Alkotmánybírósági döntés: volna néhány kérdésem
- Részletek
- Napi apró
- 2013. január 05. szombat, 05:30
- Hanák András
A köztársasági elnök indítványát elbíráló alkotmánybírósági határozatot január 4-én hirdették ki az Alkotmánybíróság (Ab) honlapján. Előző este már olvashattuk a jól értesült és magabiztos [origo]-hírt, hogy a testület egy híján minden kérdésben megsemmisíti a regisztrációs törvényt. Az ilyen hír aztán, ha nem is futótűzként, de terjed az éterben, nem csoda, hogy mindenki az [origo] hírére hivatkozott másnap reggel. Pedig ekkor az alkotmánybíróság informatikai szakemberei éppen a határozat felöltésének utolsó fázisát ellenőrizték.
Vajon honnan tudta a tudósító, jelesül Joó Hajnalka, csütörtök este 20 óra 20 perckor, hogy másnap mit fog kihirdetni az Alkotmánybíróság. Biztos nem azért kapta meg a hírt, mert olyan jó volt, mi meg, a pórnép, olyan rosszak volnánk, hogy csak péntek délelőtt 11 óra után tárult fel számunkra a döntés. Más magyarázatra tartanánk igényt. És tisztázzuk, nem Joó Hajnalkát és az [origo] szerkesztőit hibáztatjuk azért, mert e kései órán még talpon voltak és közölték a hírt. De azért valamilyen önvizsgálatra ők is rászorulnának, hogy nem lenne-e jobb egy más világban élnünk. És tisztességes-e bármit tenni annak érdekében, hogy az ilyen hír a portál elektronikus levelesládájában landoljon?
Vajon kitől kapta meg a tudósító a hírt? És még ki más kapta meg a hírt? A kormányzat – a 98 százalékos büntetőadóról szóló határozat óta már szinte már rutinszerűen – olyannyira tudomást szerzett a döntés tartalmáról, hogy már a belőle következő döntéseket is meghozhatták, a sajtóközleményeket elkészíthették a kihirdetés előtt. Vajon rendjén van ez így?
Vajon maga a köztársasági elnök és stábja mit tudott, kivel beszélt, milyen füleseket kapott a döntésről? Vajon a köztársasági elnök rendjén valónak tartja ezt a helyzetet?
És vajon az Alkotmánybíróságnál van-e olyan jótét lélek, aki mégiscsak felháborodik ezen a mára már rutinná vált gyakorlaton? Esetleg tesz valamit, hogy kiderüljön, miként történhetett meg ismét ez a szégyen? Mert ne legyen kétségünk, a kiszivárogtatás aligha származhat egyszerű alkalmazottól, a bírákat segítő tanácsosok kasztjából. Csakis a taláros bírák valamelyike állhat a dolog mögött, mert más aligha merné vállalni a kockázatot. A hírt útjára indító kéz lehet, hogy Ézsaué, a hang mindenképpen Jákobé.
És ha ez így van, méltó-e egy alkotmánybíró arra, hogy a továbbiakban is viselje a talárt, ha aktív vagy langyosan passzív módon elősegíti, hogy a testület döntése a kihirdetése előtt nyilvánosságra kerüljön? Egy szemernyi szégyenérzet sincs ebben vagy abban a bírában?
Azt már nem is kérdem, hogy mit gondol rólunk egy német vagy amerikai legfőbb bíró, ha megtudja, hogy az alkotmányvédő bírói testület döntései ily módon kerülnek ki idő előtt a bíróság falai közül?
És ha mindezt amolyan bocsánatos össznépi megoldásnak tartják a magyar állami szuverenitás egyes szerveinek képviselői, akkor vajon milyen magabiztossággal adnak át számunkra ideig-óráig megőrzendő titkokat más államok, szövetségeseink vagy az európai közösség emberei?
Tisztelt Alkotmánybíróság, nincs több kérdésem. Részemről befejeztem ezt az ügyet. Várom döntésüket.
(Hanák András)
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!