Milla-baj
- Részletek
- Mihancsik Zsófia
- 2012. október 12. péntek, 04:04
Juhász Péter – szerda óta Milla egyesületi elnök – azt mondja Bolgár Györgynek, hogy ők Majtényi Lászlóval nem állnak vitában, hiszen folyamatos a kapcsolat az Eötvös Károly Intézet (EKINT) és a Milla közt, ráadásul annak az elemzésnek (A jogállam helyreállításának elvei nyolc tételben. Ajánlat a demokrácia híveinek), amelyet Majtényiék készítettek, ők minden pontjával egyetértenek, csak egyszerűen kérdéseket tettek fel, mert nem látják még tisztán, mit hogyan képzelnek Majtényiék.
Hát ez nem így van. Ugyanis nem egyszerűen kérdéseket tettek fel, tessék elolvasni a Majtényinak küldött levelüket.
A második kérdésük például kérdésként megfogalmazott állítás. Arról szól, hogy mit gondolnak ők a jogállamról és az intézményi függetlenségről. Ezt: „Az EKINT szerint nem maradhatnak hivatalban a jogállamban elfogadhatatlan szabályok alapján megválasztott politikai kinevezettek. Szabad-e a jogállamot úgy helyreállítani, hogy a független intézmények élére formálisan alkotmányosan (kivétel persze Péterfalvi) megválasztott vezetőket eltávolítják? Hogyan egyeztethető össze a független intézmények vezetőinek mandátumuk lejárta előtti eltávolítása a jogállamisággal?”
A Milla fejében (ismeretlen fejeiben) tehát a dolog úgy él, hogy a „jogállam” a mindenkor létező jogszabályok összességének tiszteletben tartása, függetlenül attól, hogy a jogrendszert egy diktatúra vagy egy demokrácia rakta-e össze („Hogyan egyeztethető össze a független intézmények vezetőinek mandátumuk lejárta előtti eltávolítása a jogállamisággal?”). Ezen az alapon meg kell kérdőjelezniük az 1989-es rendszerváltást is, mert az a szocialista „jogállamisággal” összeegyeztethetetlen módon építette ki a demokrácia jogállami rendszerét. A Milla fejében (ismeretlen fejeiben) az van, hogy a „független intézménynek” nincsenek kritériumai; nem azért függetlenek, mert garanciális szabályok biztosítják a végrehajtó hatalomtól való függetlenségüket, hiszen éppen ennek az ellenőrzésére találták ki őket, hanem nyilván azért, mert valamikor a demokráciák működéséről kialakított elméletekben függetlennek kiáltották ki őket. A bírósági rendszer tehát akkor is független, ha a függetlenségét ténylegesen megszüntette a Fidesz. Az Állami Számvevőszék akkor is független, ha a kormány és a párt keze alá dolgozik. A Milla szerint a Fidesz rendszere pusztán azért jogállam, mert minden hatalmi visszaélésüket lefedték a joggal, a „független intézmények” pedig érinthetetlenek, mert a fideszes jogrendszer által megalapozott keretek közt vették el a függetlenségüket. Konklúzió: ha a Fidesz-féle „független” intézmények hatalmi szolgálatokra is használt vezetőit leváltjuk, ellentmondásba kerülünk a „jogállamisággal”. Nem értik, hogy Orbán és a Fidesz nem egyszerűen „jogállamban elfogadhatatlan szabályok” alapján rendezte be saját autokratikus nemdemokráciáját, hanem a népképviselet hatalmával, a kétharmados felhatalmazással és a joggal minden pillanatban visszaélve. Ennélfogva ennek a rendszernek „független intézményei” sincsenek. A Millának tehát, mielőtt „kérdez”, el kellene gondolkodnia azon, hogy egy központosított állami önkényuralom jogszabályai milyen alapon azonosíthatók a „jogállamisággal”, és hogy egy ilyen rendszert a saját magára szabott jogszabályainak tiszteletben tartásával vissza lehet-e téríteni a jogállamiság kritériumainak valóban megfelelő útra. (A dolog technikája, de csak az, valóban kérdés, ám a Milla kérdésbe foglalt állítása a jogállamiságról nem erre vonatkozott.)
Mindenesetre már önmagában ez a fogalmi zűrzavar is riasztó, amelyről a kérdés árulkodik, és még riasztóbb, ha belegondolunk, mit tudhat a Milla arról a rendszerről, amelyet le akar cserélni (mire is?) vagy újra akar építeni. Lehet persze, hogy ők a rendszerüket nem a képviseleti demokrácia és a jogállam normái alapján képzeli el – ez nem kötelező, a Fidesznek sem volt az –, de akkor nyíltan meg kell mondani, hogy mégis milyen alapon.
