Akadémikus csúsztatás
- Részletek
- Napi apró
- 2012. augusztus 09. csütörtök, 03:33
- Tamás Károly
Megszólalt Romsics, először érdemben, amióta a vitát kirobbantó Gerő-írás megjelent. Bölcsen, higgadtan, hát hiszen akadémikus. Néhol elismer kisebb fogalmazási pontatlanságot, ámde biztos az Élet és Irodalom pártatlan olvasóinak számára kedvező ítéletében. Cikke 1. pontjában meggyőzően utasítja vissza, hogy Bojtár (és mások) kritizálják ezt a mondatát: „A munkásmozgalmi vezetők és a baloldali intellektuelek társadalmi összetételéből adódott, hogy a zsidó származású népbiztosok és népbiztoshelyettesek aránya elérte a 60, sőt valószínűsíthetően a 70–75 százalékot.”
Lássuk Romsics érveit:
„Ezeket a Bojtár által idézett passzusokat a következő, Bojtár által nem idézett mondat követi: ’Túlnyomó többségük városi, kispolgári környezetből emelkedett ki, míg Lukács György a nagypolgári hátterű, lázadó értelmiségi típusát képviselte’.”
Miután a két mondat egymás után van, a második mondat rejtett alanya az előző mondat explicit alanya, tehát: „Túlnyomó többségük [mármint a zsidó származású népbiztosok és népbiztoshelyettesek túlnyomó többsége] városi, kispolgári környezetből emelkedett ki...”
Más szavakkal: Romsics felhozza, hogy ő a zsidó származásúakon belüli megoszlást valóban árnyalja, de ezzel nem válaszolja meg, sőt igazából nem is érinti Bojtár (és mások) kérdését, hogy miért a zsidó származásban láttatja Romsics a Tanácsköztársaság vezetőinek egyedüli megkülönböztető specifikumát. Ugyancsak irreleváns az ebben a pontban szereplő többi idézet, ahol Romsics valóban társadalmi összetételt elemez ugyan, de a Tanácsköztársaság alsóbb szintű vezetőiről szólva.A kutató a forráselemzés során egyéni sorsok tömegét látja, nyilván számos dimenzióját annak, hogy ki hogyan lett a Tanácsköztársaság vezetője (itt: népbiztosok és népbiztoshelyettesek). Éppen attól lesz történész, hogy az igazat írja, nemcsak a valódit.
Engem meggyőzött Romsics, hogy interpretációja ezen a reprezentatív helyen (Magyarország története a XX. században, Osiris, első kiadás: 1999, negyedik: 2010) valóban helyet ad az antiszemita értelmezésnek.
Egy mellékesnek látszó kérdésről. Én fentebb többször hivatkozom így: Bojtár (és mások), mert Romsics is így tesz. Mint olvasó, azt gondolom, Bojtár cikke remek, Gerő cikke(i) nem mentesek kisebb-nagyobb hibáktól. Romsics a vitára reagáló cikkében minden jelentősebb megszólalót említ, miközben demonstratívan nem vesz tudomást az alapkérdést felvető Gerő Andrásról. Romsics minden csúsztatásánál jobban elborzaszt, hogy ezzel megengedi azt az értelmezést, hogy én, az akadémikus, megválogatom, kivel állok szóba.
Nem mondja, csinálja.
(Tamás Károly)
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!