Galamus.hu - Bolgár György interjúi a Galamusban

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. december 12.

Nyomtatás

Részletek: Bolgár György - Megbeszéljük; 2012. december 14. péntek, 03:42; Megbeszéljük

2. oldal / 4

Ami a berlini rendezvényen valójában elhangzott Magyarországról
Dénes Balázs, a Társaság a Szabadságjogokért elnöke

Bolgár György: - Ön a múlt héten Berlinben részt vett egy Magyarországgal foglalkozó rendezvényen. Fel is szólalt ott, és ahogy az MTI meglehetősen késői, tegnap késő esti híréből kiderül, ott volt a német igazságügyminiszter is, és ő meglehetősen erősen kritizálta a magyar kormányt. Kezdjük a formaságokkal, bár ebben az esetben talán a formaság tartalmi jelentőséggel is bír. Tud arról valamit, hogy a múlt csütörtöki rendezvényhez képest miért telt el öt nap, amíg az MTI tudomást szerzett erről a berlini beszélgetésről?

Dénes Balázs: - Ennek egy egészen egyszerű prózai oka van. Ez a rendezvény nem múlt csütörtökön volt hanem tegnap. Tehát itt valami zavar támadt.

– Hát azt írta az MTI, hogy csütörtökön Berlinben. Tegnap meg kedd volt.

– Én ott voltam ezen a rendezvényen, és ez tegnap este volt. Hétkor kezdődött. Tehát sok mindent lehet elmondani arról, hogy az MTI hogy tudósított erről az eseményről, de az biztos nem lehet, hogy lassúak lettek volna, mert tegnap este hétkor kezdődött ez a rendezvény.

– Akkor az első mondat úgy szól, hogy a Velencei Bizottság kritikusan, de konstruktívan viszonyul Magyarországhoz. Az ajánlásait pedig komolyan kell venni, mondta a német igazságügyminiszter csütörtökön Berlinben, a német ügyvéd egyesület és az Amnesty International Magyarországgal foglalkozó csütörtöki esti rendezvényén tartott előadásában. Hát hol vagyunk?

– Nem, nem tudom, én határozottan állítom, hogy a rendezvényre tegnap került sor Berlinben, tehát nem csütörtökön, kedden, és tegnap este ki is adták ezt a hírt. Hát egy elég érdekes rendezvény volt. Én azt gondolom, hogy a szövetségi igazságügyminiszter szájából azért ezek nagyon erős mondatok voltak, amik elhangzottak. Ugye diplomatáról van szó természetesen vagy diplomatikusan fogalmazó politikusról.

– Hát inkább politikusról, igen.

– Igen, aki azért vigyázott arra, hogy Magyarország nevét egyszer se vegye a szájára. De hát tekintettel arra, hogy egy Magyarországgal foglalkozó rendezvényről volt szó, pontosan tudta mindenki, hogy mire gondol. Konkrétan azt mondta, hogy rendkívül veszélyesnek tartja azt, ha az Alkotmánybíróság döntéseit kétharmados többséggel felülírják. Sőt az is elhangzott, hogy ha pedig az új szabályokkal megpróbálják megnehezíteni a részvételt a választásokon, az megkérdőjelezi a demokrácia alapelvét és lényegét. Én azt gondolom, hogy ezek nagyon erős állítások voltak. Ugye a másik felszólaló a nemzetközi ügyvédi kamarának egyik emberjogi munkatársa, ez az a szervezet, amely Magyarországra egy tényfeltáró bizottságot küldött, ha jól emlékszem, idén tavasszal, elkészítették a jelentésüket, és részben ennek a jelentésnek a bemutatásáról volt szó. És a harmadik felszólaló pedig én voltam, ugye az MTI az én beszédemből annyit tartott fontosnak megjegyezni, hogy én azt mondtam volna, hogy koránt sem biztos, hogy….

– Hogy minden probléma a jelenlegi kormányhoz köthető.

– De azt is állítottam, hogy Magyarországot jelenlegi állapotában nem vennék fel az EU-ba. Hát ezt annyiban szeretném kiegészíteni, hogy egész pontosan azt mondtam, hogy a romák kétségbeejtő helyzete és például a korrupció nem olyan probléma egyik sem, amely 2010 májusában csapott volna le Magyarországra. Azt ugyanakkor sem tegnap, sem máskor nem rejtettem véka alá, a TASZ nem is szokta, hogy egy egészen más szín, amit a jelenlegi kormánytól és a jelenlegi parlamenttől látunk. És hát itt azért jó pár problémát listáztam még, kezdve az igazságszolgáltatással kapcsolatos fejleményektől, ugye a választási törvényről volt szó. Úgyhogy ez, hogy korántsem biztos, hogy a kizárólag a jelenlegi kormány lenne felelős, ez csak két problémával kapcsolatban hangzott tőlem el. De nem gondolom azt, hogy egyenlőségjelet kellene tenni a jelenlegi kormány és az azt megelőző adminisztráció között.

