Tuesday Morning Quarterback – kedd reggeli megmondóember
- Részletek
- 2012. november 06. kedd, 04:47
- Hanák András
Ma tartják a szövetségi választásokat az Egyesült Államokban, és mint minden olimpiaévben, elnökválasztásra is sor kerül. Holnap reggel már megtudhatjuk, újraválasztják-e Obama elnököt vagy Mitt Romney térhet-e nyugovóra január 20-án - egy nehéz nap éjszakája után – a Fehér Házban.
Nem kívánok esélyeket latolgatni, nincs szándékomban elemezni a múltat, amely elvezet a mai döntéshez. Nem értek ehhez a műfajhoz, nem is élek már Amerikában. Mégis úgy gondolom, impresszióim ugyanolyan jók és rosszak, mint sok más nagyemberé. Vagy talán még jobbak vagy rosszabbak is. Elmondanék ezért néhány dolgot, azzal a megjegyzéssel, hogy ekként beszél egy igazi kedd reggeli megmondóember, ha a meccset kedd este játsszák. Az eredeti megmondóember a Monday Morning Quarterback volt. Az olyan kibic irányító, aki a vasárnapi meccs után hétfő reggel mondta meg, hogy az előző nap mit kellett volna csinálni. Akkortájt csak vasárnap voltak NFL futballmeccsek. Aztán bevezették a hétfő esti meccset, amelyet a televízió szerte Amerikában közvetít, így megjelenhettek a Tuesday Morning Quarterbackek. Most, hogy a választást tartják kedden, mást jelent a kedd reggeli megmondóember: ő megmondja, hogy mi lesz aznap este. Hát én megmondom: meglepne, ha nem választanák újra Obama elnököt, de ugyanakkor él bennem egy eléggé határozott megérzés, hogy itt valaki néhány kritikus ponton nem tudta jól kitapintani a választói szándékot, és az elégedetlenség/protest/ meggyőződés háromszögében Mitt Romney szűk előnyel fog nyerni. Könnyen mondhatják erre, hogy biztosra megy ez a Tuesday Morning Quarterback, akinek akár így, akár úgy alakulnak a dolgok, igaza lesz. Igazuk van, bizonytalansága miatt ez egy biztonságra törekvő megmondóember. Nézzük akkor, hogy miért látom így a dolgokat.
Abból érdemes kiindulnunk, hogy Obamának 270 elektori szavazatot kell megszereznie. Több felmérés, előrejelzés szerint ez már jó ideje megvan. Ha a Huffington Post által közölt felmérést nézem, Obama már egy hete legalább 277 elektort tudhat az oldalán.
Miért akkor a kétkedés? Hiszen számtalan felmérés jelzi, hogy megcsappant ugyan Obama előnye, de a „kritikus” államok többségében még mindig vezet. Ráadásul, ha valamit tud az elnök, akkor az a kampányolás. Stábja jó négy éve erre jött létre, ezt folytatták szinte négy esztendőn át, és most is pontosan tudják, mit kell tenni a finisben. Van pénzük, temérdek, emberük és önkénteseik – erre mondták azt eleink, hogy pénz, paripa, fegyver. Ha kell, akkor Bill Clinton és Bruce Springsteen is besegít. Katy Perry szerintem inkább Mitt Romney ötödik hadoszlopa. Ráadásul a kampány finisében ott kell költeni, ahol szorít a csizma. Nem olyan sok államról van szó, hogy ne bírná a kassza. Gyanítom, hogy mindkét pártnak több pénze volt, mint amit értelmes módon el tudtak volna költeni. Fű, fa megírta már, hogy David Axelrod, az elnök legmegbízhatóbb és legbizalmasabb tanácsadója a múlt héten azt is megkockáztatta, hogy ha Obama veszít három kulcsállamban (Pennsylvania, Minnesota és Michigan), akkor levágja a negyven éve viselt bajuszát. Megjegyzem, akkor is levághatná, ha nyernek, jobban állna neki a leborotvált fizimiska. És persze akkor volna tétje a fölényeskedésnek, ha Wisconsint is hozzátette volna a tanácsadó, amely – hogy bátor jóslatra is ragadtassam magam – ezúttal a 10 elektort eredményező republikánus jelöltre szavaz.
De ha Axelrod ilyen biztosra megy, akkor sínen van a kampány – gondolom én, mivel ilyen dogokban ritkán téved a tapasztalt tanácsadó. Ha ezeket az államokat hozzák a demokraták, akkor már csak Ohio kell, és Florida akár veszhet is. Nem véletlen, hogy az elmúlt hónapban Obama ott ütötte a vasat, ahol kell: Toledo és Parma egykoron lerozsdásodott munkásnegyedeiben erősítette a szavazási hajlandóságot. Erre Romney azzal válaszolt, hogy Etnában, majd Limában tartott beszédet több mint 30 ezer résztvevővel. Nem alaptalanul nyomul itt az elnök, mert Ohióban valóban jobban látszanak a gazdasági kilábalás jelei, mint más régiókban. Mitt Romney itt csak – savanyú szőlőként – azzal tudott érvelni, hogy az autóipar temérdek pénzt felemésztő megmentése inkább Kínát hozta helyzetbe, mint az autóipar fellegvárát és a beszállító államokat, így Ohiót. Itt azért nem mondhatta el Romney a megszokott mantráját, hogy ilyen állami beavatkozásra egyáltalán nincs szükség. Jól tudja, mást kell mondani Ohióban és mást Floridában. Nagy ország ez, van, ahol bármit el lehet mondani, máshol jobb hallgatni vagy csak az igazság egy részletét kibontani. Szóval Obama vezetni látszik, és eddig azt tette, amit kell.
