Szöszmösz - 2010.08.15.
- Részletek
- Cserni János
- 2010. augusztus 15. vasárnap, 06:36
Tévedés
Hosszú kutatás után tegnap végre találkoztam Istennel. A csodálattól (nem is a csodálkozástól) kikerekedett szemmel Fábián Bálintként mutatkoztam be neki. Nem értette, mondta a nevét. Kiszerettem belőle.
Pedigré
Van egy szokásom. Nem jó, nem rossz, semleges. Ha egy állami szervnél vezetőváltás van, pár nap múlva megnézem a szerv honlapját, mert érdekel, hogy az új első ember mennyire tartja fontosnak tudatni a világgal, hogy most már ő az úr, a múlt jobb esetben csak meg nem történt események kusza halmaza, rosszabban felháborító, minősíthetetlen és menthetetlen lépéseké. Életem meghatározó, ha nem is leghosszabb részét Losonci Pál idején éltem meg, és az akkor szerzett tapasztalatokból kikövetkeztettem, hogy egy Pál alkalmas az Elnöki Tanács elnöke teendőinek ellátására. Például külföldön különösebb nehézség nélkül képesek kimondani a nevét. Sokan ismerik is: PAL-SECAM. Schmitt Pál államfői kinevezése ellen ezért aztán nincs is kifogásom. Overdose óta tudjuk, hogy egy lóval sokkal több baj van. És a nőkkel is. A honlapnak a First Ladyre vonatkozó részén ugyanis a következőket olvasom: „Polgári családból származik. Szülei Szombathelyről menekültek Vasvárra a háború alatt, ahol Makray Katalin megszületett. Édesanyja Akay Ilona, édesapja Vitéz Makray Ferenc. Anyai nagyszülei: Huszty Ilona és Vitéz Akay László tüzér-tábornok volt, akit 1950-ben kitelepítettek a Hortobágyra. Apai nagyszülei: Makray Erzsébet tanítónőként és Vitéz Makray Ferenc postaigazgatóként dolgozott. Édesapja, aki a Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémián végzett, tagja volt az első ejtőernyős századnak, századosként vett részt a II. világháborúban. Négy év orosz fogság után hazatérve lefokozták, ezt követően egy ideig segédmunkásként kereste a kenyerét.” Schmitt Pálné Makray Katalinról megtudhattam még azt is, hogy „huszonegy évig, különböző beosztásokban a Magyar Posta alkalmazásában állt”. Egy dolog nem derült ki csupán e minden részletre kiterjedő élettörténetből. Történetesen az, hogy a rendszerváltás előtti önéletrajzaiban vajon ugyanígy sikerült-e a felmenőit felsorolnia.
Pénzügyek
Az egyik nagyáruház (hipermarket) üzletsorának ékszerboltjában 30-70 százalékos kedvezménnyel lehet gyémántot vásárolni. Csak néhány napig. A család most oszt, szoroz, de leginkább összead. Felvásárolunk mindent, és két hét múlva eladjuk. Egy nagy gyémántdinasztia kialakulását látom magam előtt. Persze közben rettegek is az államcsőd veszélyétől, értve ez alatt az állam pénzügyi és funkcionális csődjét egyaránt. Ezért állandóan készen állok az ország elhagyására, ha már nagyon komolyra, vagy éppen ellenkezőleg, komolytalanra fordulnának a dolgok. Tartok is a pénztárcámban tíz eurót a hirtelen disszidálás esetére.
Az életművész
Mindig beszélgetek, ez rossz szokás. Öreg koromban menekülni fognak előlem a szomszédok. Már ha lesznek egyáltalán. Harmincas, divatos. A szigeteken nem volt ennyire elviselhetetlen a hőség. A szigeteken? Igen, a Kanárin. Nyaralás? Nem, csak volt egy lakása, amit eladott, mert ki akarta próbálni a külföldi létet. Kiment pár hónapra, aztán visszajött. A lakást a szülők vették, orvosok. Ja. Most albérletben lakik, ezt is ők fizetik. Megint tanul. Most művésznek. Korábban vegyészetet, de abbahagyta. Nappal leginkább alszik. Az álmokból merít ihletet, a valóság zavarja. Nem akar milliókat keresni, csak annyit, hogy megéljen. Nem, a tanulás mellett nem dolgozik, az egész embert kíván. Ő meg az alvást. Talán igaza van.