Az külön szépsége a dolognak, hogy a Milla eldönti, ki az az egyetlen kinevezett, akit ő kivételnek tekint a szabály alól, tehát nyugodtan kirúgható az ő szája íze szerint értelmezett jogállamiság szabályai szerint is. A Milla szereti a saját maga által megállapított kivételeket. És ezzel rá is tértünk az első Milla-kérdésre.
A Milla első kérdése Majtényi Lászlóhoz ugyanis így hangzik: „Azt írta a megkeresésében, hogy a demokrácia híveinek szóló ajánlatát az EKINT a demokratikus pártoknak és mozgalmaknak küldte meg. Milyen kritériumok alapján minősült egy címzett demokratikusnak?”
Huh! A Milla tehát az EKINT akciójából a fogalmi tisztázást hiányolja – milyen alapon döntötték el, melyek a demokratikus és nem demokratikus pártok –, s ennek itt semmi más értelmét nem látom, mint hogy a Milla láthatóan nem tud szabadulni attól a gyanútól, hogy Majtényiék esetleg olyan pártoknak és mozgalmaknak is megküldték az ajánlatukat, amelyeket ők, a Milla (kik ők?), nem tartanak demokratikusnak. Nem sikerült fellelnem a címzettek listáját az EKINT honlapján, de Majtényi és kollégái számos állásfoglalásából én biztosra veszem, hogy a címzettek közt sem a Fidesz, sem a Jobbik, sem a Magyar Gárda nem szerepelt. Akkor kire, mire gondolhatott a Milla, aki és ami a saját maga által megállapított kivételek szerint esetleg nem tartozik a demokratikus pártok és mozgalmak közé, ám félő, hogy Majtényiék elkövették azt a hibát, hogy annak tekintették? Akinek van más ötlete, mint a DK vagy az MSZP, az szóljon. Elsősorban is a Milla.
Azt hiszem, a Milla fejében (ismeretlen fejeiben) itt is teljes a zűrzavar. Bár lehet, hogy csak ügyes alkalmazkodásról van szó: ha Juhász Péter Lánczos Verával vagy Bolgár Györggyel beszélget, megpróbál az ő szájuk íze szerint fogalmazni. Ha az övéi közt van vagy monologizál, nem kell takargatnia, mit képzelnek ők a világ folyásáról. Például azt, hogy a magyar demokrácia elmúlt huszonkét éve kidobható az ablakon. Például azt, hogy egy rendszer és egy „politikai elit” vezényszóra leváltható. Persze nem ők váltják le, hiszen ők csak „termőtalaj” (Juhász Pétert például már kitermelte), hanem a „civilek”. Hiszen a „civileknek” van saját és egységes akaratuk, de ha még sincs, a Milla útmutatása alapján majd lesz. Uszítsunk tehát a politika intézményesülése, a képviseleti demokrácia pártalapú szerveződése, a hivatásos politikus ellen, noha semmit mást nem tudunk javasolni helyette, mint önmagunkat meg az általunk szervezett évi egy-két utcai tüntetést. Azt nem mondjuk meg, talán mert nem is tudjuk, mi a fenét kell csinálni egy szétvert ország szétvert rendszereivel (gazdaság, oktatás, szabadság, jogegyenlőség, ilyesféle apróságok), azt viszont tudjuk, hogy kikkel tilos. A nagy politikai semlegességben akarjuk összefogni az egykori Fidesz-szavazót, a nem pártválasztót meg a pártválasztó demokratát, és ehhez azt a rendkívül rokonszenves utat választjuk, hogy megbélyegezzük és nyilvánosan megalázzuk azokat a „civileket”, akik a kabátjuk hajtókáján a saját pártszimpátiájuk jelével jelennek meg egy Milla-rendezvényen (tudniillik az „aktivistáink”, ahogy szokták, járni fogják a tömeget, és mindenki füle hallatára felszólítják mondjuk az LMP-kitűzősöket, hogy rakják zsebre a pártszimpátiájukat, mert másokat az zavar).
