rss      tw      fb
Keres

Standard – Lendvai: a volt kommunista rendszerekben mást jelent a szociáldemokrácia




A Der Standard című bécsi lap Kétes szociáldemokraták címmel közölte Paul Lendvai cikkét


A kommunizmus után 20 évvel a jobb-bal séma szerinti címkék gyakran félrevezetőek.

1956 őszén, a „lengyel október”, a sztálinizmussal való szakítás idején, amely a budapesti októberi felkelést is kiváltotta, a Po Prostu című lázadó lengyel ifjúsági lapban megjelent a fiatal Leszek Kolakowski filozófus híres cikke: „Meg akarjuk nektek mondani, hogy mi a szocializmus. De előbb meg kell mondanunk, hogy a szocializmus mi nem: a szocializmus nem olyan társadalom, amelyben több a bürokrata, mint a munkás, és amelyben a gyávák jobban élnek, mint a bátrak, amelyben egy ember szerencsétlennek érzi magát, amiért zsidó, miközben egy másik jobban érzi magát, mert nem zsidó….”

A hosszú lista széttépte a kommunista pártdiktatúra hazugságfüggönyét, amely eltakarta a valóságot. A lapot már a következő évben betiltották, és Kolakowskit néhány év múlva elűzték az országból.

Kolakowski kiinduló tételét ma is lehetne alkalmazni a letűnt közép- és kelet-európai kommunista rendszerek azon örököseire, akik megtért szocialistaként vagy meggyőződéses szociáldemokrataként viselkednek. Vagyis minden további nélkül ki kellene mondani, hogy mi az, ami egy szociáldemokrata nem: nem olyan politikus, mint például Ivica Dacic, az új szerb miniszterelnök, aki nyolc éven át szolgálta szóvivőként Slobodan Milosevic háborús bűnöst, és aki mai pozícióját a hangadó radikális nacionalistákkal kötött romlott kompromisszumnak köszönheti; aki egykori főnöke bűnös politikáját soha nem ítélte el egyértelműen, de most támogatja a leválasztott Boris Tadic szerb elnök elleni uszító kampányt. Őt a nacionalisták árulóként bélyegzik meg, mert Dubrovnikban kezet rázott Hashim Thaci koszovói kormányfővel.

Vagy netán Helmut Schmidt vagy Bruno Kreisky értelmében vett  szociáldemokrata politikus a román Victor Ponta, aki liberál-demokrata átülőknek köszönhetően áll a kormánya élén, és ott – amint Mircea Cartarescu tekintélyes román író megfogalmazta – „a hatalom megragadásának hátborzongató és felfoghatatlan, a normális emberi értelem számára érthetetlen eszközeivel” meg akarja buktatni az egyébként okkal vitatott Traian Basescu elnököt, és ellenőrzése alá karja vonni az állam minden intézményét? Vagy azok a román, szlovák vagy szerb „baloldali” politikusok, akik a nagy magyar népcsoportok kisebbségi jogait figyelmen kívül hagyják vagy korlátozzák?

Majd kiderül, hogy a magát szociáldemokratának valló Robert Fico szlovák kormányfő az abszolút parlamenti többségre való tekintettel konkrét kisebbségbarát intézkedésekkel is hangsúlyozza-e a szakítását a hatalom megtartása szempontjából feleslegessé vált nacionalistákkal – mert ezeket az intézkedéseket hivatalosan és háttérbeszélgetésekben is kilátásba helyezte.

Természetesen azt sem kell elhinni, hogy más politikusok, illetve pártjaik 20 évvel a kommunizmus után konzervatívok vagy liberálisok, csak azért, mert úgy nevezik magukat. A bal-jobb séma szerinti címkék nem csupán Romániában, hanem Magyarországon és Szlovákiában, vagy Csehországban és Szerbiában felszínesek, sőt, gyakran félrevezetőek.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!