Orbán és a fideszesek közlései az azeri kiadatásról mindenkit meghazudtoltak, a német kormányt is
- Részletek
- Szemle
- 2012. szeptember 12. szerda, 05:02
- (mzs)
Keddi, a Liga szakszervezet elnökével tartott sajtótájékoztatóján Orbán Viktor az újságírók kérdéseire válaszolva azt állította, „összkormányzati koordináció” után döntött, ő maga, az azeri gyilkos kiadatásáról, minden kockázat ismeretében. Fideszes források szerint a kiadatásnak nagyon is volt pénzügyi vonatkozása, csak éppen „nem az üzlet tárgya volt, hanem az alapja”. Ezzel Orbán és a fideszesek minden korábbi megszólalót és közlést meghazudtoltak. Beleértve a német kormányt és Catherine Ashtont is. Alább a bizonyítás.
Orbán: nem történt olyasmi, amivel ne számoltunk volna
Orbán keddi közlése szerint a Külügyminisztérium pontosan jelezte, milyen típusú következményei lesznek egyik vagy másik döntésnek, tehát „semmi nem történt a döntésünk után, amivel ne számoltunk volna előtte”. Minden érintett tárca elmondta a véleményét – az igazságügyi minisztérium a jogszerűségről, a külügyi tárca a diplomáciai következményekről –, majd megszületett a döntés, amelyet „természetesen, mint mindig, a miniszterelnök mond ki”, most is így történt.
A pártelnök-miniszterelnök a tájékoztatón azt mondta: a Fidesz elnöksége az azeri kiadatás kérdésében egyáltalán nem foglalt állást, a döntés kormányzati szinten született meg,
Orbán hétfői, napirend előtti felszólalásában is érintette a kiadatási ügyet, és azt mondta, igazságosnak tartja az azeri baltás gyilkos átadásáról szóló kormánydöntést.
(A szerk. megjegyzése: Akkor most már csak arra kellene Magyarázatot adnia a magyar miniszterelnöknek, hogy miért hazudtak folyamatosan az örményeknek. Ugyanis Zograb Mnacakanjan örmény külügyminiszter-helyettes szerint az örmény külügyminisztérium mintegy két héttel a kiadatás előtt [augusztus 20- körül] kapott jelzést arról, hogy a magyar hatóságok azt tervezik, kiadják Safarovot Azerbajdzsánnak. Mnacakanjan szerint az adott információ beérkezését követően a minisztérium azonnal lépéseket tett hivatalos és egyéb csatornákon, hogy pontosítsa az értesülést, és ennek érdekében különféle szintű találkozókat szervezett. A miniszter elmondta: ezeken találkozókon az örmény felet egészen a legutolsó pillanatig biztosították arról, hogy Safarov Magyarországon tölti tovább büntetését. A miniszterhelyettes ismételten hangsúlyozta, hogy a magyar hatóságok eljárása ’különösen elfogadhatatlan’ azért, mert az örmény hatóságok igyekeztek tájékoztatást kapni Magyarországtól, és az utolsó pillanatig biztosították őket arról, hogy a kérdés nincs napirenden.”)
Orbán a sajtótájékoztatón – MTI/Illyés Tibor
Előzmények
Az origo.hu-n Joó Hajnalka keddi írása arról számolt be, hogy „éles vita alakult ki a Fidesz múlt heti elnökségi ülésén az azeri baltás gyilkos kiadatása miatt. Orbán Viktor információink szerint elismerte, hogy ő adta ki az utasítást Ramil Safarov kiadására, noha tisztában volt vele, hogy előbb-utóbb szabadon engedik. A lépés kockázataira többször figyelmeztették Orbánt, aki viszont szeretett volna gesztust tenni az azerieknek, abban bízva, hogy segíteni fognak a gyengélkedő magyar költségvetésen. A durva diplomáciai vihar miatt forrásaink szerint nem aggasztja magát túlságosan.”
„Az [origo] információi szerint a viharos múlt hétfői elnökségi ülésen Orbán Viktor a pártvezetés tagjai előtt elismerte, ’tudták, hogy balhé lesz’, és az azeriek szabadon engedik majd Safarovot. A számításba az ülés egyik résztvevője szerint annyi hiba csúszott, hogy azt gondolták, a férfi csak hónapok múlva, fű alatt, egészségügyi okokra hivatkozva kap majd kegyelmet hazájában.