Ismét egy példa a differenciált millás gondolkozásra: nem tudnak különbséget tenni egy civil rendezvény pártlenyúlása (azok a bizonyos „molinók”) és a civilek sokféle hovatartozása közt. A nagy civil összeborulás jegyében a legrosszabb diktatúrákra emlékeztető módon – parancsszóra és a kirekesztés szankciójával – fosztják meg a saját identitásuktól, elköteleződésüktől, választásuktól azokat az embereket, akiket állítólag össze akarnak békíteni. Ha a Fidesztől elpártolt és a Millának (az állítólag „civil” mozgalomnak) megnyerendő szavazó lelkét azzal ápolják, hogy más civil szavazókat megfosztanak a meggyőződésük képviseletétől, mert ez „másokat zavar”, akkor ebből nem egyetértés, hanem egy ordenáré nagy hazugság lesz. Akkor tartozhatsz közénk, ha hazudsz, ha eltitkolod, amit te, individuum a magad számára jónak tartasz. A Milla nem arra akarja rászoktatni a „civileket”, hogy ne pártalapon ítéljék meg „civil” embertársukat, hogy fogadják el egymást olyannak, amilyen sokfélék ténylegesen, s így keressenek közös hangot és nevezőt egymással, hanem arra, hogy pártválasztó társukat nyugodtan tekintsék zavarónak, csököttnek, a „civil ügy” árulójának. (Amúgy nem mindegy, hogy valaki a nemzetből rekeszti ki a másikat a politikai választása miatt, vagy a „civil társadalomból”?). Mint ahogy a pártok „civil” ellenőrzésének a követeléséhez is úgy fogtak hozzá, hogy tagadták magát az intézményesülést, ezen belül a politikai párt és a hivatásos politikus műfaját.
Hosszabb idézet következik, Juhász Péter mondta Bolgár Györgynek: „Megmondom egészen őszintén, mi két éve, amikor a Millában elkezdtünk egyáltalán beszélgetni arról, hogy hol a helyünk, mit csinálunk, már akkor felmerült az, hogy bízunk benne, hogy idővel minden pártot fel tudunk engedni a színpadra. De először meg kell mutatni az erőnket, úgy mondom inkább, hogy meg kell tanítanunk a politikusokat arra, hogy tiszteljék a választópolgárt. Nem alattvalók vagyunk, akik rohannak utánuk bármi áron, hanem feltételeket szabunk. Azért akarjuk őket hatalomra juttatni, hogy képviseljenek minket, nem azért, hogy hatalomban legyenek. Ha azt szeretnék a pártok, hogy szavazzunk rájuk, akkor bizonyos feltételeket be kell vállalniuk.”
Sok mindenben egyetértek. De szeretném látni ennek a folyamatnak, a pártok móresre tanításának a gyakorlati menetét.
Egyelőre a stratégiának néhány építőelemét látom.
Például azt, hogy folyamatosan a pártok ellen beszélnek. Nem konkrétan a Fidesz ellen, nem konkrétan az MSZP ellen, mert nem tetszik az ez meg az, hanem úgy általában: a párt mint olyan ördögtől való. Simfelik a politikusokat, nem konkrétan Orbánt ezért meg azért, vagy Mesterházyt ezért meg azért, hanem úgy általában, mert minden politikus per definitionem nem a „hazáért” és „másokért” cselekszik, csak „a saját politikai érdekéért”. Higgye el a magyar polgár, hogy itt és most, meg elvileg, van más útja a politikacsinálásnak, mint az, amely a politikai pártokba szerveződő eltérő világlátásokra és megoldásokra épül, szabad választásokon alapul, és azok, akiket megválasztunk, élethivatásszerűen művelik közös ügyeink intézését. Egy ideig még hihette a szerencsétlen „civil”, hogy a „Nem tetszik a rendszer” az Orbán-rendszerről szól, ma már tudnia kell, hogy a rendszer mint olyan megváltoztatásáról szól. Mert a Milla szerint amit Orbán művel, azt művelték az elődei is. Ezt rosszabb esetben súlyos hazugságnak, csúsztatásnak, a „civilek” tudatos megtévesztésének tartom, jobb esetben a már emlegetett differenciálásra képtelen gondolkodás bizonyítékának, és köszönöm, olyan szervezetből már volt elég az életemben, akár MSZMP-nek, akár Fidesznek hívták, amelyik a saját hatalma érdekében folyamatosan összemosott eltérő minőségeket, és még azt is pontosan tudta, mit kell nekem gondolnom a világról. Nem szeretnék több néphülyítést, mármint abból a műfajból, amelyik sokunknak fontos dolgokkal álcázza magát.
