rss      tw      fb
Keres

Azért Gerőnek is van igazsága



Romsics Ignác a Tanácsköztársaság idején alakult Forradalmi Kormányzótanácsról azt írta: „A munkásmozgalmi vezetők és a baloldali intellektuelek társadalmi összetételéből adódott, hogy a zsidó származású népbiztosok és népbiztoshelyettesek aránya elérte a 60, sőt valószínűsíthetően a 70-75 százalékot.”

Miért olyan fontos az, hogy hány százalék a zsidó származású népbiztosok aránya? Írhatta volna azt is, hogy a csokornyakkendős népbiztosok aránya 16 százalék, vagy a vegetariánusoké 38. Valamilyen ok miatt Romsics szerint összefüggés van a zsidó származás és a népbiztosság között.

Sándor Klára igazít el ez ügyben, ő azt írja: „Romsics azért közli, hogy a Tanácsköztársaság idején alakult Forradalmi Kormányzótanácsban nagy arányban voltak zsidó származású népbiztosok (amellett, hogy ez tény), mert később a forradalmak után föllángoló antiszemitizmusról beszél, szövege szerint tehát összefüggés van a népbiztosok származása és a megerősödő antiszemitizmus között – nem azért, mert ő akarja a zsidók nyakába varrni a vörösterrort, hanem azért, mert történészként fontosnak tartja rögzíteni, hogy a kortársak jelentős része ezt így élte meg.”

Nem vagyok történész, és Sándornak igaza lehet abban, hogy a zsidó származás és a népbiztosság kapcsolatát egy történészi munka széljegyzetében meg kell említeni, de az zavar, hogy még Sándor szerint is „tény” a zsidó származású népbiztosok magas száma.  Miféle tény? Mert egyáltalán ki számít „zsidó származásúnak”? Van valamiféle rendszer, amely szerint ezt eldöntik?

Például hogyan számolták ki, hogy a népbiztosok 60 vagy az esetleges 70-75 százaléka zsidó származású? Romsics (vagy valaki más) összeadta a népbiztosok és helyetteseik számát, majd leültek a kutatók, összedugták a fejüket, és egyenként megvizsgálták, hogy ki zsidó származású, és ki nem az, aztán tabulálták az eredményt.

Vegyük például Garbai Sándort, a Forradalmi Kormányzótanács elnökét. Református családban nőtt fel, első látásra nincsenek zsidó vallású felmenői, valószínűleg a „nem zsidó származású” rubrikába került. Landler Jenő népbiztos szülei zsidónak születtek, nincs hír arról, hogy gyakorolták-e a vallást, de Landler valószínűleg a zsidó származású megjelölést kapta. Viszont Kun Béla szülei még csak zsidók sem voltak! Csak a nagyszülei gyakorolták Mózes hitét. Lehet-e Kunt „zsidó származásúnak” titulálni a nagyszülők alapján? Nyilvánvalóan valamilyen tudományos kritériumra van szükség. Hol húzzuk meg a határt? Például hova kerülnek azok, akiknek a szülei kitértek? Mert akkor bizony Paskai László bíboros, a magyar katolikus egyház volt feje is ugyanúgy „zsidó származású”, mint Kun Béla. És mi van azokkal, akiket zsidó szülők adoptáltak, de kereszténynek születtek? Meglehet, hogy egyetlen zsidó nagyszülő is elegendő a zsidó származáshoz, elvégre a nürnbergi törvények szerint is úgy van az.

Az olvasó talán is sejti már, hogy mire akarok kilyukadni. Itt vagyunk a 21. század kezdetén, vannak űrhajóink és maroktelefonjaink, és egy magyar akadémikus történész azon morfondírozik, hogy vajon a népbiztosok 60 vagy 70-75 százaléka volt-e „zsidó származású” majd száz évvel ezelőtt. Sőt, még valamiféle „fajrendszert” is használ, hogy akkurátusan kiszámolja a százalékokat. Mert nem egyszerű dolog ez! Felbukkanhat egy zsidónak tűnő nagyszülő, és a százalékszámítást újra lehet kezdeni.

Számomra mindez elképesztőnek és hátborzongatónak tűnik.

Ezeket a sorokat Kaliforniából írom, ahol a középiskolások ötöde azt sem tudja pontosan meghatározni, milyen származású. Az Egyesült Államok olyan elnököt választott, akinek a családjában keverednek az afro-amerikai, ázsiai és európai ősök, sőt Obama rokonai között még egy zsidó rabbi is található!  (Michelle Obama másodunokatestvére Capers Funnye chicagói rabbi.)

Gerő András valószínűleg túloz, amikor Romsics megnyilvánulásait antiszemitának tartja, én inkább szofisztikálatlannak és anakronisztikusnak tartom őket.

(Lázár György)



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!