Az origo.hu írása szerint Kövér László házelnök „akadt ki” leginkább az eljáráson, annak is feltételezett üzleti jellegén, de Orbán ezt állítólag határozottan tagadta az elnökségi tagok előtt. „A kiadatás állítása szerint nem az üzlet tárgya volt, hanem az alapja, vagyis hozzájárulhatott volna az Azerbajdzsánnal építendő kapcsolatok erősítéséhez, amelynek eredményeként – a gesztust értékelve – Baku valamilyen módon (például kötvényvásárlással) támogatta volna a magyar költségvetést.”
Amikor a diplomáciai botrányról és következményeiről kérdezték, „Orbán a források szerint így reagált: ’nem kell tenni semmit, majd elül magától’.”
A szerző forrásai szerint augusztus végén a kérdés már nem került a kormány elé, hanem Orbán egyszerűen utasította Navracsics Tibort, hogy „az aggályok ellenére írja alá a kiadatási megállapodást. A miniszterelnök a döntésnél azt sem vette figyelembe, hogy a kiadatás előkészítésére felkért igazságügyi minisztérium szakértői az eljárásról készített, a Külügyminisztérium véleményét is figyelembe vevő állásfoglalásukban újból kifejezetten ellenezték, hogy Magyarország kiadja a gyilkost Azerbajdzsánnak.”
Az egyik kormánypárti politikus az Origónak elismerte ugyan, hogy ezzel egy újabb konfliktus keletkezett, de az egy jól felépített külügyminisztériumi „barátságkampánnyal” szerinte hosszú távon orvosolható.
Lásd hírösszefoglalónkat: „Többszörös dilettantizmus – Németh Zsolt nyilatkozott”. Németh Zsolt szeptember 5-én az MTV-nek adott interjújában elismerte, pontosabban állította, amit az ügyben addig tagadtak, hogy tisztában voltak vele, tehát a magyar kormány és a magyar külügy tisztában volt vele, „hogy itt az elnöki kegyelem a nemzetközi jog szabályai szerint lehetséges”.
A korábbi, immár meghazudtolt nyilatkozatok
A pénteki, augusztus 31-ei kiadatást követően az index.hu szombaton délben – miután addig semmiféle reagálás nem hangzott el a pénteki eseményekre – megkérdezte az igazságügyminisztérium sajtóosztályát az ügyről, ahol akkor még ezt a választ kapták: „A kormány egyelőre nem tervez választ az ügyben”, és a pénteki közlemény a hivatalos magyar álláspont. A külügyminisztérium válasza ez volt: „Jelenleg értékeljük a helyzetet.”
(Ha igaz, amit az origo.hu informátora állított, érthető, ha nem mertek nyilatkozni: a döntést Orbán maga hozta meg, a kockázatok teljes ismeretében.)
Szijjártó: nincs gazdasági összefüggés
Szijjártó Péter, az első hivatalos megszólaló semmiféle ismert kockázatról nem beszélt vasárnap, ezzel szemben azt mondta: mivel évente átlagosan 8-12 ilyen kiadatás van Magyarországon, „tehát ez egy bevett nemzetközi jogi eljárás, amelyben semmi különös nincsen, most is minden ennek megfelelően történt”. És azt is mondta: „Azerbajdzsán esetleges magyar államkötvény-vásárlásával nincs összefüggés: „sokaknak élénk a fantáziája, de a helyzet az, hogy egy száraz nemzetközi jogi eset és két ország gazdasági együttműködése semmilyen módon nincs hatással egymásra”.
(Ez épp az ellenkezője annak, amit most a fideszes informátorok állítottak: „A lépés kockázataira többször figyelmeztették Orbánt, aki viszont szeretett volna gesztust tenni az azerieknek, abban bízva, hogy segíteni fognak a gyengélkedő magyar költségvetésen.”
Németh Zsolt jegyzéke: Magyarország megdöbbent
Ugyancsak vasárnap adta át Németh Zsolt az azerbajdzsáni nagykövetnek a magyar külügyminisztérium tiltakozó jegyzékét. Eszerint „Magyarország Kormánya megdöbbenéssel értesült az azeri fél azon döntéséről, amely amnesztiában részesítette a 2006-ban gyilkosságért jogerősen életfogytiglani börtönbüntetésre ítélt Ramil Sahib Szafarovot”.
Orbán ezzel szemben most azt állította, „semmi nem történt a döntésünk után, amivel ne számoltunk volna előtte”. Nem volt tehát ok a megdöbbenésre.
