rss      tw      fb
Keres

Levél a Rubicon főszerkesztőjének




2012. augusztus 24-én az alábbi levelet küldtem Rácz Árpádnak, a Rubicon főszerkesztőjének. A levél megérkezett, a címzett olvasta, hiszen ma már nem szerepelek a szerkesztőség tagjai közt, válasz nem jött, a levél – bár kértem – nem került fel a Rubicon honlapjára. Itt közlöm.

Budapest, 2012. augusztus 20.

Kedves Árpád,
 

A Rubicon 2012/8. számában megjelent Romsics Ignác védelmében … című összeállítás megjelentetése miatt szerkesztőségi tagságomról lemondok. (Az „ügyet” nem ismertetem, akit érdekel, tájékozódhat a Rubicon és a Galamus felületén.) Az összeállításban jelezted, hogy a Rubicon szerkesztőségének nyilatkozatával annak idején nem értettem egyet (68. l.). Így volt. Az aláírásgyűjtés dandárjában az alábbiakat írtam (közzétetted, olvasható a Rubicon honlapján):

Gerő András elkövette azt a hibát, hogy néhány oldalon írt meg olyasmit, amit néhány íven kellett volna (ha kellett). Lévén, hogy az antiszemita és antiszemitizmus szavak ma Magyarországon – tetszik, nem tetszik – a legszélsőségesebb, népirtásig menő zsidóellenességet jelentik (ahogy a politikai jobboldal szóhasználatában a kommunista és kommunizmus szavaknak sincsenek árnyalataik), használatuk előtt tisztázni kell jelentésüket. Gerő András ugyan világossá tette, hogy az antiszemitát/antiszemitizmust Romsics-bírálatában nem szélsőséges értelemben használja, hanem a zsidósors iránti érzéketlenséget (a Horthy-korszak osztályozása kapcsán), a zsidó/kommunista történészekkel szembeni negatív, a Horthy-korszak antiszemita történészeivel szembeni pozitív elfogultságot stb. tekinti annak, tudnia kellett volna: ha antiszemitának nevezi Romsics Ignácot, olvasói többsége nem mérlegeli, milyen értelemben használja a szót. Az aláírók – és a megnyilvánuló többségiek – Romsics Ignácot „szeretik”.

Személyes megjegyzés: Tagja vagyok a Rubicon szerkesztőségének. A szerkesztőségnek az ügyben nem volt és nincs álláspontja. Ha megkérdeztek volna, elmondtam volna: a szerkesztőségnek ebben az ügyben nincs küldetése. Azt kifejezetten felháborítónak tartom, hogy mintegy 200 aláírás/csatlakozás begyűjtése után a „szerkesztőség” megváltoztatta a Gerő András írása elleni tiltakozás szövegét. Sokan vannak tehát, akik jó, ha tudják, nem azt írták alá, amit aláírtak.

A véleményem nem változott. A Rubicon és az elítélő nyilatkozat aláírói szerintem szerepet tévesztettek. A szereptévesztés miatt nem mondtam le szerkesztőségi tagságomról. Ám a Romsics Ignác védelmében … című összeállítást szerkesztőként nem vállalom. Az alábbiak miatt.

Az összeállításban megjelent a honlapon olvashatóhoz képest másként kommentált (menet közben, ismétlem, tartalmilag megváltoztatott) elítélő nyilatkozat, az aláírók listája és Romsics Ignác válasza. (6869. l.) Megjelent továbbá hat darab, korábban a honlapon is megjelent (a honlapon olvasható szöveggel nem teljesen azonos szövegű) vagy nem megjelent vélemény (7071. l.) és néhány kötődő cikk (70—82. l.). Ezzel szemben nem jelent meg Gerő András írása (technikai mentség nincs, nem nagymonográfiáról, hanem egy Rubicon-oldalon bőven elférő cikkről van szó). Nem jelent meg továbbá többször hat darab egyéb vélemény, és nem került szóba Gerő terjedelmes „vitazáró” reflexiója. A Rubicon-összeállítás a tendenciózus szövegválogatás (és a tendenciózus „szövegelhallgatás”) révén tehát torzképet tár olvasói elé az általa fölöslegesen gerjesztett vitáról.

Ha a fentiek miatt nem távoztam volna a szerkesztőségből, távoznék Hajdu Tibor kötődő cikke miatt, aki az alábbiakat írja a Tanácsköztársaság, 1919 című cikkében:

Gerő András más eset: alig hihetem, hogy vádjait komolyan gondolja, írásából – nem részletezem, miért világos ez – kitűnik, hogy az irigység beszél belőle, no meg a rosszindult, hogy ne mondjam, aljasság. Lehet, hogy teljesül G. vágya, és akadémikus lesz – nálunk már semmi sem lehetetlen –, de akkor sem fog felemelkedni Romsics történészi színvonalának közelébe, és ezt maga is sejtheti. Mindenesetre sikerült egy hozzá „méltóan” felszínes és színvonaltalan cirkuszt gerjesztenie – úgy látszik, mint médiasztár már kevesli ismertségét. Ennyit a „vitáról”. (72. l.)

A Rubicon történelmi folyóirat volt. Ad hominem indulatok kezelése más fórumra tartozik.

Üdvözlettel:

Poór János



Poór János (1953) történész, tanszékvezető egyetemi tanár,
ELTE BTK Történeti Intézet Középkori és
Kora Újkori Egyetemes Történeti Tanszék



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!