Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. december 14.
- Részletek
- Bolgár György - Megbeszéljük
- 2012. december 18. kedd, 02:47
- Megbeszéljük
Ahogy a saját leváltását látja
Bátyai Edina, a Szegedi Szabadtéri Játékok Nonprofit Kft. leváltott ügyvezető igazgatója
Bolgár György: - Ha két hónappal ezelőtt véletlenül beszéltünk volna, akkor gondolt volna arra, hogy nem lesz állása december végére?
Bátyai Edina: - Hú! Az az igazság, egy elég furcsa tendencia van a városban 2010. október 3-a óta.
- Az önkormányzati választások óta?
- Így van. Szeged városa, úgy tűnik, nem tud megnyugodni, hiszen a város tizenöt stratégiai cége éléről tizennégyet már akkor rögtön két menetben leváltott a Fidesz-frakció.
- Pedig az önkormányzati testületben a Fidesz és a Jobbik együtt többségben van.
- Fidesz, kereszténydemokrata és a Jobbik.
- Igen.
- És tulajdonképpen én voltam az egyetlen cégvezető, aki talpon maradt két évvel ezelőtt.
- Amikor a másik tizennégyet leváltották, akkor azt érezte, hogy Ön is veszélyben van, vagy esetleg Önnek azt mondták, hogy kedves Edina, Ön maradhat, mert Önnel meg vagyunk elégedve, vagy hogy zajlott ez?
- Nem így zajlik. Tulajdonképpen azt kell hogy mondjam, nagyon jók a szabadtér gazdasági mutatói, jók voltak a gazdasági válság előtt is, most a gazdasági válság idején pedig megbízható, üzembiztos gazdálkodást folytat a Szabadtéri Játékok, és elég megmagyarázhatatlan lett volna abban a helyzetben...
-… Hát az a legkevesebb, hogy megmagyarázhatatlan. A megmagyarázhatatlant gyakran meg tudják magyarázni, vagy legalábbis azt hiszik.
- Maguknak mindenesetre biztos hogy meg tudják magyarázni.
- De ezek szerint Önt közvetlenül egy jó ideig nem érintette ez, mert talán túl nagy botrányt váltott ki végül is ez az igazi országosan ismert cég, amelyik a Szegedi Szabadtéri Játékokat szervezi. Az, hogy egy szegedi városi cég kinek az irányítása alatt áll, tulajdonképpen nem jut el az országos nyilvánosságig, ugye?
- Hát most már odajutott.
- Nem, a másik tizennégyre gondolok.
- Ja, hogy a másik tizennégy. Hát, hogy a szemét el van-e szállítva vagy a villamos jár-e, vagy hány forint Szegeden a villamosjegy, nyilván ennek a rezgései nem érintik az országos közvéleményt.
- De valaminek mégiscsak kellett lennie, hiszen azt a mai napig nem tudom megmagyarázni – Ön talán meg tudja –, hogy lehetett olyan ürügyet keresni az Ön eltávolításához, amihez közvetlenül nem is lehetett köze. Bár a Szegedi Szabadtéri Játékokhoz tartozik ez a bizonyos REÖK-kiállítóterem, ahol egy botrányt kiváltott kiállítási tárgy miatt indult el az egész támadássorozat Ön ellen, de ez önmagában valószínűleg kevés lett volna ahhoz, hogy pillanatok alatt leváltsák. Mi volt mögötte?
- Nézze, a botrányt ők csinálták, a közvéleményből senki egy zokszót sem szólt a nevezett installáció ügyében, a vendégkönyvbe senki egy elmarasztaló bejegyzést nem írt be, tehát ezt a politikusok generálták.
- De miért akarták Önt eltávolítani, ha két évig nem tették?
- Azért, mert ez egy nagyon tetszetős, patinás intézménye a városnak, az országnak, és úgy tűnik, hogy van rá bőven jelentkező.
- Ezt is meg kellett szerezniük?
- Biztos vagyok benne.
- Ahhoz képest nem egy országosan ismert művészeti vezetőt vagy kulturális szervezőt választottak, mert azzal talán igazolni lehetne, hogy nem Bátyai Edina, hanem XY. De az, akit választottak, egyrészt ismeretlen, másrészt a mögötte lévő teljesítmény nagyon kevés, és akkor még valószínűleg kicsit túlzottan jóhiszeműen fogalmazok. Ráadásul az is hamar kiderült, hogy a fideszes frakcióvezetővel baráti viszonyban van, tehát több sebből vérzik a dolog. Ennél jobbat is kitalálhattak volna, nem?
