Lúzer FC
- Részletek
- 2013. április 21. vasárnap, 03:53
- Kakuk György
Lúzer, [(loosah) underachiever, ne'er-do-well, write-off, has-been] ezt az egy szót mondogattam magamban pénteken egész nap, miközben próbáltam értelmezni Bajnai Gordonnak az ellenzéki összefogást előmozdító tevékenységét. Ez a bizonyos péntek reggel azzal kezdődött, hogy át kellett rágni magam kicsit dagályosra sikeredett politikai röpiratán, amelyet pártja, amit még mindig Együtt 2014-nek hívnak, weboldalán tett közzé, és az ellenzéki összefogás fontosságáról, illetve az összefogás általa diktált feltételeiről írt. Ebben az Magyar Szocialista Pártot hívja tárgyalóasztalhoz, hogy majd két hónap múlva üljenek le, és kezdjenek tárgyalásokat az együttműködésről.
(Ilyen egyeztetések, ugyan nem a Bajnai által diktált feltételek mellett, már hónapok óta zajlanak, igaz, nem sok vizet zavartak eddig.)
Péntek délután Mesterházy Attila, az MSZP elnöke nyilatkozott, hogy az MSZP már jövő hétre egyeztetésre hívja Bajnai pártját és a Demokratikus Koalíció képviselőit, mert az idő sürget, és nem kellene várni tovább.
Erre gyorsan jött a válasz: Bajnai korainak tartja, hogy az Együtt 2014–Párbeszéd Magyarországért választási szövetség már a jövő héten tárgyalásokat kezdjen az MSZP-vel. Ugyanakkora kitart amellett is, hogy a megállapodást a két legnagyobb ellenzéki erőnek kell megkötnie.
Lenne itt néhány kérdés. Azt ugye nehéz lenne tagadni, hogy a Magyar Szocialista Párt a legnagyobb ellenzéki szervezet. De azt egyelőre nem tudjuk, melyik a második legnagyobb. Gyanúk, feltételezések, számolgatások, még talán másodlagos preferenciák is léteznek. Az a fajta megkérdőjelezhetetlenség, amelyről Bajnai ír a dolgozatában, nincs. Vannak, hát persze hogy vannak közvéleménykutatási adatok, amelyek mindenféle, sokszor egymásnak is ellentmondó eredményeket mutatnak. Azt azonban maguk a közvéleménykutató cégek vezetői is elismerik, hogy a rejtőzködő szavazók nagy száma miatt a számsorok bizonytalansága számos. Így az, hogy Bajnai Gordon kinevezi a pártját az ellenzék második legnagyobb erejének, nehezen vehető komolyan. Van neki egy budapesti székhelyű szervezete, amely komoly botladozások után egyesült néhány kiugrott LMP-s képviselő által alapított párttal, ők lennének a Párbeszéd Magyarországért, és nagyjából ennyi. Nincsenek jelen az ország közepes és kisebb településein, nincs szervezetük, amely majd képes lesz egyedül is jelölteket állítani az ország több mint száz választókerületében. Az van, ami látszik. Egy Facebook-oldal százezer lájkkal, osztjónapot. Meg van az a marha nagy várakozás, pontosabban már annak is csak a nosztalgiája, mert ezt is sikerült ledarálni, amely arról szólt, hogy milyen jó lesz, ha Gordon az élre áll. A probléma az, hogy nem fog.
Ha az MSZP ennek az ellenzéki koalíciónak a vezető ereje, akkor ugyan mitől lendülne magasba a szocik keze, amikor majd Bajnai miniszterelnök-jelöltségére kellene szavazni. Nem fog. A nyúl még abban az elcsépelt bon mot-ban sem viszi a puskát. És ha már puska. Ez az egész Együtt 2014 az LMP-s lelépők csatlakozása óta olyan „shotgun wedding”-es cucc. Ezt olyan helyzetekre szokták mondani, amikor az örömapa a pumpálós fegyverrel ott áll a vőlegény mögött, amíg az ki nem mondja az igent. Ott állnak a PM-es meg a millás fiúk-lányok is, és a tét az, hogy akár egy jól működő ellenzéki együttműködés árán is hogyan tudják megakadályozni, hogy a szövetségbe saját jogán bekerüljön a Demokratikus Koalíció. Igen, a Gyurcsány pártja. Az a párt, amely a fentebb felsorolt szervezettségi ügyeket már rég megugrotta, amelynek elnöke, igen, Gyurcsány, még saját magának is folyamatos meglepetéseket okozva színháztermeket tölt meg, olyan helyeken, ahol ezek a termek már évek óta nem voltak tele. Arra meg már ember nem emlékszik, mikor volt olyan, hogy a folyosón is álltak volna.
És még udvarias is ez a párt, mert soha nem szól vissza, amikor azok, akik a Gyurcsány kormányában voltak többszörös miniszterek, államtitkárok, hivatalában magas beosztású közszolgák, gondolkodás nélkül törlik bele meg a pártjába a lábukat, amikor éppen úgy adja ki. Jó tudom, hogy a hála nem politikai kategória. A minimális tisztesség viszont az kellene hogy legyen. Mert ha nem, akkor nem is érdemes ebbe az egészbe belefogni. Akkor ugye minek ez az egész nagy „korszakváltó“ nekiveselkedés? Nem akarok moralizálni. Gondolom, az ellenzék összefogását a Demokratikus Koalíciónál nem akarják mindenféle személyes (?) ügyekkel terhelni, így képesek az önsorsrontásig elmenni a hallgatásukkal. Nem lehet könnyű.
2012. október 23 – MTI/Beliczay László
Most úgy tűnik, Bajnai sikeresen belemanőverezte magát abba a helyzetbe, amikor őt kell az ellenzéki együttműködés kerékkötőjének tekinteni. Mert arra világos választ nem adott, hogy miért nem jövő héten, és miért két hónap múlva. Jó, tudom: csak. Miért csak ők ketten, és mások miért nem? Miért gondolja azt, hogy az Együtt 2014 a második, és ha már, akkor miért gondolja, hogy ők diktálhatják a feltételeket? Ha már ő is elismeri, hogy az MSZP az első, ezt mondjuk nehéz lenne nem elismerni, akkor miért nem fogadja el az MSZP ajánlatát?
Úgy tűnik, hogy tavaly október 23-án onnan a Kossuth Lajos utca felől az Erzsébet híd felett betűző, lemenő nap okozta az optikai csalódást, hogy azt képzeltük Bajnairól, ő maga is akkora, mint az árnyéka. Hát persze hogy nem. Most meg kell látnunk, hogy saját, egyre zsugorodó árnyékán is képtelen átlépni.
Írásai a Galamusban:
– A Milla-dilemma
– A permanens fülkeforradalom
– Zöld munkát, teljes kiőrlésű kenyeret!
– Együtt… de kivel?
– Kreatív választások
– Változó Amerika
– GOTOV JE! – A szerb analógia
– Sárga csillagok, barna és rózsaszín háromszögek
– Rogán a válasz
– Nemzeti felejtés és összeborulás
– Egy hét
– Csizma az arcon
– Ennek is vége
– Műfaji követelmények
– Ömlik
– A Milla civiljei
– Fiatal nő, pamutpulóverben
– Egyedül elbukunk
– A hó leple alatt
– Középső ujj
– Magyar sors
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
