Igaza van-e Tölgyessy Péternek?
- Részletek
- Lánczos Vera
- 2010. március 04. csütörtök, 05:08
Tölgyessy Péter szokásos hétfő reggeli elemzésében az MR1 Kossuth Rádió 180 perc című műsorában ezen a héten a Jobbikot analizálta. A beszélgetés néhány részlete nem hagyható megjegyzések nélkül.
1.
Már megszokhattuk Tölgyessytől a sajátosan szelektív valóságkezelést. Aszerint válogat a történések, tények, körülmények közt, hogy illenek-e vagy sem éppen aktuális érvkészletébe. Ez esetben – a trendnek megfelelően - az okfejtésben a Fidesz szerepének eljelentéktelenítése volt szembeötlő a Jobbik létrejöttében, majd megerősödésében.
Tölgyessy szerint „Teljesen egyértelmű, hogy a jobbik nyelvezete… előtt az ajtót Orbán Viktor és a jobboldali sajtó nyitotta ki, de az is világos, hogy akiket elragadott, akiket megszerzett szavazóinak, azok részint a fiatalok, részint pedig igen nagy részt a szocialisták szavazói….Teljesen egyértelmű, hogy a Jobbik sikerében a rendszerváltás kudarca van. Különösen ennek az utolsó négy-öt évnek a nagy leszakadása, a korrupciós ügyeknek az özöne, és az a politikai kiúttalanság, ami az utolsó három-négy évet jellemzi.”
Ha a nyelv előtti kapunyitáson Tölgyessy azt érti, hogy a két párt retorikája máig nehezen szétválasztható, igaza van. Abban azonban nincs, hogy ezt mellékes körülményként láttatja. A Jobbik identitásának megerősödésében a szélsőséges nyelv legitimmé tétele jelentős szerepet játszott és játszik mind a mai napig. A Fidesszel való, minden más párthoz képest közelebbi viszony szemléltetésére pedig ajánlanám Mihancsik Zsófia írását a Galamusban: Kun Béla köztünk él, Vona Gábor nem?, illetve az általa hivatkozott Vásárhelyi Mária írást az Élet és Irodalomban („A Fidesz elbitangolt radikálisai”).
Hangsúlyozni érdemes azt is, hogy a Jobbik megerősödésének egyik okaként említett politikai kiúttalanságáért, a politikai apátia kialakulásáért – bár Tölgyessy erről rendszerint nem beszél – a Fideszt legalább akkora felelősség terheli, ha nem nagyobb, mint a kormányzó pártokat. A Fidesz kizárólag destrukcióban megvalósuló politikájának minden kormányzati lépés meghiúsítása volt ugyan a célja, a kárvallottja viszont az egész ország lett.
2.
Tölgyessy abból kiindulva, hogy a Jobbik előretörése a szocialisták legjobb régi választókerületeinek egy részében következett be, egyenesen azt sejteti, hogy a Jobbik mintegy a baloldal megbüntetéseként nőtte ki magát.
„A Jobbik, ahol áttört, az a szocialisták régi legjobb választókerületeinek egy része. Teljesen egyértelmű, hogy a nagyon elkeseredett, kormányzati alkalmatlanságot, korrupciót látó, a környező országokhoz leszakadást érző szavazó a Jobbikkal bünteti a baloldalt.”
Ismét megfeledkezik azonban egy lényeges körülményről, arról, hogy a Fidesz az a párt, amelynek szavazóbázisa elég jelentős közös halmazt képez a Jobbikéval. A Fidesznek éppen az a legnagyobb gondja, hogy ezeket a szavazókat miként őrizze meg, miközben a Jobbikkal mint rivális párttal ma már a nyílt szembenállás áll érdekében. Nem lehet pontosan tudni, hogy a Jobbik kikkel növeli szavazóinak számát ezekben a körzetekben, de azt igen, hogy előretörése már csak következmény, előtte a Fidesz bábáskodása mellett létre kellett jönnie és fel kellett növekednie. Az ezért való felelősség nem feledtethető a rossznak nevezett kormányzásra való hivatkozással.
3.