- Szerintem ez nem egy európai, intelligens forgatókönyv, amit ők kitaláltak. Én nem ex-igazgatóként, hanem szegedi állampolgárként vagyok fölháborodva, hogy milyen összetételű a kulturális bizottság Szeged városában. Mert ha egy ilyen puccsszerű leváltást megterveznek és megszerveznek, akkor legalább a törvényekkel lennének tisztában, hogy hogyan lehet az előadóművészeti törvény hatályba lépése óta igazgatót elmozdítani, illetve a helyére mást kinevezni. Tehát egész egyszerűen nevetséges, mert ezek az emberek nem írnak, nem olvasnak, nem járnak színházba, és nem járnak kiállítóházba, csak akkor, ha botrányt neszelhetnek meg.
- Ön egyáltalán látta azt a kiállítást, amiből botrányt csináltak? Ha föltűnt volna, és nem tetszett volna az a bizonyos installáció, akkor szólhatott volna, hogy ezt ne tegyük be, mert ebből cirkusz lesz?
- Nézze, én nem szeretek védekezni. Nekem ebben a városban semmi szégyellnivalóm nincs, és nagyon nevetségesnek tartanám, ha most arról tartanék előadást az ország hallgatóinak, hogy én azt a kiállítási tárgyat, ezt a vitatott installációt láttam-e, vagy sem. Egyébként nem láttam, mert a szabadtéri évad érdekében éppen művészeket szerződtettem Budapesten azon a héten, amikor ez a kiállítás nyílt november hónapban. Viszont miután ürügyet kerestek, ez nyilván elég indok arra, hogy az embert fölállítsák. De borzasztó nagy hézag van a két dolog között, a vitatott installáció, illetve a Szabadtéri Játékok nyári programsorozata között hatalmas nagy szakadék van, és nincs átjárhatás az ok-okozati összefüggés szerint. Én úgy érzem, hogy erre ők régóta készültek, nyilván vannak irigyeim, rosszakaróim ebben a városban. Most valahogy összetalálkoztak, és egy bizonyos témakörben összekapaszkodtak, majd nyilván ki fog derülni azokból a lepottyantott júdásfillérekből az elkövetkezendő időszakban, hogy ki mit kap a képviselők közül ezért cserébe.
- Az, hogy Önt még az előző kormányzati ciklusban választották meg vagy nevezték ki, azt is jelenti, hogy Ön mondjuk a szocialista polgármester, Botka László embere vagy az MSZP embere volt, akit mindenképpen el kellett kergetni?
- Az az igazság, hogy én, miután egy művészeti intézményt vezettem, és huszonöt éves korom óta itt is dolgozom más beosztásban, mindig azt láttam és azt tanultam, hogy nem szabad a politikát bevinni a színházakba és a művészeti intézményekbe. Én soha senkinek nem mondtam el, hogy milyen politikai beállítottságom van, de miután 2004-ben a polgármester dr. Botka László volt, és a mai napig dr. Botka László a város polgármestere, aki egyébként egy nagyon nagy formátumú politikus, ezért a sablont nagyon könnyen ráhúzzák az emberre. Aki a munkaszerződését aláírja, az nyilván annak az embere. Én nem vagyok barátságban a főnökeimmel és nem szoktam bratyizni.
- És ezek szerint politikai kijelentéseket sem tett az elmúlt nyolc év alatt.
- Nem, én mindig elhatárolom magam.
- Azt, hogy Önt le akarják váltani, esetleg olyasmiből nem érezte, hogy szóltak Önnek a színfalak mögött kettesben, hármasban fideszesek, hogy jobb volna, ha magától menne el, mert ez így nem tartható?
- Nem szóltak, de miután a Fidesz-frakción belül is vannak értelmes és normális emberek, meg vannak jó ismerőseim, magánemberként nagyon sokszor szóltak. Tehát ezalatt az elmúlt két év alatt nagyon sok segítséget kaptam tőlük, ami aztán mostanra valahogy megszűnt. Ennek nyilván megvan az oka, én azt is el tudom képzelni, hogy nem is rólam szól ez a történet, hanem mondjuk a jobbikos képviselő védelméről vagy a Botka László büntetéséről. Nagyon nehéz ezt most kiszámítanom.
