rss      tw      fb
Keres

Spekuláció az Európai Parlamentről és a Fideszről



Jószerével nincs már olyan európai lap, amely ne írt volna arról a lehetőségről (fenyegetésként, spekulációként, pletykaként, szemrehányásként, kívánalomként, megoldásként, de egyelőre sohasem reális lehetőségként), hogy Orbán pártját kizárhatják az Európai Néppártból.*

Arról azonban csak néhány célzást olvashattunk, hogy esetleg maga Orbán is készülne a lehetőségre. Emlékszünk még, hogy az Új Magyar Szó április közepén eleresztette azt a névtelen forrásból származó értesülést, hogy Dubrovnikban az Európai Néppárt vezetői a Fidesz kizárásáról tárgyaltak volna. A hírt többszörösen és határozottan cáfolták néppárti vezetők (ha nem akarják kizárni, azért, ha ki akarnák zárni, azért, a híresztelések természete szerint ez nem tudható). Mindenesetre ebben az ügyben merült fel – tudomásom szerint először – az, hogy a Fidesz tapogatózó tárgyalásokat folytatna az Európai Parlament egy másik frakciójával. „A Reding közvetlen munkatársai közé tartozó informátorunk elmondta, a Fidesz néppárti jövőjét kétségbe vonó beszélgetést Joseph Daul kezdeményezte, akit a lengyel néppártiaktól kapott hírek aggasztanak. Eszerint a Fidesz tapogatózó tárgyalásokat folytat az Európai Konzervatívok és Reformerek (ERC) frakciójával” – írta az Új Magyar Szó.

Aztán április végén Magyarországon járt az Európai Parlament volt néppárti elnöke, a német Kereszténydemokrata Unióhoz (CDU) közel álló Konrad Adenauer Alapítvány vezetője, Hans-Gert Pöttering. Azt mondta, nem tud arról, hogy az Európai Néppárt (EPP) bármelyik felelős személyiségénél is felmerült volna a Fidesz kizárása a néppártból. Ugyanakkor „reményét fejezte ki”, hogy a Fidesz is az EPP tagja kíván maradni. „Azt várom a Fidesztől, hogy megerősíti: ehhez a pártcsaládhoz akar tartozni.” Miért mondja ezt egy olyan politikus, aki egészen biztosan otthon van a néppárt belső ügyeiben, ha nem azért, mert e tekintetben van némi bizonytalanság?

Aztán jött a Merkel-féle lovasság és az Orbán-féle német tankok ügye, amiről a Der Spiegelnek ez jutott eszébe: „…nem reális, hogy szakításra kerüljön sor a Fidesszel. Orbán Viktor azonban a hírek szerint már előre gondolkodott: állítólag már szondázta, hogy az EPP helyett melyik frakcióhoz csatlakozhatnak az emberei.”

És egy hétre rá interjút olvasok a Szabadság és Demokrácia Európája (EFD) nevű európai parlamenti csoport brit vezetőjével a Heti Válaszban, mellette egy cikket arról, hogy az illető, bizonyos Nigel Farange „fürdik otthon a népszerűségben”, szemben David Cameron miniszterelnökkel, aki „pánikol”, mert az euroszkeptikus függetlenségi párt „előretört a májusi időközi helyhatósági választásokon”. Az interjúban szó esik arról, hogy Farange lelkesedik Orbánért, hogy dehogyis akarja ő kisöpörni Nagy-Britanniából a magyar munkavállalókat (sem), hogy az Európai Unió akarnok és központosító politikája elviselhetetlen, hogy bizony hogy a nemzetállamok Európájára van szükség Brüsszel „szuperállam-építő” szándékával szemben, és hogy az Egyesült Királyság „kivezetését” az EU-ból a City, azaz a londoni pénzhatalmasok gátolják, mert Brüsszel zsarolja őket. Mintha Orbánt hallanánk. A cikk meg elmagyarázza, hogy szélsőségesnek tartják ugyan Farange pártját Angliában, de ez messze nem azt jelenti, amit itthon a Jobbik, sőt, csupa vállalható dolgot jelent.

Ha abból indulok ki, hogy a Heti Válasz Orbán politikájának segítője, kiszolgálója, akár még előkészítője is, miért ne jutna erről eszembe, hogy az a bizonyos „szondázás”, amelyet Orbán állítólag az Európai Parlamentben folytat, nem az ERC-nél, hanem az EFD-nél folyik, vagy is-is?

