rss      tw      fb
Keres

A Klebelsberg-tiltakozásról



Az elmúlt bő évtizedben többször előfordult, hogy valamely nevezetes történelmi család – nyíltan a politikai jobboldal iránt elkötelezett – leszármazottja tiltakozott elődje emlékének úgymond „nemtelen” felhasználása ellen. Batthyány Lajos leszármazottja például 2002 forró és indulatos légkörében az MSZP és az SZDSZ egyik közös rendezvényének plakátja ellen tiltakozott, mert azon az első magyar miniszterelnök képmását is feltüntették. 2006-ban már azért is a nyilvánosság elé léptek, mert az MSZP a Batthyány-örökmécsesnél tartott kampánycélú rendezvényt. (Kommentár helyett megidézném Farkasházy Tivadar máig vicces kommentárját.) A sort 2012 őszén egy Kossuth-utód folytatta, aki szerint az MSZP nem használhatja a Kossuth-címert kampánycéljaira (mintha a Kossuth-címer a Kossuth-család címere volna…), majd legutóbb idén március elején a szocialisták kampányfilmje váltott ki hasonló tiltakozásokat. (Lásd például itt.) Ehhez képest több mint vicces, hogy a 2013 elején létrehozott Klebelsberg Intézményfenntartó Központ miatt nemrég hasonló tiltakozás látott napvilágot, Klebelsberg Éva adott erről interjút a stop.hu portálnak. A hölgy nemcsak Klebelsberg Kunónak, a Horthy-korszak reprezentáns oktatás- és művelődéspolitikusának leszármazottja, hanem a gróf emlékét őrző és dokumentáló alapítvány elnöke is. Tiltakozásának (sőt, a magyar állam ellen Strasbourgban ez ügyben tett feljelentésének) tehát nemcsak a névazonosság és a leszármazás ténye ad súlyt. A korábbi esetekben nyilvánvaló volt, hogy a Batthyány- és Kossuth-leszármazottak pusztán azért tiltakoztak, mert egy számukra nem szimpatikus párttal (az MSZP-vel) szemben erősíthették a fideszes sztereotípiákat, állhattak be a jobboldal önnön erkölcsi fölényét sulykoló propagandájába. (Szélsőjobboldali pártok is emlegették már a történelmi nagyságokat, mégsem születtek hasonló tiltakozások.) Ráadásul a Batthyány-, Kossuth- stb. leszármazottak tiltakozásaikat az idézett esetekben valamilyen egyszeri kampányesemény miatt tették, a Klebelsberg Iskolafenntartó Központtal kapcsolatos mostani kifogások pedig egy hosszú távra tervezett, nagy létszámú állami alkalmazottat foglalkoztató, gigantikus méretű hivatal névadására vonatkoznak. Nem térnék most ki arra, mennyiben megalapozottak Klebelsberg Éva kifogásai (méltatlan Klebelsberg Kuno emlékéhez a központ, illetve az Orbán-kormány mostani oktatáspolitikája, az iskolákat nem gyarapító, hanem felszámoló tevékenysége, s egyáltalán vitatható-e a regnáló hatalom névadáshoz való joga stb.), azt is kétesélyesnek gondolom, hogy sikerül-e az utódnak az Európai Emberjogi Bíróságnál elérni a névhasználat eltiltását. Csak arra hívnám most fel a figyelmet, hogy az Orbán-rendszer történelmi jelképekkel, különösen a Horthy-korszak szimbólumaival önmaguknak szívesen tetszelgő politikusai (akik egyébként korábban még válaszra sem méltatták a Gróf Klebelsberg Kuno Alapítvány elnökének tiltakozó leveleit) megtapasztalják, milyen, amikor – egy többgombócos – fagyi visszanyal. Azt hitték, hogy az iskolarendszerrel és a történelemmel egyaránt azt tehetnek, amit csak akarnak. A történelmi múlt nagyjaira való hivatkozás jogát szívesen vitatják el másoktól, miközben kisajátítják maguknak, ha az érdekeik úgy kívánják.

(Fazekas Csaba)


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!