Érdekelne például az is, eddig is érdekelt volna, de nem informáltak róla, hogyan képzelik a pártok és a politikusok „megtanítását”, megregulázását. Jó, rendeznek két-három több tízezres tüntetést (ma már tudjuk, mint említettem, hogy nem az Orbán-rendszer, hanem a rendszer ellen). Ez erő. Ez után mi következik? Az Orbán-rendszer elleni tüntetésre összegyűjtött civilek vajon legitimálják-e magának a demokratikus rendszernek a leváltására irányuló szándékokat (mert az 1989 után létrejött rendszer, bármit gondoljon is a Milla – kik a Milla? –, demokratikus volt, minden defektusával együtt). Legitimálják-e mondjuk Juhász Pétert mint politikust vagy mint a pártokkal tárgyaló felet? Vagy bárkit a Millából? De lépjünk túl azon, hogy ki tárgyal és milyen felhatalmazással. Mert kérdés, hogy lesz-e egyáltalán tárgyalás? És ha lesz, miről fog szólni? Arról, hogy te párt, odaadjuk neked a tömegeinket, ha hajlandó vagy a korrupciómentes pártfinanszírozásra? Vagy ha hajlandó vagy felsorakozni mögénk (kik mögé?) egy igazi rendszerváltás erejéig? Ez nem „megregulázás”, ez zsarolás{footnote}Tudatos szentségtörés, amit most lábjegyzetként elkövetek, amikor azt mondom, egyetértek Gyurcsány Ferenccel. Ez tényleg zsarolás. „Megingathatatlanul hiszek a demokratikus ellenzék együttműködésének szükségességében. Ha ez létrejön, akkor le tudjuk váltani Orbánt. Ha nem, akkor sokáig a nyakunkon maradhat. Az együttműködés legnagyobb akadálya az a hazugság, amely egyenlő távolságot tart a Fidesztől és az MSZP-től, illetve a Demokratikus Koalíciótól. […] Nem lehet egy kalap alá venni a 2010 előtti kormányokat és Orbán mostani kormányát. Az előbbiek, ha hibákkal és tévedésekkel is, de a demokrácia, a 89-es alkotmányosság talaján álltak. Orbán rendszere ezzel szemben feldúlta a Köztársaságot, lerombolta a jogállamot és önkényt épít. A Milla tüntetése be akarja fejezni a múltat. Orbán is ezt akarta. Ebből lett a fülkeforradalom. A III. Magyar Köztársaságot nem befejezni, hanem újjáépíteni kell. A Milla úgy akarja leváltani Orbánt, hogy második frontot nyitva küzd az MSZP és a DK ellen is. E pártokat nemkívánatosnak minősíti. Ilyen alapon nem lehet együttműködni. A Milla nem megegyezni akar, hanem erőt építve zsarolni, alárendelt szerepbe kényszeríteni bennünket. Ez nagyon rossz előjel” – írta a Facebookon Gyurcsány. Egyetértek vele (azzal nem, amit Bajnai szerepvállalásáról ír, de ez itt most nem Bajnairól szól). Amúgy mindenkit megnyugtatok, nem szoktam beszélgetni Gyurcsány Ferenccel. Hogy miről mit gondol, azt onnan tudom, hogy elolvasom, amit ír, vagy meghallgatom, amit mond. Ha valaki nem kritikátlan és feltétlen híve Gyurcsánynak, az én vagyok, és a nemtetszéseimet éppúgy meg szoktam osztani a nyilvánossággal, mint a mélységes undoromat azoktól, akiknek az elembertelenedése a Gyurcsány számlájára kiosztható jelzőkben mérhető. De fontos és valamennyi magyar kollégájánál összehasonlíthatatlanul színvonalasabb politikusnak tartom, és a legkevésbé sem érdekelnek a kötelező, Fidesz–MSZP–LMP–magyarpublicista-fogantatású gyűlöletek és indulatok. Bízom a politikusi értékrendjében, a magánemberivel nincs dolgom, pláne nem az ízlésével, és azzal sem, hogy milyennek látták belülről, miniszterelnök-pártelnökként, semmivel sem érettebb, de többségükben alkalmatlanabb politikus kollégái. Miért is érdekelne, hiszen Gyurcsány nem lesz egyhamar országot igazgató miniszterelnök. De Gyurcsány világos feje, bátorsága és a többi politikusokhoz képest nagyon is jellemző őszintesége nélkül nem lesz itt orbánrendszer-döntés, vagy ha lesz, pontosan az jön utána, ami elől polgártársaim többsége belefutott Orbán karjaiba. Vagyis nélküle épp az jön, amitől a Milla fél. 
