Politikai gyomorforgatókönyvek
- Részletek
- Lévai Júlia
- 2012. szeptember 16. vasárnap, 06:04
Ha bírnám gyomorral, sorozatot indíthatnék a Magyar Nemzet tipikus hazudozási technikáiról, de megmondom őszintén, hogy erre már nincs kapacitásom. Egy-két „mazsolára” azonban futja. Ilyen volt az a cikkük is, amelyben mintegy kulturális programajánlóként tették közzé, hogy a nácik (akiket egyébként nem tettek beazonosíthatóvá) miként akarták az intenzív ételszagot fegyverként használni az éhségsztrájkolók ellen. És amely minden ízében példázza, hogy az ideológiai-politikai mocsok az újságírásban mennyire nem szétválasztható a legalapvetőbb szakmai és morális normák megszegésétől. Ennek a cikküknek a szellemi-politikai gyalázatossága is leírható tisztán szakmai gyalázatosságokkal.
A szeptember 12-ei cikk címe: Gulyással csiklandoznák az éhező Gyurcsány orrát.
Fölvezetés: „Pikniket szerveznek a Facebookon kísérőrendezvényként péntekre, Gyurcsány Ferenc Parlamentnél tartott éhségsztrájkjához. A 17 órakor kezdődő flashmobon a megjelenők a bukott miniszterelnök látótávolságában ’kajálnak egy óriásit’, remélve, hogy a volt kormányfő, ’amilyen jó fej’, a végén még lehet, hogy behívja a falatozókat „az ebédlőnek berendezett sátrába.”
Első számú szakmai vétség: A cikk nem mondja meg, hogy az általa említett, s egyúttal propagált, nyilvánvalóan politikai rendezvényeknek kik a szervezői és melyik politikai oldalt képviselik, vagyis hogy kikről beszél. A „műsorajánlóban” egy pillanatra sem jelenik meg a „műsorok” kivitelezőinek és szereplőinek neve, ezeket a cikk „a megjelenők” kifejezéssel foglalja össze. Ez olyan, mintha egy zenei rovatban ez jelentené a műsorismertetést: „Ma az Operaházban este 7-től zenés-táncos felvonulást szerveznek a színpadon a bukott király rezidenciája elé. A felvonuláson megjelenők a ’Meghalt a cselszövő…’ kezdetű, ismert sláger közös eléneklésével kívánják kifejezni örömüket a zsarnok bukása fölött. Jegyek még korlátozott mértékben kaphatók az ismert pénztárakban.”
Ugyanezt a vétséget – tudniillik az oldalképviselet meghatározó, informatív voltának elhallgatását – ott is elköveti, ahol nem mondja meg, hogy amiről beszél, az kifejezetten a jobboldali blogokra és publicisztikákra jellemző: „Gyurcsány blogokban és publicisztikákban rendre megkapja azt is, hogy míg az ő kormányzása előtt rendőrökkel kergették el a Kossuth téren táborozókat…” Gyurcsány ilyesmit jellemzően a jobboldali blogokban és publicisztikákban kap meg (a mondat igazságtartalmáról most ne beszéljünk).
Kettes számú szakmai vétség: Miközben több idézetet is használnak, ezeknek sem az igazságtartalmát, sem a szerzőjét nem teszik egyértelművé, illetve nem jelölik meg.
„Bukott miniszterelnök” – ez köztudottan Gerő András karakteres kifejezése volt, egy másik miniszterelnökre. A kifejezést ennek a ténynek bármiféle jelzése nélkül idézni szakmai tisztességtelenség, plagizálás.
„Az ebédlőnek berendezett sátrába” – ez olyan, tényállításként megjelenő mondat, amely alkalmas egy személy lejáratására, ezért alapvető szakmai követelmény, hogy az átvétele esetén a közlésben legyenek ott mellette az állítást igazoló vagy cáfoló tények. A Magyar Nemzet újságírója pontosan ugyanúgy tudja, hogy a Kossuth téri sátrat nem rendezték be ebédlőnek, mint mondjuk én, de mivel egyetlen szempontja van, az ellenfél mindenáron való megsemmisítése, ennek érdekében elhazudja a saját fejében is ott lévő igazságot.
Hármas számú szakmai vétség: A cikkíró a saját hozzáállását úgy állítja be, mintha az evidensen és jellemzően általános, mindenkire jellemző hozzáállás lenne, vagyis nem veszi figyelembe a magyar sajtó plurális szerkezetét. Ennek jegyében úgy beszél a jobboldali vádakról, mintha azok a teljes sajtó vádjai lennének: „A jelenség és a Demokratikus Koalíció elnökének megítélésére jellemző, hogy ugyan szinte minden médium foglalkozik az üggyel, de Gyurcsánynak legalább annyiszor bizonygatnia kell, hogy éhező párttársaival egyetemben – Molnár Csabával, Niedermüller Péterrel, Kolbert Istvánnal – nem vesz majd magához ételt, csak folyadékot.”
