Gyászra képtelenül
- Részletek
- Napi apró
- 2012. július 20. péntek, 02:57
- Huszár Ágnes
2012. június 12-én, kilencvenöt éves korában meghalt frankfurti otthonában Margarete Mitscherlich, a kiváló német pszichoanalitikus és orvos. Nemcsak a személyesen hozzá forduló pácienseknek nyújtott hosszú évtizedeken keresztül szakszerű segítséget. Írásaival, könyveivel, interjúkban kifejtett gondolataival sokkal több rászorulóban indított fontos gondolatsort a német nyelvterületen belül és kívül.
Írásai mindenekelőtt orvostudományi és pszichoanalitikai témákat dolgoztak fel, de feministaként szívesen foglalkozott a nők társadalomban elfoglalt helyzetével és annak szükséges változtatásával is. (Die friedfertige Frau, A béketűrő nő 1985; Die Zukunft ist weiblich, A jövőnek női arca van 1987.) Utolsó könyvét az idős kor pszichológiájáról írta: Die Radikalität des Alters, Az idős kor radikalitása 2010.)
Leghíresebb és legnagyobb hatású könyvét férjével, a szintén orvos és pszichoanalitikus Alexander Mitscherlichhel együtt jelentette meg 1967-ben. Címe Die Unfähigkeit zu trauern. Grundlagen kollektiven Verhaltens (A gyászra való képtelenség. A kollektív viselkedés alapjai). Nézetük szerint az egyén felnőtté válása akkor teljesedik ki, ha már látja ugyan saját szüleinek hibáit és viselkedésük ellentmondásait, mégsem szűnik meg szeretni őket. Aki képtelen erre a lépésre, az saját személyiségének ellentmondásaival sem képes szembenézni: vagy kórosan alulértékeli vagy isteníti saját magát. Ezt a szerzők úgy magyarázzák, hogy a fejletlen személyiség az én-ideálokat egy külső bálványban imádja, a saját hibáit pedig egy megszemélyesített „ellenségben” gyűlöli. Ennek következtében a kritika az ő számára nem gondolkodási folyamatként, hanem az ellenség megsemmisítésére törő gyilkos dühként jelenik meg.
Mitscherlichék ezt az individuálpszichológiai megállapítást kiterjesztik a második világháború utáni német társadalom egészére. Úgy látják, a fiatal nemzedék nem volt hajlandó tudomásul venni apái szörnyű bűneit és nem vetette alá magát a „gyászmunkának”. Szemet hunyt a koncentrációs táborokban ipari méretekben űzött gyilkolás felett, s ezzel megfosztotta magát a megtisztulás és a felnőtté válás lehetőségétől. Megfosztotta magát attól is, hogy egy külsődleges morálról leválva kifejlesszen magában egy olyan autonómiát, amely másokat „önmagával egyenlő jogú embertársakként fogad el”. A könyv megírásának idején – a hatvanas évek derekán – a szerzők úgy látták, kevés remény van rá, hogy a német társadalom képes legyen erre az erkölcsi megújulásra. Szkepszisüket az emberek pszichológiai tudatlanságára és a lélektani ismeretek iránti ellenségességére alapozták.
Ebben szerencsére tévedtek. A korabeli fiatalok számára megrendítő olvasmány volt a házaspár könyve. Az 1968-as diákmozgalmak szellemi muníciójaként segített nekik meghaladni apáik elfojtásokkal és frusztrációkkal teljes viselkedésmódját. Fontos szerepet játszott abban a folyamatban, amelynek eredményeként a mai német társadalom Európa egyik legtoleránsabb, legszolidárisabb és legfelvilágosultabb közösségévé vált. Mitscherlichék könyve nagyon sok kiadást ért meg a német nyelvterületen és számos idegen nyelven is olvasható már évtizedek óta.
Most, amikor Margarete Mitscherlich halálhíréről értesülve újra kezembe akartam venni a huszadik század egyik legnagyobb hatású könyvét, akkor ért a sokk. Ötven évvel megjelenése után sem olvasható magyarul a múlttal való egészséges szembenézésről szóló írás. A magyar könyvpiac, amely oly boldogan fordíttatja és „teríti” az amerikai és európai bombasztikus lektűröket és értéktelen, áltudományos írásocskákat, nem látta értelmét annak, hogy hozzáférhetővé tegye a Mitscherlich házaspár könyvét. Mindennap hírek szólnak azokról az újabb és újabb emlékművekről, amelyek dicsővé hazudják a nemzeti múltat, s arról, hogy ellenségként bélyegzik meg és gyilkos dühvel üldözik azokat, akik hiteles forrásokra hivatkoznak. Trianon gyászának ürügyén tagadják meg az együttérzést a holokauszt áldozatainak leszármazottaitól. A gyászra való – mitscherlichi értelemben vett – képtelenség ássa egyre mélyebbé az árkot a mai magyar társadalom nagy tömbjei között.
Talán Margarete Mitscherlich halálhírére elgondolkodik valamelyik kiadó azon, megéri-e egy tudományos és erkölcsi szempontból értékes könyvet megosztani a magyar közönséggel.
(Huszár Ágnes)
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!