Szijjártó: nincs gazdasági összefüggés
Szeptember 3-án, hétfőn Szijjártó megismételte: „Ha szükséges, Magyarország a jövőben is egyeztetni fog Azerbajdzsánnal gazdasági ügyekben, azok ugyanis semmilyen összefüggésben nem lehetnek nemzetközi jogi kérdésekkel, mint amilyen például az azeri kiadatási ügy. Egy jól körülírt, elhatárolt nemzetközi jogi kérdés és két ország között gazdasági, stratégiai jellegű együttműködésről szóló tárgyalások semmilyen módon nem lehetnek összefüggésben egymással.”
(Vannak. Csak nem „tárgyként”, hanem „alapként”: „A kiadatás Orbán állítása szerint nem az üzlet tárgya volt, hanem az alapja, vagyis hozzájárulhatott volna az Azerbajdzsánnal építendő kapcsolatok erősítéséhez, amelynek eredményeként – a gesztust értékelve – Baku valamilyen módon (például kötvényvásárlással) támogatta volna a magyar költségvetést.”)
Orbán: se ismert kockázatok, se gazdasági megalapozás
Orbán is megszólalt hétfőn, azaz négy nappal a kiadatás után. Sem előre felmért kockázatokról, sem a gazdasági kapcsolatok megalapozásáról nem beszélt. Amiben már szeptember 3-án is egyetértett önmagával, azaz későbbi, szeptember 11-ei nyilatkozatával, az az volt: Magyarország nem tulajdonít különösebb jelentőséget az ennek nyomán kialakult vitának: „higgadtan és nyugodtan vesszük ezt tudomásul”, illetve hogy a továbbiakban „nem tervezünk semmit”.
Martonyi: a kormány jóhiszemű volt, nem volt gazdasági háttér
Martonyi János szeptember 5-én, szerdán, Svájcban beszélt. Szerinte a kormány jóhiszeműen járt el, és nem volt gazdasági háttere a lépésnek.
(Ha a kormány – mint Orbán állítja – felmérte a kockázatokat, nem lehetett jóhiszemű, hiszen számolt azzal is, hogy Safarovot szabadon bocsátják, csak éppen később, „fű alatt, egészségügyi okokra hivatkozva”. Ez nem jóhiszeműség, hanem cinizmus. Gazdasági háttere pedig volt a lépésnek, csak éppen a kiadatás „nem az üzlet tárgya volt, hanem az alapja”.)
Martonyi: Magyarország pusztán a nemzetközi jog alapján járt el
Szombaton, szeptember 8-án a ciprusi Páfoszon, az Európai Unió tagállamai külügyminisztereinek kétnapos informális tanácskozásán Martonyi János külügyminiszter részletes tájékoztatást nyújtott Safarov kiadatásának ügyéről. A miniszter szerint Magyarország nyolc éven keresztül éppen azért nem teljesítette a vonatkozó azeri kérést, mert Baku nem kívánt írásos garanciát adni az ítélet végrehajtása tekintetében. Az írásos garanciája kézhezvétele után viszont a magyar kormány pusztán a nemzetközi jog és a hasonló esetekben eddig folytatott gyakorlat alapján járt el.
(Lásd mint fent: nem jóhiszeműség volt az, hanem cinizmus. Hiszen „Orbán Viktor a pártvezetés tagjai előtt elismerte, ’tudták, hogy balhé lesz’.”)
Catherine Ashton, az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselője: az EU megértő
Martonyi Jánosnak adott válaszában a ciprusi tanácskozáson elnöklő Catherine Ashton, az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselője megértéssel fogadta a magyar álláspontot és több miniszterrel egyetemben felajánlotta segítségét a diplomáciai konfliktus okozta feszültség csökkentésében.
(Cathrine Ashtonnak és a „több miniszternek” most újra kell értékelnie az álláspontját, hiszen Magyarország mégiscsak a kockázatok ismeretében és a gazdasági kapcsolatok megalapozás érdekében járt el úgy, ahogyan eljárt.)
Német kormány: a magyar kormány jóhiszeműen járt el
A német kormány szerint a magyar kormány jóhiszeműen járt el az örmény katonatársa 2004-es budapesti meggyilkolásáért életfogytiglani szabadságvesztésre ítélt Ramil Safarov azeri katonatiszt kiadatása ügyében – derül ki a német külügyminisztérium állásfoglalásából. A döntés „lehetséges hatásai aggodalomra adnak okot”, írta Hutter külügyi osztályvezető szeptember 7-én kelt levelében. Ám „a magyar kormány élesen bírálta Ramil Safarov szabadlábra helyezését”, és felhívta a figyelmet, hogy az azeri kormány „megszegte a két ország megállapodását”.
