság egyenlő: 5,5 millió adófizető. Ezért nem szabad visszaretteni a képzési rendszer teljes átalakításától
Versenyelőnyt eredményező lépés a munkalehetőségeket bővítő politika is. 2,6 millió adófizető polgára volt hazánknak 2009-2010-ben, ami nem más, mint a csőd szinonimája. Ahhoz, hogy gazdaságosan és kiszámíthatóan működjön az ország, 5-5,5 millió dolgozó és adót fizető emberre van szükség. Ezért nem szabad visszarettenni a képzési rendszer teljes átalakításától. A fiatalok munkanélkülisége mögött tekintélyes mértékben az húzódik meg, hogy éveken keresztül olyan képzést kaptak, ami oklevelet biztosított ugyan, de megélhetést garantáló munkához azzal nem lehetett jutni.
Nem szabad visszarettenni a családi és egykulcsos adórendszer kombinációjától sem
Nem szabad visszarettennünk a családi adózás és az arányos adórendszer kombinálásától, mert nem lehet, hogy Magyarországon még egyszer munka-, család- és vállalkozás-ellenes adórendszer legyen – szögezte le. „A vállalkozóknak igazuk van”, előbb-utóbb forrást kell találni egy jelentős tb-járulékcsökkentésre. Hazánkban az átlagjövedelem az adózás után havi 500 euró, és az átlagnyugdíj 250 euró. Nekünk a minimálbért, az átlagbér színvonalát emelni kell, úgy, hogy közben nőjön a versenyképesség.
Célok: iparosítás, a mezőgazdaság fejlesztése, a teljes foglalkoztatottság, atomenergia, a tehetségek hazahívása
A célokról: a költségvetésünket „pozitívba kell fordítani”. Az államadósság csökkentését úgy kell megoldanunk, hogy elvezessen bennünket egy pozitív költségvetési szaldóhoz. A versenyelőnyhöz szükséges második előny az 50 százalék alá csökkentett államadósság. „Én azok közé tartozom, akik nem fogadják el azt a véleményt, hogy négyévente nem lehet legalább 10-14 százalékot lefaragni az államadósságból.” Ahhoz, hogy a válság után sikeres legyen hazánk, elengedhetetlen az ország újraiparosítása. A negyedik dolog, ami versenyelőnyt adhat, az, ha a válság ideje alatt fejlesztjük a mezőgazdaságunkat, ami a következő évtizedekben sokkal fontosabb szerephez jut majd a világban. Emellett célként kell megfogalmazni a teljes foglalkoztatottságot is. Ez 3,5 százalék körüli munkanélküliségi arányt jelent. Meg kell teremtenünk az ország energiafüggetlenségét, és fejleszteni kell az atomenergia-termelést is, valamint olyan kapcsolatrendszert kell kiépíteni, hogy Magyarország egyetlen más lelőhelytől se függjön. A következő fontos dolog, hogy haza kell hívni a tehetségeket.
Plusz erős nemzettudat és sok gyerek
„Meggyőződésem, hogy a válság utáni világban azok az országok, amelyeknek erős nemzettudatuk van, versenyelőnnyel indulnak majd”. Fontos megfordítani a demográfiai trendet. Csökkenő népességgel nem lehet sikert elérni abban a világban, amelynek a küszöbén állunk.
Magyarországon nem fenyeget különböző világértelmezésű embercsoportok közötti összeütközés, de csak óvatosan a bevándorlással
Nagy érték lesz a jövőben az a tény, hogy Magyarországon nem fenyeget különböző világértelmezésű embercsoportok közötti összeütközés. Éppen ezért minden bevándorlással, befogadással összefüggő kérdést nagy körültekintéssel kell kezelni.
Plusz: A középosztály olyan, mint a pornó
Az Orbán felszólalása előtt tartott kerekasztal-beszélgetésen vita alakult ki arról, hogy mi az a középosztály. Orbán a beszélgetés után Csaba László közgazdász fordulatát kicsit átfogalmazva azt mondta: „A középosztály olyan, mint a pornó: nehéz lenne pontosan definiálni, de aki látja, az biztosan tudja, hogy ez az.”
Lásd mai írásainkat:
Krémer Ferenc: Gondolatok a politikai bölcsességről
Hanák András: Kis magyar pornográfia
Fazekas Csaba: Két vicc között a valóság
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