{/footnote}. És azt se értem, hogy a jelenlegi pártok kikupálása-e a cél, vagy kisöprése az életből. Mert hol ezt hallom, hol azt, mondom, attól függően, hogy ki a beszélgetőpartner. És a Milla képviseletében eljárók (maradjunk abban, hogy akárkik ők, nem azonosak a „civil társadalommal”, mi több, nem is rendelkezhetnek vele) fogják megszabni azokat a kritériumokat, amelyek teljesítése esetén felengedik a színpadukra Mesterházyt vagy Jávort (mert Gyurcsányt nyilván semmiképp), és hajlandók nekik tömegtámogatást biztosítani? Vagy hajlandók „egy tömbbe rendeződni velük”, hiszen látszólag tudják, hogy a választási törvény szerint a Fidesz csak így váltható le? Nem fordítva kéne ennek lennie? Nem arról kellene hogy szóljon ez a minden alkalommal az Orbán-rendszer elleni tiltakozásokon felnőtt mozgalom, hogy keressük meg a közös pontokat, amelyekben civil és politikus egyetért, mert nem a rendszert kell leváltani, hanem egy katasztrofális módon kificamított demokrácia alapstruktúráit és intézményeit kéne helyreállítani, meg az emberek szabadságát, biztonságérzetét és félelemmentes életét újraalapozni? És nem a Millának (kik ők?) kellene eldöntenie, hogy egy mai politikai párt megérett-e már a Milla színpadára, hanem nekem, az állampolgárnak (ha úgy jobban szeretik: a civilnek), de nem Milla-deklarációk alapján, hanem annak alapján, hogy pontosan tájékoztatnak a tárgyalásaikról, a nézetkülönbségeik lényegéről, sőt, még a (kölcsönös) zsarolásaikról is. Nincs más módja a pártok „megregulázásának”, csak a tárgyalás, a szóba állás. Ha az kudarcot vall, és azt is tudom, én, a „civil”, hogy milyen pontokon bukott meg, majd eldöntöm, hogy Juhász vagy Mesterházy álláspontja áll-e hozzám közelebb (nem lesz könnyű dolgom), kinek adok igazat, ki mellé állok. Különben csak az indulat- és gyűlöletkeltés folytatódik, csak éppen most már „civil” módra, minden és mindenki ellen.
Még valami, aztán befejezem. A volt Fidesz-szavazó is értelmes ember. Nemcsak azt lehet neki elmagyarázni, hogy nem minden DK-s és LMP-s kitűzős beépített agitátor, hanem éppen olyan civil, amilyen ő volt, amikor beállt Fidesz-szavazónak, hanem azt is, hogy ő nyilván azért ábrándult ki a Fideszből, mert Orbánék konkrét intézkedéseinek a sora, a magatartásuk, a törekvéseik nem tetszenek nekik. Ha ennek a társulatnak a döntési-országátszabási hatalmát, az embereket sorsukra hagyó kormányzását meg akarjuk szüntetni, muszáj alapkérdésekben megállapodnunk egymással. Muszáj! (Lásd, amit a tárgyalásokról írtam). Nemcsak nekik, ötven százaléknyi kiábrándult szavazónak egymást közt, hanem azzal a másik ötvennel is, amelyik nem szétrugdosni akarja a pártokat, hanem támogatja vagy a működésük normalizálására akarja rászorítani őket. Nem lehet a változatosság kedvéért most aszerint szétszakítani az országot, hogy vannak a pártgyűlölő „civilek” meg a megtévesztett pártválasztók. Ilyen egyszerű.
Egyelőre pont. Nem azért fejezem be itt az írást, mert nem tudnám sorolni a kérdéseimet és a fenntartásaimat – sőt, a saját mondandómat is számos helyen tudnám pontosabbá és árnyaltabbá tenni –, hanem mert kifutottam az időből, és minden lehetséges terjedelmi határt átléptem (amelyet magam szabtam magamnak). Mindenesetre kedves „civil kollégáim”, ha nem is értenek velem egyet, legalább azt tekintsék jó szándékom jelének, hogy sohasem írnám le, mert nem is gondolom ezt a Milla-tüntetés résztvevőiről: „Baloldali orbánisták, szocialista nyugdíjasok, Marxból és Hobsbawmból tájékozott, de az elemi számtanhoz hülye értelmiségiek, nagyjából így lehetne leírni azt a csapatot, aminek a tüntetésén Bajnai coming outolni készül.” Micsoda embermegvetés már megint! Az öntelt és mindenkit lekezelő magyar publicista világa. Higgyék el, az MSZP-vel vagy az LMP-vel könnyebb lesz megküzdeni, mint ezzel a magatartással.
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