Állításaihoz természetesen ismét nem közli a szükséges, az igazságtartalmukat igazoló idézeteket, hiszen ilyenek nincsenek is. Amit a lap állít, abból semmi sem igaz, mert Gyurcsányt egyfelől kizárólag a jobboldalon vádolták áléhezéssel, másfelől még ott sem jelentek meg olyan interjúk, amelyek bizonygatásra kényszerítették volna. Ahhoz ezek az emberek gyávák, hogy egy ilyen interjúba akár bele is kezdjenek.
Négyes számú szakmai vétség: A cikk reflexiók nélkül vesz át másoktól olyan véleményeket, amelyek egyfelől nyílt hazugságokat, másfelől hazugsággerjesztésre alkalmas fogalmi csúsztatásokat, összemosásokat tartalmaznak. Vagyis nem korrigálja, nem tisztázza a valótlan összefüggéseket: „Gyurcsány blogokban és publicisztikákban rendre megkapja azt is, hogy míg az ő kormányzása előtt rendőrökkel kergették el a Kossuth téren táborozókat, addig ő nyugodtan, kordonok nélkül sátorozhat, nyilatkozhat, beszélgethet a Parlament oldalában.”
Kétségtelenül kell egy kis merészség ahhoz, hogy a lap a Kossuth téri, jobboldali táborozók elkergetését hazudja bele azoknak az olvasóinak a képébe, akik közül sokan rendszeresen kijártak, heteken át a Kossuth térre, hallgatták a fideszes képviselők és újságírók gyújtó hangú szónoklatait, és akik ma is hőstettként emlegetik Orbán kordonbontását, amelyet nehéz volna Gyurcsány-rendőri akciónak nevezni. Ám ezt intézzék el ők egymás között. Ahhoz azonban több kell merészségnél, hogy egy újságíró azonos kategóriaként emlegesse egy felhergelt, jobboldali tömeg hangos és civilizálatlan, beláthatatlan idejű ingyen-táborozását, négy ember helyfoglalási díjjal és fixált időre biztosított éhségsztrájkjával. És úgy tegyen, mintha ez bármiféle módon is igazolná a szólásszabadság mai helyzetének különlegességét.
Összességében persze szakmailag a cikk egésze egy botrány, úgy, ahogy van, hiszen alattomos módon egy politikai felvonulásból kreál kulturális eseményt: „Nem marad el a vetítés sem, ezúttal az Életben maradtak, Az angyalok is esznek babot és a Fald fel Amerikát! részeit vetítik le. A rendezvény eseményoldalán szerepel, hogy 22:00-kor feltűnik majd videoüzenetben a sorozat műsorvezetője, Adam Richman, hogy üdvözölje a sztrájk és a piknik résztvevőit.”
Ennél nagyobb botrányt már csak azzal idéztek elő, hogy szokásukhoz híven még véletlenül sem közöltek egy legalább ekkora súlyú összeállítást arról, hogy akkor hogyan is sikerült a gyomornedv-kommandó beharangozott akciójának* első eseménye, amelyen a Jobbik, valamint egy „vérmagyar” pizzafutár-cég sült fel az éhezőkínzó programjával a téren. Ahol is elsősorban civilek – köztük jellemző módon többségükben bátor és nagyszájú nők – csináltak hülyét belőlük, de hatalmasat.
Ami azonban sajnos nem tudja feledtetni azt a tényt, hogy a sajtó egy nem jelentéktelen tömbje velejéig szakmaellenes, immorális és hányingerkeltő. Valamint hogy semmiben sem különbözik azoktól, akik a témákat adják neki: intellektuális hozzáállás gyanánt mindannyian csak a testnedvek körüli sürgölődéseiket képesek előadni.
A szerk. megj: A Nagy Zabálás – Piknik a Kossuth téren éhségsztrájkoló Gyurcsány Ferenc sátra mellett elnevezésű demonstráció egyébként elmaradt. A szervezők („Marika Finesz” és Kovács Béla) indoklása ez volt: „A teljes humortalanság és az esemény falán kellemetlenül elszaporodó széljobber pöcsök miatt sajnos az esemény elmarad!!! Aki akar, menjen oda majszolgatni fél 7re, Bélával kinézünk mi is.”
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
