rss      tw      fb
Keres

Válasz Karsai Lászlónak



A tényekről: MTI 2012. október 30., kedd 15:41

Anton Weiss-Wendt, a tanácskozást szervező, a holokauszt és a vallási kisebbségek kutatásával foglalkozó központ (HL-senteret) vezetője […] közölte, hogy a tanácskozást az oslói magyar, a svéd és az izraeli nagykövetség közreműködésével szervezték, s meghívták rá Karsai Lászlót, a szegedi egyetem professzorát, a holokauszt egyik legelismertebb magyar kutatóját. Karsai professzor azon a napon, amikor Oslóba kellett volna érkeznie, elküldte Jeszenszky Géza egy angol nyelvű egyetemi jegyzetének internetcímét a szervezőknek. Karsai László – mint írta – elfogultnak és fajgyűlölőnek tartja a jegyzetnek a romák családon belüli házasodásáról és szexuális életéről szóló megállapításait, s ezért nem tud részt venni a tanácskozáson.”

Ezt mondta Anton Weiss-Wendt az MTI-nek. Anton Weiss-Wendttel kell tehát megbeszélnie Karsai Lászlónak, nem velem, hogy azon a napon vagy egy nappal később.

Fontos kérdés, valóban, az is, hogy „mondat” vagy „oldalak”. Nyilvánvaló ugyanis, hogy ha oldalak voltak is, amiket Karsai László kiküldött, amiatt a mondat miatt küldte ki őket, amelyeket itthon a Roma Sajtóközpont és nyomában az Index kiemelt október 26-án (azaz 2 darab oldal, azon belül is egy mondat a 15 oldalas fejezetből). Az erről szóló vitánk Karsaival már csak azért is nagyon fontos, mert Anton Weiss-Wendt szerint se nem mondat, se nem oldalak, hanem internetcím volt, amit Karsai kiküldött.

Az is nyilván roppant fontos tisztázandó tény, hogy Karsainak „fellépnie” kellett volna együtt Jeszenszky Gézával, vagy előadnia azon a konferencián, amelyen nyilvánvalóan jelen lett volna Jeszenszky magyar nagykövet, hiszen a magyar nagykövetség is rendezője volt a konferenciának.

Magánlevelezésekről természetesen nincs tudomásom, csak azt tudom, amit Jeszenszky Géza elmondott az ATV Egyenes beszéd című műsorában október 30-án: „Én nem gondoltam őszintén szólva, amikor megjelent pénteken [október 26-án] ez a téma, hogy ebből ilyen vihar támad, és nagy csalódást okoz, hogy egyes emberek ennek felültek.” Vagyis ő kezdetben nyilván nem volt hajlandó magára venni a rasszizmus vádját, mert szerinte a cigányokról szóló fejezet is és az egész könyv is ennek az ellenkezőjét bizonyítja. Ám mivel a következő napokban már itthon is javában folyt egyrészt Jeszenszky rasszistázása, másrészt az ominózus mondatban foglalt állítás szakmai vitája, Jeszenszky tudomásul vette, hogy igenis sikerült vihart csinálni a mondatból, ennek megfelelően nyilvánosan „elmondta, hogy elismeri, a mondat rossz és az állítás tudományosan vitatható. Elmondta, hogy ma már nem írná le, nem így írná le a mondatot. Elmondta, hogy bocsánatot kér azoktól, akik úgy érzik, megbántotta őket a soraival”, miközben továbbra is kikérte magának, hogy rasszizmussal vádolják, és érvelt a mellett, hogy miért abszurd a vád.

Mindebből egyetlen dolog következik: a Galamus alapelveinek megfelelően jártam el, amikor a tényeket összeszedtem. Mindez azonban érdektelen a dolog lényege szempontjából.

A lényeg ugyanis a véleményem.

A véleményem pedig egyrészt az, hogy „Jeszenszky Géza mindent megtett, és ennél többet nem tehet – azért, hogy korrigálja a hibáját, és az ellen, hogy rásüssék a rasszista bélyeget. Ha nem fogadjuk el a nyilvános önkorrekciót, értelmetlen bármiről is nyilvánosan beszélgetnünk vagy vitatkoznunk”. Másrészt, változatlanul, az, hogy amit Karsai László tett, az nem más, mint hogy feljelentette Jeszenszky Gézát az oslói intézetnél. Tökéletesen érdektelen, hogy Karsai szerint ő csak „el akarta magyarázni” távolmaradása okát. Ahogy én is tudom, ő is tudja, hogy – szemben Magyarországgal – a fajgyűlölet vádja Nyugaton az egyik legsúlyosabb vád, amellyel közéleti embert illetni lehet. Azonnali bukást jelent. Mégis megvádolta Jeszenszkyt, és ezzel nyilván hatékony csapás sikerült mérnie rá: egyszerre áztatta el abban az országban, Norvégiában, ahol nagykövet, valamint Svédországban és Izraelben, a két társrendező országnál. Noha Jeszenszky, megismétlem, nem fajgyűlölő, de kötve hiszem, hogy mindazt el tudná magyarázni ezekben az országokban, amit itthon módja volt elmagyarázni.

És akkor megtoldom még egy normatívnak szánt kijelentéssel a véleményemet: szerintem a rasszizmus elleni harcnak és a cigányok védelmének nem az a módja, hogy egyetlen rossz és a kontextusából kiragadott mondat miatt lefajgyűlölőzünk és tönkreteszünk embereket.

Még általánosabban: minden szempontból kontraproduktív, ha a szent ügyeink elveszik a józan ítélőképességünket. Igaz volt ez a kilencvenes években az egykori külügyminiszter, majd washingtoni nagykövet Jeszenszky Gézára is, és semmivel sem kevésbé igaz ma Karsai Lászlóra.

(Mihancsik Zsófia)


Lásd ehhez Karsai László írását: Válasz Zsigmond Gábornak és Mihancsik Zsófiának



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!