Mégis van bennem kétség. Először is Ohio állam, a vadgesztenyefák vidéke miatt. Ezt az államot már több mint egy évtizede olyan alaposan feltérképezték a politikai kartográfusok, hogy látszólag nincsenek fehér foltok a politikai térképen. A demokrata kék és a republikánus piros színek változásait állítólag – Kubatov-lista nélkül is – igen pontosan követték. Hát ebben én nem nagyon bízok. Nekem úgy tűnik, van itt akkora fehér folt, amely eltakarja, ki lesz a nyertes ebben az államban ma este. A fehér folt nézet nem azonos a fekete hattyú valószínűségszámítási „teóriával” – ha ez utóbbi valóban koherens teória. A fehér folt ugyanis nem egyszerűen a véletlen, a hibahatár, az utolsó pillanatban fellépő váratlan esemény, amelyet a fekete hattyú jelenség testesít meg, hanem a megismerhetetlen terepe. Az a világ, amely akkor sem tárja fel magát, ha precíz műszerrel vizsgálják, és semmilyen váratlan dolog nem történik. Ohio állam fontos körzeteit szinte nap mint nap mérték a kampány hajrájában, de érzésem szerint sok volt itt a kapkodás, a sarokszámok lekerekítése ahhoz, hogy a 18 elektori szavazat besöpréséről bizonyosan lehetne nyilatkozni. Így hétfő este, kedd hajnalban olyan 3 százaléknyi előnyt jósolnak Obamának Ohióban. Ennyi bizonyosan nem lesz, de úgy tűnik, hogy ami lesz, az elég lesz.
Obama elnök valóban négy nehéz évet kormányzott végig. De a szavazók ezt nem szokták értékelni, hacsak nem háború vagy egyéb, elhúzódó katasztrófa sújtja az országot. És egyáltalán nem biztos, hogy az elkövetkező négy év könnyebb lesz. Obama stábja több igen potens dologgal kísérletezett, és nézőpont kérdése, hogy ki tekinti ezeket unortodoxnak vagy teljességgel tankönyvszagú intézkedéseknek. Hiszen e nézőpont nagymértékben függ attól, hogy mit írnak az ortodoxiát kőbe véső tankönyvek. Én olvastam már olyan kézikönyvet, hogy ha ekkora a baj, akkor kutyaharapást szőrével. Rendkívül sok közpénzt pumpáltak a gazdaságba, a fizikai és szellemi infrastruktúrába, és csak annyi biztos, hogy a szövetségi kasszát rendkívüli mértékben eladósították. Lehet, hogy erre szükség volt, és ha nem teszik, sokkal nagyobb válság sújtotta volna Amerikát. A választók ugyanakkor nem nagyon jutalmazzák azt a teóriát, hogy az elköltött óriási összegek nélkül sokkal rosszabbul alakultak volna a dolgok. Nem lehet tudni, hogy a dolgok milyen rosszul alakultak volna.
Obama kampányvideójának pillanatképei: Yes We Can (forrás)
Tehát Romneynak nem volt olyan nehéz feladata: bátran mondhatott mást Ohióban, mint Floridában, és szinte semmit sem kellett mondania Texasban vagy Tennessee-ben. Üzenetei a hely szellemétől függően alaposan eltérhettek egymsától. Ezt lassan a Romney kampány tervezői is megtanultak. És elég volt bárhol rámutatnia arra, hogy a Yes We Can határtalan optimizmusából nagyon kevés konkrét dolog valósult meg. A négy évvel ezelőtt beígért változás igen felemás módon realizálódott. A helyzet az, hogy aki nem hisz, nem bízik az Obama-féle politikai felfogásban, vagy csak egyszerűen nem érzékeli, hogy az elmúlt négy évben az ország az ötről a hatra jutott volna, sőt, adott esetben az is nagy eredmény, hogy nem jutott a négyre vagy még hátrább, az könnyen teszi le a voksát Romney mellett. Több oka is van arra, hogy ne adjon négy további évet Obama elnöknek, holott kihívójának láthatóan sok gyengéje van. A változás szele most mégis, érthető módon Romneyt támogatja. De mintha egy kicsit későn jött volna rá Romney, hogy az Igazi Változás és az erre rímelő Yes We Can jelszavakkal kiénekelheti a sajtot Obama szájából.