- Nem reménykedett abban, amikor Szörényi Levente például a nyilvánosság előtt kiállt Ön mellett – és ő mégiscsak a jobboldalhoz köthető sok szempontból, nem titkolta sosem a politikai szimpátiáját, mégis megvédte Önt is, meg a Szegedi Szabadtéri Játékokat is, meg Alföldi Róbertet is, aki rendezné jövőre az István, a királyt –, hogy erre megváltozik talán majd a Fidesz magatartása a városban, de talán a fővárosban is, és más lesz ennek a második önkormányzati testületi ülésnek az eredménye, mint az elsőé volt?
- Én nem szeretek ilyen apropókkal dolgozni, nem hiszek a csodákban. Két éve egy vesszőfutást tudok magam mögött ebben a városban, és szerintem ha a pápa jött volna ide, akkor sem változott volna meg a véleményük.
- Most valami olyasmit mondott, amit az elmúlt tíz percben így nem mondott ki. Két év vesszőfutás volt, tehát ahhoz képest, hogy nem mondták ki nyíltan, hogy Önt le kell váltani, a mindennapokban mégis vesszőfutás volt az élete?
- Ha egy cég jól működik, akkor a mindennapi munkában nyilván nincsen vesszőfutás. De amikor bizonyos érdekcsoportok, bizonyos művész-önjelöltek elkezdenek az ember széke körül ólálkodni, akkor nyilván azt vesszőfutásként éli meg.
- Belekötöttek a döntéseibe vagy a terveibe, vagy hogyan ment ez?
- Nem, hanem például jön egy telefon, hogy te figyelj már, valakivel a Balatonon jachtozok, és arról beszél, hogy jövőre nálatok mit fog bemutatni – mindezt az én tudtom és Keserű Ági, a művészeti vezetőnk tudta nélkül, akkor ezt úgy éli meg az ember, hogy nyilván valakik próbálkoznak. Vagy egy ilyen vicces sztori, hogy tavaly nyáron kaptam egy jelzést, hogy bizonyos családi vasárnapi ebédnél eldöntötték az emberek azt, hogy engem hogy fognak leváltani, és hogy fogják a Fejedelem című produkciót bemutatni Szegeden. Ez egyértelműen Kelemen Csabához köthető.
- Az Ön utódjához.
- Igen. Nem szeretnék Kelemen Csaba bőrében lenni, mert Szeged nem Magyarország. Szokták mondani, hogy New York nem Amerika, és Amerika nem New York.
- No, mi vár Kelemen Csabára Szegeden?
- Ez azért egyetemi város, itt rendkívül magas az emberek IQ-ja. Nem a politikusoké, hanem Szeged város lakóié, és igen magasak az elvárásaik.
- És mi vár akkor Önre ebben a talán nem tipikusan magyar városban?
- Nézze, én most meg fogom találni az ünnepek alatt a békémet. Van két gyönyörű gyermekem, meg egy remek férjem, és majd kipihenjük magunkat meg ezt a meghurcoltatást.
- De gondolom, szeretne azért még csinálni valamit a karrierjében és a hivatásos életében is. Mit fog tudni találni?
- Most van egy pályázat, engem attól a pályázattól eltiltani nem lehet.
- Ez nagyon jó ötlet! Megpályázza a saját állását és hátha megnyeri, hátha győz a józan ész.
- Ez az egyik verzió. A másik verzió az, hogy az ember elmegy a városból vagy elmegy az országból.
- El kéne mennie, komolyan?
- Nem tudom. Ezek nem kikristályosodott tervek. Most fölfekszem háttal a hullámokra és sodródok.
- Milyen nemzetközi kapcsolatai vannak, hogy még ezen is gondolkozhat? Nyilván azért a Szegedi Szabadtéri Játékokat Európában számon tartják, sőt még Amerikában is. Olvastam róla sokszor nagyon dicsérő cikkeket, kommentárokat, kritikákat, úgyhogy tudják, mi ez, és akkor nyilvánvalóan tudják, hogy Ön kicsoda. De van ezen a pályán lehetősége egy magyar fesztiválszervező egyéniségnek?
- Miután nem próbáltam, nem tudok erre a kérdésre válaszolni, ezt majd a jövő mutatja meg.
- Mégis hol szeretne dolgozni?
- A szülővárosomban szeretnék, ahol élek.
- Akkor sok sikert a pályázatához!
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
