Párhuzamos történetek – avagy a politikai képmutatás

Az élet néha minden rásegítés nélkül is nagyon frappáns módon képes megvilágítani a dolgok lényegét. Most is ez történt, amikor két hír ugyanazon a napon jelent meg.

Révész Máriusz a hosszú nevű parlamenti albizottság (A 2002 és 2010 között és különösen 2006 őszén az állam részéről a politikai szabadságjogokkal összefüggésben elkövetett jogsértéseket vizsgáló…) egyik tagja sajátos kijelentése miatt sorra látogatta a különböző médiumokat, így szeptember 2-án a Klubrádióban is megszólalt.

Korábbi ominózus kinyilatkoztatása így hangzott: „ki kell vizsgálni azoknak a rendőröknek, ügyészeknek és bíróknak a szerepét, akik ezekben a jogsértő eljárásokban részt vettek. Hozzátette, az ilyeneknek semmi keresnivalójuk nincs a rendőrségen, az ügyészségen vagy a bíróságon.

Az MTI híradása szerint Révész konkrét esetet is felidézett: „Az albizottság meghallgatott két fiatal lányt, akik többek között arról számoltak be, hogy többször bántalmazták őket a rendőrök 2006. szeptember 19-éről 20-ára virradóra történt elfogásuk során a fővárosban. Egyiküknek személyes tárgyait tulajdonították el az őrizetbe vétel során, előzetes letartóztatásukról pedig úgy döntött a nyomozási bíró, hogy a lányokat meg sem hallgatta.”

Nem csoda, ha borzolták a kedélyeket az idézett kijelentések, hiszen egy politikus üzent így egy független hatalmi ágnak, ráadásul egy olyan politikus, aki a bizottsági vizsgálat alapjául szolgáló események érintettje volt. (Éppen ezért inkább tanúként vehetne részt a munkában.) Ám engem most a történetnek nem az a része érdekel, hogy mit jelent egy jogállamban a hatalommegosztás elve, a bírói függetlenség elve – ezt részletesebben kifejtette ezt néhány másik írás a Galamusban. (Lásd: A mártír harca, illetve Bolgár György interjúja Fleck Zoltánnal és Bócz Endrével). Csupán egy megjegyzés erejéig említem meg azt is, hogy jobban érthetjük az albizottság értelmezését a 2006-ban történtekről, ha szemügyre vesszük a személyi összetételét.

Mindezek helyett én a Révész Máriusz által is említett két lány esetét szeretném párhuzamba állítani egy másikkal, amelyről szintén szeptember 2-án adott hírt a sajtó, és amely három 15 éves leány őrizetbe vételéről szólt.

Térjünk vissza ezért a Révésszel készült Bolgár-interjúhoz és magához az esethez. Révész ugyanis láthatólag azt kívánta ezzel érzékeltetni a sajtó és a nyilvánosság számára, hogy milyen felháborító skandalumok fordultak elő a 2006-os eljárások során.

„– Tegnap drámai eseményeknek voltunk szem-, illetve fültanúi. Két vagy három sértett elmesélte azt a procedúrát, ami az elfogásuk után velük történt. És hát egészen hajmeresztő történetek hangzottak el. Talán jellemző a drámaiságra, hogy ránéztem szemben a gyorsíró hölgyre, akinek könnybe lábadt a szeme, úgy írta, amik ott elhangzottak. És itt ezen a meghallgatáson hangzottak el olyan dolgok, amiket később statisztikai adatokkal is sikerült alátámasztani. Nevezetesen itt a sértettek, tehát a hölgyek elmondták, hogy őket egyszerre beterelték egy bírósági tárgyalóterembe, pillanatok alatt harmincnapos előzetes letartóztatásra ítélték őket, úgy egyébként, hogy a bírósági tárgyaláson nem szólalhattak meg. Na most ha ezt a jegyzőkönyv alátámasztja, megkértük a jegyzőkönyveket is, ez a bírósági eljárási rendnek a súlyos megszegése. Később meghallgattunk egy bírónőt is, aki azt mondta, hogy garázdaság esetén a legritkább esetben szoktak harmincnapos előzetes letartóztatást elrendelni, és hogy még szebb legyen a történet, száznegyvenegy esetben rendeltek el szeptember 23-án, 24-én előzetes letartóztatás harminc napra. És a száznegyvenegy esetből tudja, Bolgár úr, hogy másodfokon hány esetet változtatott meg a másodfokú bírósági döntés?
– Majdnem mindet. Kilencvenhét százalékot.
– Százharminchét esetben ellentétes döntés született.
– Ez valószínűleg azt igazolja, hogy az első napokban mindenki meg volt döbbenve, Ön is személyesen, ahogy ezt olvasom valahol, meg a bírák is, meg a rendőrök is, hogy ilyen megtörténhetett, tehát az első felindulásukban azt mondták, hogy biztos, ami biztos. Hát legyenek előzetesben, mert nem tudjuk, mi lesz.
– A bíróságnak nem első felindulásból kell dönteni, hanem vannak magyar jogszabályok. A Fidesznek nagyon régen volt egy kongresszusa, ahol azt mondta, hogy olyan országban akarok élni, ez volt a jelmondata, ahol a törvény nemcsak a kólát védi.”

