rss      tw      fb
Keres

Alkotmányos kérdésekben nincs kompromisszum



– Vita: Mi lesz, mi legyen Orbán után? –

Mihancsik Zsófia: Mi lesz, mi legyen Orbán után?
Krémer Ferenc: Lehetséges-e kiegyezni az orbánistákkal?   
Lendvai L. Ferenc: Válaszok kérdésekre
Andor Mihály: Lesz-e valamikor Orbán után?
Fazekas Csaba: A kiegyezések népe jottányit enged a 48-ból     
Debreczeni József: Orbán után
Lánczos Vera: 2014 és a rezsim hagyatéka
Szüdi János: Orbán után a közoktatásban
Huszár Ágnes: Értékalapú politizálás
Gyurcsány Ferenc: Alkotmányos kérdésekben nincs kompromisszum
Mesterházy Attila: Egy fontos vita
Csillag István: Az Orbán-rendszer öröksége
Hanák András: Mi lesz utána?
Krémer Ferenc: Demokráciára nevelés – Mit tanulhatunk a német példából?
 


Mi történjen a Fidesz-világ örökségével annak remélt bukása után? – kérdezi Mihancsik Zsófia vitaindító írásában.

Nem cifráznám különösebben a válaszomat, nincs miért. Én is, az általam vezetett párt, a Demokratikus Koalíció is azt gondolja, hogy Orbán rendszere illegitim és illegális. Illegitim, mert amit tesz, arra nem kért és nem kapott felhatalmazást, és illegális, mert törekvései a hatalom kizárólagos megszerzésére irányulnak és ez alkotmányellenes. Alkotmányellenes, függetlenül attól, hogy a kiherélt Alkotmánybíróság mit mond erről.

Ha pedig így áll a helyzet, akkor szerintem alkotmányos kérdésekben nincs kompromisszum. Az önkény és a demokrácia között nem lehet megegyezni. Így aztán a demokraták sem egyezhetnek ki az önkény embereivel. Itt akár be is fejezhetném, de ha már válaszolok Mihancsik kérdésére, akkor hadd tegyek még pár megjegyzést.

Az MSZP és az E 2014 vezetői is úgy látják, hogy nem kell kidobni Orbán alaptörvényét az ablakon, elég módosítani. Egy frászt! – mondjuk mi. Az alaptörvény lényege szerint illegitim. Illegitim, mert nem a versengő politikai nézeteket vallók, illetve az ő szervezeteik kölcsönös kompromisszumára mint legkisebb közös többszörösre épül, hanem egy párt diktátumára. Demokraták ezzel nem egyeznek ki, ezt nem fogadják el, ezzel nem kötnek kompromisszumot. Vissza kell állítani az utolsó, 2010. májusi legitim alkotmányt, és mint utolsó legitim közös ponttól kezdődhet a nyitott, demokratikus alkotmányozó folyamat, természetesen az ellenzékbe szorított Fidesz egyenrangú közreműködésével. Persze kérdezhetnék, hogy miért vehet részt a Fidesz az alkotmányozásban. Azért, mert minden parlamenti tényezőnek joga van a törvényhozásban képviselni a nézeteit, mindenkivel meg kell próbálni alkotmányos egyezséget kötni, de senki nem sajátíthatja ki az alkotmányozást, függetlenül attól, hogy mekkora parlamenti többsége van. Mert a kétharmados szabály nem aritmetikai, hanem politikai kívánalom, azaz a szabály valódi értelme, hogy az alkotmányozásnak az ellenérdekű politikai felek egyezségére kell épülnie. Aztán hogy lehet-e egyáltalán megállapodni a Fidesszel vagy különösen a Jobbikkal, azt nem tudom. Csak abban vagyok biztos, hogy a Fidesz és a Jobbik ma képviselt álláspontjával nem szabad, nem érdemes megalkudni. De az a kötelességünk, hogy megkíséreljük a demokratikus, alkotmányos centrum létrehozását. Ha megy, lesz új alkotmány. Ha nem, akkor maradunk a 2010 tavaszi állapotnál. Természetesen ugyanezt gondolom a sarkalatos törvények egész soráról. Van persze egy kis bökkenő: mindehhez kétharmad kell. Így bizony. Ha lesz, akkor ezt kell tenni, ha meg nem lesz, akkor szerintem nincs olyan politikai, jogi csűrcsavar, amely lehetővé tenné az alaptörvény egyszerű többséggel megvalósított bármilyen módosítását, hatályon kívül helyezését.

Ami Orbán rendszerének kiszolgálóit illeti. Akiket az új alaptörvény a korábbitól eltérő, tehát illegitim szabályokkal helyezett pozícióba (lásd: alkotmánybírák, legfőbb ügyész, bírósági rendszer vezetői stb.), azoktól szépen meg kell válni. Tisztességesen, de azonnal. Szolgálják a jövőben a Fideszt, azzal semmi baj nincs. De lehetnek vezetők, akiknek a megválasztása a 2010 előtti szabályoknak megfelelően történt. Az ilyen döntéseket legitimnek tartjuk.

Mit tegyünk a minisztériumok, háttérintézmények különböző beosztású közszolgáival? Ez nehezebb ügy. A közszolgálat csaknem teljesen átpolitizálódott. Hol vagyunk már attól, hogy elég a közigazgatási államtitkárt és a helyettes államtitkárokat cserélni kormányváltáskor? Lassan a minisztériumi kézbesítőktől is teljes pártpolitikai lojalitást várnak el. Ebben a helyzetben viszont nincs más lehetőség, mint az, hogy viszonylag széles körben új igazgatási stábot kell szervezni. Sajnálom, de nehéz mást mondani.

Aztán van még ezer kérdés, ahogy Mihancsik helyesen írja. Mi legyen a trafikmutyival? Például az, hogy 2014 után megint bárki árulhat dohányt. A Fidesz csókosai meg boldoguljanak a versengő piacon, ha tudnak. Az iskolákkal? Az az önkormányzat, amelyik vissza akarja kapni az iskoláját, kaphassa vissza. Akinek jó az állami fenntartás, az hagyja az iskoláját ott, ahol van, azaz a Klebelsberg Intézetnél. És persze maradjanak a járások, és nyugodtan meg lehet fontolni, hogy továbbra is kormányzati felügyelet alatt működjenek a kórházakat.


Azaz nem értek egyet a „Mindent vissza!” restaurációs harciassággal. De mára megértettem, hogy aki a hatalmi berendezkedés, az alkotmányos rend fideszes feldúlása, a mögötte meghúzódó társadalmi, kulturális meggyőződés kérdéseiben kompromisszumot köt Orbán Fideszével, az a pillanatnyi hatalomért engedi továbbpusztítani a köztársaság maradékát. És nem elég érv, hogy a Fidesznek is vannak támogatói. Vannak bizony. Meg az újnáciknak is. Meg a kommunistáknak is. Meg a royalistáknak is. Sokan meg halálbüntetést akarnak.

Mindenkivel meg lehet és kell állapodni, aki a jogállamiság, a demokratikus alkotmányosság, a parlamentarizmus, köztársasági eszme, az emberi méltóság talaján politizál. Mindenkivel. És senkivel sem, aki ezen kívül helyezi magát. Márpedig az orbáni Fidesz az utóbbi csoportba tartozik. Ezért nincs kompromisszum.

Sajnálom.


 

Gyurcsány Ferenc a Demokratikus Koalíció elnöke


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!