Tölgyessy, miután hosszan ecsetelte a Jobbik radikalizmusát, cigányellenességét, hirtelen azzal a meglepő értékeléssel állt elő a választások kapcsán, hogy a hiteles ellenzék a Jobbik lesz.
„… nem is ez a kérdés, hogy hányadik a Jobbik, hanem az lesz a kérdés, hogy a következő parlamentben ki lesz a hihető, hiteles ellenzék. Márpedig nagyon úgy tűnik, hogy ez biztosan a Jobbik lesz.”
A hazai politikai közbeszédben a „hitelesség” szó jelentéstartalma nem letisztult és ez is politikai játszmákra ad lehetőséget. Az elmúlt két ciklusban, más-más okból, de az ellenzéki politika a kormányzók legitimitásának elvitatására épült. Miután a választások eredményét nem tudta kétségbe vonni, a nehéz és elkerülhetetlen kormányzati intézkedések nyomán bekövetkezett népszerűségvesztést használta fel a hitelesség-fogalom újradefiniálására: hiteles az, ami/aki mögött éppen sokan állnak. Innen már csak egy lépés volt, hogy aki mögött a legtöbben állnak, az egyszersmind eldöntheti, hogy ki és mi a hiteles. Ez a térnyerés kiegészült a személyes hitelességet erodáló karaktergyilkos kommunikáció alanyainak és tárgyainak gondos kiválasztásával, amely ugyancsak alkalmasnak bizonyult arra, hogy elszakítsa a hitelesség-fogalmat eredeti jelentéstartalmától, eredményesen tegyen hiteltelenné politikusokat, politikai célkitűzéseket, a teljes politikát a képviselt értéktartalom racionális vizsgálata nélkül.
A szó eredeti értelmében a valóság tényeihez, elvekhez, értékrendhez való konzekvens viszonyt írjuk le a hitelesség-fogalommal, amelynek van egy bizalmi eleme is. Ideális esetben ez a bizalom is a konzekvens értékképviseletre, elvek melletti következetes kiállásra alapozott. (Kevésbé ideális állapotban arra a hitre, hogy a bizalom letéteményese rászolgál a bizalomra.)
A kérdés, most már csak az, hogy Tölgyessy vajon miért gondolta, hogy a hitelesség ennyire átpolitizált fogalmát elő kell rángatnia és kiterjesztenie egy szélsőséges pártra? Végtére is, kinek a szempontjából fogalmazza meg a Jobbik hitelességét ? Akik a Jobbikra voksolnak, azok számára nyilván hitelesek lesznek. De még ki más számára lesznek hitelesebbek, mint a majdani ellenzék más pártjainak képviselői? Hacsak nem a Fidesz szavazóinak egy részére gondolt. („Az, az ember gyanúja, hogy a Fidesz meglévő közönségének akár egyharmadára is vonzást gyakorolhat a Jobbik” – mondja Tölgyessy.)
Az úgynevezett hiteles politika meghatározásánál egyébként sem lehet mellékes, hogy az adott politika, például egy demokráciában, mennyire a demokratikus értékrend alapján vállalható eszmék, elvek és értékek kifejezője.
Tölgyessy Péter szerint lehet bárki hitelesen cigányellenes például? Vagy kikezdheti valaki a maga radikalizmusával hitelesen az alkotmányos kereteket?
Igen, lehet hogy a Jobbik kemény ellenfele lesz Orbán Viktornak, de ebből nem következik, hogy hitelesebb lesz más a parlamenti pártok képviselőinél, ha ők konzekvensen tartják majd magukat a demokratikus előírásokhoz, és annak alapján kérik számon következetesen a kormányon ugyanezen előírások betartását.
Tölgyessy nem definiálja, mitől hiteles egy ellenzéki párt, csak előre minősíti a majdani ellenzéki pártokat. Vagy szerinte vannak köztük olyanok, amelyek már ellenzékben sem hitelesek? Akkor miről szól a parlamentáris demokrácia Tölgyessy szerint? Nem arról, hogy akiket a választópolgárok beszavaznak a parlamentbe, azokról úgy gondolják, hogy hitelesen képviselik az ő prioritásaikat?