Legyen ez a mottónk: „A bíróságnak nem első felindulásból kell dönteni, hanem vannak magyar jogszabályok.”

Tehát ugyanezen a napon, amikor Révész Máriusz drámaian ecsetelte, hogy miként kerültek előzetes letartóztatásba fiatal lányok 2006 szeptemberében, megjelent egy hír: három 15 éves lányt bilincsbe vertek bizsulopás miatt. Az új szabálysértési rendelkezések alapján jártak el velük szemben. (Mondhatnánk úgy is: van – lett – rá magyar jogszabály. Már az új kormány idején lépett életbe, vagyis Révész Máriusz pártja háromhónapos kormányzásának terméke. Sőt, a kormányzati eredmények közt van számon tartva, a miniszterelnök a száz nap értékelése során egyenesen mint a jogállamiságot helyreállító intézkedések egyikét említette: „a tulajdon elleni szabálysértést már húszezer forint alatt is lehet elzárással büntetni…”

Az Index részletes beszámolóját idézzük hosszabban, kizárólag a helyzet – hasonló –drámaiságának érzékeltetése miatt:

A három 15 éves budapesti gimnazista lány a szerdai tanévnyitó után egy belvárosi üzletből próbált lenyúlni néhány bizsut (2290, 5170 és 3180 Ft értékben). A boltban kiszúrták, amint egyikük épp az árcédulát szedte le egy nyakláncról, és elcsípték őket… Az üzletvezető értesítette a szüleiket, de mire ők odaértek volna, a lányokat az ötödik kerületi kapitányságra szállították, ahol este 9-ig egyéni zárkákban üldögéltek, és senki nem szólt hozzájuk…
A rendőrség dönthetett volna úgy, hogy a fiatalkorúakat kihallgatás után elengedi: a kár megtérült, a lányok megbánták a tettüket, a bűnismétlés az elrejtőzés vagy más veszély nem állt fent, így érthetetlen, hogy miért kellett őket szabálysértési őrizetbe venni. A rendőrségnek emellett értesítenie kellett volna a szülőket, ami nem történt meg.
Az egyik lány pszichésen annyira kikészült, hogy őt még az este kórházba szállították. Egy másikuk édesanyja az összetört lányát egy percre láthatta. Később egész este felváltva hol azt mondták, hogy a gyerekeket hazaengedik, hol azt, hogy az új szabály alapján erre nincs lehetőség.
Az utolsó előtti verzió szerint találtak egy ’kiskaput’, hogy mégis elengedhetik őket, majd éjjel 3-kor kiderült, hogy a Gyorskocsi utcai fogdába kerülnek. A lányokat megbilincselték, és külön autóval éjjel fél négykor átszállították Budára. A még mindig ünneplőben és körömcipőben lévő gimnazista lányok a kinti hideg és a fűtetlen zárkák miatt teljesen átfáztak.
A szülők reggel 8-kor próbáltak nekik meleg ruhát bevinni, ekkor azonban újabb tortúra kezdődött: a fogda illetékesei szerint az őrizetesek csak vasárnaponként kaphatnak csomagot, a kivételt pedig csak az őket beszállító V. kerületi kapitányság engedélyezheti. A kapitányságon erről nem tudtak, a Gyorskocsi utca kitartott, és végül délután lett, mire a két lány meleg ruhához jutott.
A rendezett hátterű családokból származó, kéttannyelvű gimibe járó lányokat sokkolta, ami velük történt: a bilincs, a kihallgatás, a fagyoskodás, a zárka körülményei, a csütörtöki negyedórás séta egy 15nm-es ablaktalan szobában, a két, őrizetben töltött éjszaka
.”