(Lásd mint fent: Ha a kormány – mint Orbán állítja – felmérte a kockázatokat, nem lehetett jóhiszemű, hiszen számolt azzal is, hogy Safarovot szabadon bocsátják, csak éppen később, „fű alatt, egészségügyi okokra hivatkozva”. Ez nem jóhiszeműség, hanem cinizmus. És: „Orbán Viktor a pártvezetés tagjai előtt elismerte, ’tudták, hogy balhé lesz’.”)
A „barátságkampány”
Ismét idézet az Origo írásából: „Az egyik kormánypárti politikus az Origónak elismerte ugyan, hogy ezzel egy újabb konfliktus keletkezett, de az egy jól felépített külügyminisztériumi ’barátságkampánnyal’ szerinte hosszú távon orvosolható.”
A barátságkampány első lépéseként a magyar külügyminiszter szeptember 7-én levelet írt örmény kollégájának. Martonyi szerint „azeri katonatiszt átadása hazájának büntetése hátralévő idejének letöltése érdekében, megfelelt az érvényes nemzetközi jogi normáknak és összhangban állt a Magyarország által hasonló esetekben általánosan követett gyakorlattal”. „Olyan kétoldalú, tisztán jogi természetű ügyről van szó, amely nem Örményország ellen irányult, és semmiképpen sem tekinthető az örmény nép megsértésének.” Magyarország helyteleníti az azerbajdzsáni eljárást, amelynek visszatérően hangot is adott.
Martonyi szerint Örményország részéről a diplomáciai kapcsolatok felfüggesztése „olyan súlyos és beláthatatlan következményekkel járó döntés”, amely meggyőződése szerint nem szolgálja az Örmény Köztársaság és az örmény nép érdekeit. A térség egyetlen országának sem érdeke, hogy a feszültség kiéleződjön a Dél-Kaukázusban.
Martonyi biztosította örmény kollégáját, hogy Magyarország változatlanul érdekelt a két ország kapcsolatainak fejlesztésében és meggyőződése, hogy „országaink boldogulását a legjobban az szolgálná, ha a magyar és az örmény népet immár ezer éve összekötő keresztény értékek alapján, közösen keresnénk azt az utat, amely visszavezet a Magyarország és az Örmény Köztársaság közötti baráti kapcsolatok további erősítéséhez”.
Örmény válasz: megdöbbentő a magyar magatartás
Megdöbbentő az, ami Ramil Safarov átadása nyomán Budapestről hallható, mondta szeptember 11-ei, keddi luxemburgi sajtóértekezletén Edvard Nalbandján örmény külügyminiszter.
Nalbandján szerint a Magyarország és Azerbajdzsán közötti ügylet megdöbbentette a nemzetek közösségét, és a helyzetnek megfelelő reagálást váltott ki. „Mit csinál most Azerbajdzsán? Azt amit hallunk részükről, legalább akkora megdöbbenést vált ki. De fájdalommal tudom megjegyezni, hogy amit Magyarország részéről hallunk, ugyancsak megdöbbenést vált ki.”
A miniszter elmondta: Magyarország azt állítja, hogy nem volt tudomása a Ramil Safarov szabadon bocsátására irányuló azeri szándékról, ám Azerbajdzsán magas rangú képviselői azt mondják, hogy a magyar fél tudott erről. Magyarország azt állítja, hogy „Safarov átadása Azerbajdzsánnak a strasbourgi konvencióval, az Európa Tanács (ET) konvenciójával összhangban történt, míg az ET Parlamenti Közgyűlésének elnöke szerint az azeri-magyar megállapodás az említett konvencióval való visszaélés.” A magyar fél szerinte megnyilatkozásaival a történteket próbálja igazolni.
(És most már nemcsak Azerbajdzsán magas rangú tisztviselői állítják, hogy a magyar fél tudott az azeri szándékról, hanem a magyar miniszterelnök és fideszesei is megőrsítették, hogy számoltak vele. Csak – megismételjük – abban bíztak (abban állapodtak meg?), hogy ez később, „fű alatt, egészségügyi okokra hivatkozva” történik majd meg.
(m.zs.)
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!