Lehet persze, hogy az állítólagos „szondázásokkal” Orbán csak zsarol. Zsarolja a saját testvérpártjait. Semmiféle érdeke nem fűződik ugyanis ahhoz, hogy az EP legnagyobb frakciójából átüljön valamelyik jelentéktelenbe. Lehet az is, hogy a Heti Válasznak nem ennyire bonyolult célja volt a cikkel és az interjúval: csak meg akart mutatni, hogy Igor Jankén (az Orbán-könyv lengyel szerzőjén) kívül van még egy ember Európában, aki „rajongója” Orbán Viktornak. Vagy egyszerűen csak azt akarta bizonyítani, hogy még Nagy-Britanniától sem idegen az az unióellenesség, amelyet Orbán itthon folyamatosan szít.

De ez így együtt túl sok ahhoz, hogy ne figyeljünk a jövőben az ilyesfajta jelzésekre.

(Mihancsik Zsófia)



* Például, csak az elmúlt két hónap terméséből:

Economist: „Magyarország európai partnerei szankciókat alkalmazhatnak, mint például Orbán kidobása az Európai Néppártból, az EU legnagyobb politikai családjából.”
A Public Service Europe című brit portál:  „…az bizonyos, hogy Merkel támogatása nélkül a Fidesz kizárására felmerült terveket az Európai Néppártból… mostanra legalább megpróbálták volna megvalósítani.”
Die Welt: Az Európai Néppártban „nyugtalankodnak Magyarország újfajta fellépése miatt. De a régi reflexek még mindig mélyen gyökereznek".

Die Welt: „Európa az együttélés iskolája, ahol mindenki profitál. Fontos szerepe van az Európai Néppártnak is, amelynek rendre kell utasítania a pártcsalád magyar tagját, amikor a demokráciából önkényuralmat épít.”
Der Standard: „Az ENP-ben folyamatosan fokozódik a rosszallás a magyar végrehajtó hatalom demokráciapolitikai szempontból aggályos intézkedései miatt.” „Orbán felelőtlen taktikája… a Fidesz ENP-tagságba kerülhet… A Fidesz kizárása az Európai Néppártból közvetlenül zöld utat jelenthet az uniós szankciók számára.”

Frankfurter Rundschau: „Markus Ferber kereszténydemokrata képviselő (CSU)  elfogadhatatlan megnyilvánulásokról beszélt. Ellenkező esetben az Európai Néppárt kereszténydemokrata frakciószövetsége az európai parlamentben kénytelen lesz ’komolyan mérlegelni, hogyan járunk el a továbbiakban Orbánnal. Már nem zárom ki, hogy kiteszik a Fidesz az Európai Néppártból (ENP)’– mondta.”

Die Presse: „A Fidesz ENP-frakcióból való kizárásáról terjedő híreszteléseket a csoport több tagja határozottan visszautasította. A plénum szerdai – rendkívül emocionális – vitájában (Orbán ezúttal nem volt jelen, Margaret Thatcher temetésére Londonba utazott), a polgáriak ezúttal sem hagytak kétséget afelől, hogy Orbánt mögött állnak.”
Frankfurter Allgemeine Zeitung: „A [7. cikkely szerinti] eljárásról azonban csak igen nagy többséggel lehet dönteni, amit eddig meg tudott akadályozni az Európai Néppárt… Sok képviselő belefáradt Orbánba és pártjába, és a viszály mielőbbi végét akarja – hangzott el Brüsszelben.”

Die Zeit: „Magyarországot ért nemzetközi kritika ma olyan egyértelmű, mint még soha. Az Európai Unió Bizottsága, az Európai Parlament, az Európa Tanács és az amerikai külügyminisztérium adott hangot aggodalmának a demokrácia magyarországi helyzete miatt. A tartózkodást feladják még Orbán politikai barátai is az Európai Néppártból, köztük José Manuel Barroso, az EU-Bizottság elnöke.”

Der Spiegel: „Európa jelentős része úgy véli, hogy Orbán Viktor megtiporja az Európai Unió értékeit, és megsérti az alkotmányos demokráciát. A magyar miniszterelnök európai konzervatív társai eddig többnyire csendben maradtak, de ez hamarosan változhat.”

Le Monde: „A zárt ajtók mögött tartott megbeszélésen az európai jobboldal már nem titkolta nézeteltéréseit és bírálatait a magyar kormányfővel. A német, a holland és az osztrák konzervatívok már nem rejtik véka alá a bírálataikat, köztük Elmar Brok német néppárti, CDU-s EP-képviselő, aki Redinghez hasonlóan az igazságszolgáltatás függetlenségének csorbulásért aggódik.”

Le Soir: „Az európai intézmények és Magyarország EU-beli partnerei nem maradhatnak a balkonon: az európai ház alapjai kerültek veszélybe. Az Európai Néppártnak, amely az unión belül a leginkább vonakodik attól, hogy felszólítsa Orbán Viktort kötelezettségei teljesítésére, fel kellene hagynia az állítólagos baloldali manőverekre való hivatkozással.”


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!