– De hát ne avatkozzunk bele az újságírói szabadságba, ugye? Az újságíró így hallotta, így adja tovább.

– Nem, azért érdekes ez egyébként, mert ugye az előadásomnak az egyik része pontosan a médiatörvények által teremtett helyzetről szólt, és ugye én itt azt emeltem ki, hogy az a hármas cél, a tartalomszabályozás a gyűlöletbeszéd visszaszorítása érdekében, az átlátható piaci viszonyokat eredményező piacszabályozás és a közmédia megreformálása, ugye ezek hangoztak el annak idején, hogy ezért van szükség új médiatörvényekre, és szépen levezettem, hogy miért tekinthető abszolút mértékben kudarcnak minden szempontból. Ezeket a szempontokat is vizsgálva. És ugye a közmédiáról szólva pedig pontosan arról beszéltem, amiről mi is beszélünk most, hogy sajnos Magyarországon az elmúlt két és fél évben megszokhattuk, hogy a közmédia nem igazából a hírek forrása, hanem inkább egy párhuzamos valóság, valamiféle másik típusú valóságnak a forrása.

– És nyilván nem véletlen, hogy egy berlini tudósító is miért hall olyan furán bizonyos kifejezéseket, miért tesz egyenlőségjelet oda, ahol nincs egyenlőségjel.

– De volt még egy szempont, nagyon érdekes volt, hogy felállt, azt hiszem, a magyar követség második embere ezen a rendezvényen, előre egyeztetett módon szót kért és kapott. És az ötperces felszólalásából mintegy három és fél percet annak az elpanaszolásával töltött el, hogy miért nem hívták ide meg a magyar kormány képviselőit, miért nem kompetens emberek nyilatkoznak. Én figyeltem az emberek arcát, egyébként többek közt az igazságügyminiszter arcát ez alatt a felszólalás alatt, és azt kell hogy mondjam, ez az az eset volt, amikor a magyar diplomata hölgy többet használt volna Magyarországnak, ha ezt a felszólalást nem mondja el. Egészen furcsán és idegenül hangzottak ezek a szavak. Különösen akkor, amikor előtte a nemzetközi ügyvédi kamara munkatársa és én magam is és még a szövetségi igazságügyminiszter is ilyen súlyos vádakat fogalmazott meg Magyarországgal kapcsolatban. Erre érdemi válasz semmiképpen nem hangzott el, kizárólag ezek a sirámok, hogy hát miért nincs itt a magyar kormány.

– De ráadásul ott van a magyar kormány képviselője, a magyar nagykövet helyettese. Hát ki ő, ha nem a kormányzat képviselője.

– Egyrészt, másrészt pedig hát abban a jelentésben, amiről szó van, abban a jelentésben a magyar kormány képviselői kellő hangsúllyal szerepelnek. Ezt egyébként az ügyvédi kamara munkatársa is elmondta, hogy a magyar kormány rendkívül kooperatívnak mutatkozott, amikor ők Magyarországon jártak. Erre én azt mondtam ott el, mert fontosnak tartottam, hogy ez elhangozzék, hogy az a fajta kettős beszéd, amelyet a magyar kormány az elmúlt két és fél évben mutat, pontosan jelzi, hogy mi is az ő hozzáállásuk a nemzetközi kritikákhoz. Tehát amikor jön egy külföldi bizottság, akkor nagyon szépen leülnek velük tárgyalni. Amikor az európai parlamentben van egy vitanap, akkor természetesen küldik a megfelelő szintű képviseletet. Aztán amikor hazajönnek ugyanezek az emberek, akkor valahogy másképp emlékeznek arra, hogy mi is hangzott ott el. Illetve amikor Magyarországon kommentálják a nemzetközi szervezetek döntését, akkor nem pontosan ugyanaz a kooperatív és együttműködő stílus, amit mi hallunk. Ugye ennek a példája szerintem az elmúlt hetekből az volt, amikor a miniszterelnök az Európai Unió bíróságának a bírák nyugdíjkorhatárával kapcsolatos szerintem igen fontos döntésére azt találta mondani a magyar parlamentben, hogy az Európai Unió egy döglött kutyába rúgott éppen most bele. Tehát ebben a német ügyvédi kamara és nemzetközi ügyvédi kamara által teremtett környezetben, amikor arról beszélünk, hogy hogyan igyekszik a kormány megtisztítani a bírói kart azoktól, akikről azt gondolja, hogy talán jobb lenne, ha mások lennének a helyükön, rendkívül furcsán hatnak ezek a mondatok.