Valójában költői kérdések ezek, amelyekre megtalálhatjuk a választ, ha górcső alá vesszük az interjú befejező mondatait.
4.
Az interjú utolsó részében arról van szó, milyen hatással van a hazai pártstruktúrára a Jobbik előretörése. Tölgyessy megállapítja, hogy miután az SZDSZ eltűnt, az MSZP is ki fog esni váltópárti szerepből és középpártként kerül be a következő parlamentbe, ez teljesen megváltoztatja a Fidesz helyzetét. Tölgyessy szerint a Fidesz politizálása 1994 óta arra volt fölépítve, hogy a szocialista–szabaddemokrata-koalíció ellenpontjaként létezik. Ennek megszűntével teljesen új helyzetbe kerül.
Ezzel szerinte a magyar politikai szerkezet egyre kelet-európaibb lesz. Egyre inkább a szélekre húz. De ennél is fontosabb dologként említi, hogy eddig Magyarországon egy nyugat-európai típusú a pártszerkezet működött, jobb és baloldal állt szemben egymással; most félő, hogy a pártszerkezet kelet-európai lesz: egyik oldalon lesznek a nyugatosok – ahogy ez Oroszországban volt –, a másik oldalon a nemzetiek. Ha ez z állapot tartóssá válik, azt Tölgyessy is nagyon veszélyes fölállásnak gondolja. Mégis így összegez: „Én ennek ellenére nem lennék megijedve önmagában a Jobbik áttörésétől. Ez a kétpártrendszerünk annyira rettenetes volt már az utóbbi években, és olyan károkat okozott, hogy tulajdonképpen jó, hogy félrelöki a Jobbik. Ez egy lehetőség is, egy óriási lehetőség is a magyar társadalom számára, hogy eltűnik ez a rossz kétpártrendszer, egy újat kell helyette fölépíteni.”
Fussunk neki még egyszer! Magyarországon eddig jobb és baloldal állt szemben egymással, ami a nyugat-európai típusú pártszerkezetnek felel meg, most egy nyugatosok kontra nemzetiek felállás következik, amely Tölgyessy szerint is veszélyessé válhat. De ő mégsem bánja, hogy a Jobbik félrelöki ezt a nyugatias felállást, mert annyira rettenetes és kártékony volt már ez a kétpártrendszer, hogy direkt jót tesz velünk a Jobbik.
Tölgyessy lelkesedése finoman szólva is bizarr. Csak a következő dolgokat kel l elfelejteni ahhoz, hogy osztozni tudjunk a lelkesedésében:
El kéne felejtenünk, hogy a politikai színtér többek közt azért vált kétosztatúvá, mert a jobboldalon a Fidesz minden fokozatosan minden szövetségesét beszippantotta.
El kéne felejtenünk azt a tényt, hogy a Fidesz hirdetett meg azt a politikát, amely az ellenfélből ellenséget kreált, és nem az ellenfél legyőzésére, hanem megsemmisítésére törekedett, és törekszik változatlanul ma is.
El kellene felejtenünk, hogy ennek a politikai stratégiának vált áldozatává a jobb- és baloldal közötti konstruktív együttműködés, amely a nyugat-európai típusú pártszerkezetekre egyébként jellemző, s amely szükséges az olajozott parlamenti munkához, beleértve a minősített többséget igénylő kérdésekben való megállapodásokat is.
El kéne felejteni, hogy mindez mekkora szerepet játszott a magyar társadalom kiábrándultságának elmélyülésében, depolitizálódásában.
Végül, nem kéne észrevennünk, hogy Tölgyessy gondolatmenete és érvelése nem szolgál egyebet, mint hogy a kognitív disszonancia jegyében eljelentéktelenítse a Fidesz felelősségét az ország pártstruktúrájának- őt idézve - kelet-európaivá tételében, a komp visszalökésében az ellenkező irányba.
Jellemző az is – tegyük hozzá -, hogy mindezt még a választások előtt taglaljuk, mint olyasvalamit, ami eleve elrendeltetett. Még megfontolható, eldönthető: akarjuk-e, hogy így legyen?