A kampány végére Obama és támogatói jöttek elő új jelszóval: a Sandy hurrikán ihlette a „Nagy vihar, nagy kormány” jelszót, és kétségtelen, az emberek megértették, hogy a Sandy méretű katasztrófák esetében a szövetségi kormányzatnak kell fellépnie. Romney ezt korábban nagyon határozottan ellenezte. Most ez a véleménye ráégett. Fokozta Romney fejfájását a korpulens kormányzó, Chris Christie összeölelkezése Obamával a vihar sújtotta New Jersey tengerpartján. Bár ez már inkább a „Christie 2016” kampánynak szólt, 2012 novemberének elején végül is Obama malmára hajtotta a lezúdult özönvizet. A kései kiállások Obama mellett, mondjuk Colin Powellé és Michael Bloombergé, érzésem szerint már nem nagyon osztottak és szoroztak.
Mindazonáltal Romney nem eléggé karakteres egyéniség, és túlzottan sok gyanús dolog ragad rá a múltból. Adófizetési morálja sem százszázalékos, talán ha 13 százaléknyi effektív adót fizetett, a közvélemény előtt ez nem volt szerencsés szám. Voltak aztán nagyon rossz megjegyzései, például, hogy őt nem érdekli az állami segélyen élő 47 százalék sorsa. Félő tehát, hogy Romney személyében nem igazán „jó ember”. Ezzel persze nincs egyedül a világtörténelem színpadán: „King John was not a good man” – ezt mi, a történelem tanulmányozói, nagyon is jól tudjuk, minthogy azt is, hogy aki egy közösség vezetője-vezére kíván lenni, az gyakorta nem jó ember. Az amerikai bölcsesség szerint egyébként is „nice guys finish last”. De amíg János királyt annak idején még nem választották, az Egyesült Államok elnökét a választók által kiszemelt elektorok választják. Nem tudható, hogy miként szűrődnek be a választói döntésekbe Romney emberi gyengeségei. Nálam számítanak. Azt hiszem, Romney nem tudta eldönteni, ki és mi kíván lenni ebben a kampányban. Ha maradt volna a nyugodt massachusettsi kormányzó, az egészségügyi reform megmentője, még esélye lenne Ohióban is. De persze ezzel a középre húzó kiállással nem lehetett volna nyertes a sok hőzöngő Tea Party-jelölt között. A tanulság Amerika republikánusainak talán az, hogy vége a teadélutánnak. The Tea Party is over. Ha elnököt kívánnak adni az országnak, akkor a Szabadság Modern Fiainak nem a teazsákok (egyébként is kínai) tartalmát kell a tengerbe önteniük, hanem azt kell felmutatniuk, hogy miként tudják felelősebben kormányozni az amerikai jóléti állam hajóját.
A magam részéről tehát meglehetősen egyszerűnek látom a döntést. Bár Obama nagyon sok ígéretet nem váltott be, és jóval többet tehetett volna még az adott körülmények között is, mindent összevetve ő a jobb jelölt. Természetesen valamivel kevesebbet kellett volna ígérnie. És bizonyára nehéz döntéseket kell meghoznia a jövőben annak érdekében, hogy terveinek egy része megvalósuljon. A közép felé kell visszalépnie, és meg kell találnia a hangot a valóban kőkemény republikánus kongresszusi többséggel. Ebben a helyzetben tehát Obama számomra valamivel jobb volna. De nem vitatom, vannak szép számmal olyanok, akik joggal látják másként jövőjük alakulását. Nem kizárt, hogy ez a mai nap mégis az övék lesz.
Egy dolgot azért meglehetős magabiztossággal tud megmondani az olvasóknak ez a Tuesday Morning Quarterback. Egy ideje együtt munkálkodik itthon egy szintén visszatelepült honfitársával több olyan ügyben, amely közös elképzelés és felelősségvállalás egy tágabb közösség érdekében. Vélhetően mindketten leadtak egy elektronikus szavazatot az elmúlt héten, vagy talán még előbb, és szinte biztos, hogy nem ugyanarra az elnökjelöltre húzták be az ikszet. Mégis bizonyos vagyok abban, hogy szerda reggeltől éppen úgy tisztelik egymást, támogatják egymás törekvéseit, dolgoznak közös ügyeken, mint a keddi nap előtt. És ezzel nagyon sokan így vannak Amerikában is. A nagy többség. Ez kell ahhoz, hogy az ország akár így, akár úgy dönt, sikeres legyen. Mert ez az egész dolog, mármint a kormányzás, nekünk és értünk szól és jórészt rajtunk múlik.
PS. A hétfő esti futballmérkőzés a Philadelphia Eagles és a New Orleans Saints csapatai között még zajlik ezen írás leadásának időpontjában. A mérkőzés félidejében mindkét elnökjelölt reklámját sugározták. A kedd reggeli megmondóember szerint mindezen reklámok hatására Pennsylvaniában Barack Obama, Louisianában Mitt Romney fog nyerni.
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