– Ha innét a távolból kellene annak alapján, amit Ön is mondott meg az MTI tudósítása is tartalmazott, megítélni, hogy mi történt most Berlinben, én a legfontosabbnak azt érzem, hogy egyrészt a jobboldali kereszténydemokrata szabaddemokrata kormány egyik minisztere bírálta Magyarországot.

– Így van.

– És ebből ráadásul talán azt a részt emelném ki, nem is azt, hogy kétharmados többséggel sem lehet uralkodni a kisebbség felett, mert ezek általános és fontos elvek, tudjuk is, hogy minek szól, de hogy az új választási szabályokkal megnehezítik a részvételt, és ez megkérdőjelezi a demokrácia alapelveit. Ez ha a magyar kormány szemszögéből nézem, mint valamiféle fenyegetés, úgy hangzik, hogy ezt a német kormány nem nézi jó szemmel, talán meg is tesz mindent annak érdekében, hogy ez ne lehessen így.

– Nézze, ezt nemcsak a német kormány nem nézi jó szemmel, meggyőződésem, hogy ezt például az Egyesült Államok kormánya sem nézi jó szemmel. Ugye nem véletlen, hogy amikor Hillary Clinton Magyarországon járt, akkor azt mondta, ez egy évvel ezelőtt volt, ha jól emlékszem, hogy a választójogi törvényre nagyon fognak figyelni. Hát figyelnek is, mert néhány héttel ezelőtt Hillary Clinton megint igen kedvezőtlen szövegkörnyezetben említette Magyarországot.

– A múlt héten az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet dublini ülésén, pedig ott nem kellett volna Magyarországról szót ejtenie. És mégis megtette.

– Hát nem kellett volna, de. Nézze, én azt gondolom, hogy a német ügyvédi kamarának az emberjogi vitanapján se feltétlenül kellene, hogy a tavalyi fehérorosz szereplő után idén Magyarország legyen a soron. Úgyhogy ennek örülni azért nem igazán lehet. Az az azonban biztos, hogy ezek fontos üzenetek. Az én benyomásom erről a rendezvényről meg a hasonló típusú rendezvényekről az, hogy vannak olyan típusú problémák jelenleg Magyarországon, amiket viszonylag könnyen be tud fogadni egy nyugati közösség. Tehát igen, nálatok így van, nálunk meg így van. De van egy olyan kategóriája a problémáknak, amire egész egyszerűen csak tényleg döbbenten néznek például a külföldi jogászok, mondjuk a választási részvétel megnehezítésének a szándéka például ilyen. De ilyen például az is, amikor az a kérdés merült fel, hogy mi annak a legegyszerűbb módja, ez egy költői kérdés volt a részemről, hogy az Alkotmánybíróságban a szavazati arányokat egy parlament vagy egy kormány módosíthassa. És ugye hát jöttek a megoldási javaslatok, hogy hát igen, lehet kizárólag saját embereket delegálni egy Alkotmánybíróságra. De az, ami Magyarországon történt, hogy egy törvényjavaslattal 11-ről 15-re emelik a bírák számát, kizárólag azért, hogy az arányok így gyorsabban megváltoztathatók legyenek, ez egy német környezetben vagy egy amerikai környezetben egészen elképesztően hangzik.

– És aztán közvetlenül a parlamentből delegáljanak politikusokat az Alkotmánybíróságba, az meg egy külön ráadás.

– Nézze, ebben a német környezetben az, hogy egy fideszes képviselő ír egy törvényt, amiben ugye elintézik azt, hogy 11-ről 15-re emeljék a bírák számát, majd ugyanez a képviselő alkotmánybíró lesz, ez rendkívül visszatetsző. És azt hiszem, hogy a magyar követség diplomatájának a hozzászólásán túl ez pontosan jelzi, hogy miről van itt szó. Ezt ez a közönség itt megértette.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!