Az egyik lány védője két abszurditásra is felhívta a figyelmet, ugyancsak az Index szerint. Egyrészt, hogy a rendőrség élhetett volna mérlegelési jogával a fogvatartás szükségességét illetően, érthetetlen, hogy miért tartotta indokoltnak. Másrészt, hogy a jelenlegi szabályozás szerint, ha 20 ezer forint feletti értékű lopást követtek volna el a lányok, akkor már nem szabálysértési, hanem büntetőeljárás indult volna ellenük, amelyben nem merült volna fel az őrizetbe vétel elrendelése.

Szakértők és jogvédők tiltakoztak már a jelenlegi szabályozást bevezető törvénymódosítás életbe léptetése ellen, mert ellentétes a gyermekjogi egyezménnyel és kriminológiai szempontból is nagyon vitatható.

A Magyar Helsinki Bizottság részletes elemzést is készített, kimutatva, hogy milyen pontokon sérti az új szabályozás a gyermeki jogokat.

Finszter Géza kriminológus az elzárást általában is alkalmatlan büntetésnek véli, helyette az iskolapadot ajánlja.



Domenico Fetti: A szálka és a gerenda példázata – (kb. 1619) – flickr/unforth


Összevethetünk tehát két esetet. Mindkettőben intézkedett a rendőrség, azzal a szervezeti kultúrával, amely adottsága. Amely miatt – láthatóan – még nem tudja eltérően kezelni három bizsucsenő fiatalkorú esetét és a többi szokványos őrizetbe vételt. (Talán a nagyobb emberség a szokványos többiben se lenne megbocsáthatatlan vétek.) A konkrét esetben nem derült ki a döntésük oka, hogy miért volt szükség az őrizetbe vételre. Az sem, hogy ha már bekövetkezett, szükséges-e ilyenkor bilincsbe verve szállítgatni gyereklányokat, szükséges-e, hogy napokig fázzanak, váltóruhát ne kaphassanak? Hogy nevelés-e a cél, vagy az, hogy életre szóló sokkot okozzanak? Hogy pedagógia céloknak megfelelhet-e egy ilyen szabály?

A dilemmák feloldása nem a rendőrségtől várható. Helyette a jogalkotónak, Révész Máriusz kétharmados párttöbbségének kéne válaszolnia, hogy erre gondoltak-e. Ami történt, az vajon helyesen szolgálja-e a kitűzött célokat? Valóban nagyobb lesz-e így a jogbiztonság, a rend? Ez felel-e meg egy jogállam elvárásainak? (És nemcsak e három budapesti tini esetében, hanem bármely fiatalkorú esetében érvényes a kétely.)

Ha a válasz igen, akkor Révész Máriusz pontosan miért is van felháborodva a 2006. szeptemberi eset miatt? Az eljárás milyensége vagy az intézkedés ténye miatt? Ők tettek valamit annak érdekében, hogy a rendőrség ne legyen felkészületlen, például az ilyen feladatokra?

Egyben érdemes hangsúlyozni néhány alapvető különbséget a két párhuzamba állított helyzet között. 2006-ban tömeges, korábban nem tapasztalt atrocitások után kellett az erre a szituációra fel nem készült hatóságoknak gyorsan reagálniuk. Most egy parlamenti többség jogszabály-módosítása nyomán fognak a három tiniéhez hasonló helyzetek tömegével előállni.

Mi is volt a mottónk? Vannak magyar jogszabályok, amelyeket be kell tartani.

Már van olyan magyar jogszabály, amellyel fiatalkorúakat elzárásra lehet ítélni

Akkor ugye minden rendben? Akkor ebben az ügyben nem kell könnybe lábadnia semmilyen gyorsírói szemnek? Az emberi, társadalmi következményekért sem kell felelőst keresni, sem most, sem soha.


Lánczos Vera                 


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!