DeDi – aggodalmak Gyurcsány miatt

Gyurcsány Ferenc előbújt címmel ad „helyzetértékelést” a választások előtti pillanatnyi állapotról bizonyos Demokrácia és Dilemma Intézet ( DeDi) az Index honlapján.

Az alcím: „DeDi-elemzés-6” – arra enged következtetni, hogy egy sorozat egyik darabjával állunk szemben, s ha az Index sorozatot közöl egy Intézetre hivatkozva, az ember érdeklődése feltámad, kiről-miről is van szó. Rákattint a honlapra. Keresi a bemutatkozást vagy az impresszumot. Legnagyobb sajnálatunkra ilyesmit nem találtunk. A Demokrácia és Dilemma Intézet, úgy tűnik, a semmiből került elénk, ám hogy nagyon is jelen van, erről az Index gondoskodik. Mi pedig dilemmázhatunk azon, hogy mennyire veszi komolyan magát egy hírportál, ha az általa futtatott „intézet” csak ennyire komoly, meg azon is, hogy a „demokrácia” fogalom devalválása fokozható-e még Magyarországon.

Miután eredetileg sem a DeDi-re voltunk kíváncsiak, hanem az „elemzés” címe keltette fel az érdeklődésünket, éspedig Gyurcsány Ferenc miatt, legyünk nagyvonalúak, vegyük szemügyre magát a dolgot, hiszen az Index üzenetét attól még érthetjük, hogy egy kamuintézet nevéhez kötötték.

Gyurcsány „előbújt” – a szóválasztás megadja a felütés hangnemét: gúnyos, lekezelő, de tartalmilag is kifejez egyfajta értékelést: ha előbújt, az azt jelenti, hogy eddig rejtőzködött. Értjük. Azok nem szeretik a „lemondott”, „visszavonult,” „háttérbe húzódott”, „önként távozott” megfogalmazásokat, akik számára ezek a kifejezések nem voltak megnyugtatóak, mert mindig aggódtak, hogy az, aki önként távozik, ugyancsak önként netán a visszatérés mellett is dönthet. Márpedig hová lesz akkor a sok évig hangyaszorgalommal folytatott személyiségrombolás összes eredménye, ami elégnek látszott ahhoz, hogy remélni lehessen, soha többé nem jön elő, de a választások előtt semmiképp, az a politikus, aki egyedül képes megmozdítani vert helyzetben is az apátiába és depresszióba zuhant baloldalt. Ettől féltek, és tessék, elő is bújt!

Ha már előállt az a helyzet, amitől tartottak, hogy a visszavonuló nem „rejtőzködik”, valahogy nem rettent vissza eléggé attól, hogy minden plakáton és minden szórólapon ő a hátsó gondolat maga, hogy nem akarja megérteni végre, ő egy lezárandó korszak, maga az ős ok mindenféle változásra - akkor menteni kell a menthetőt. Akkor nem marad más hátra, mint tovább aggódni, és bízni a Gyurcsány mögött sejtett belső pártellentétekben.

Az „elemzők” tehát sietnek megállapítani: „Gyurcsány veszélyes ellenfele a választások után pártelnöki ambíciókat dédelgető szocialista politikusoknak” ; „Gyurcsány még sportminiszter korában országjárással alapozta meg későbbi pártbeli népszerűségét.”; „Mesterházy Attila neve a másfél órás fórumon egyetlenegyszer sem hangzott el.” A kérdést pedig így helyes feltenni: vajon kinek kampányol Gyurcsány Ferenc? Mesterházy Attilának-e vagy önmagának, azért, hogy a választások után visszatérhessen?

Ezek – lássuk be - álproblémák, mert a választások előtt nem személyek mellett folyik a kampány, különösen nem olyan helyzetben, amikor a közvéleménykutatási adatok és a közhangulat ismeretében a győzelemre semmi esély. Ilyenkor bizony egyszerűen csak a több voksért folyik a küzdelem, és ezt az aggódók is nagyon jól tudják, legyenek azok dedisek vagy fideszesek.

Inkább vegyük észre, hogy az aggodalom már jó előre annak szól, amit ez a visszatérés majd ellenzékben jelenthet. Mert minő szörnyűség, ha egy volt miniszterelnök el tudja képzelni, hogy a parlamentben ellenzéki szerepben kérdéseket tegyen fel a majdani miniszterelnöknek és kormánytagoknak, esetleg még napirend előtti hozzászólásokra is vetemedjen! Kétségtelenül szörnyűség ez akkor, ha a parlamentet nem a versengő pártok politizálására épülő, a plurális demokrácia szabályai szerint működő parlamentként képzeli el valaki. Megértjük: bizonyára kellemetlen lesz, hogy kormánypárti frakcióként nem lehet majd kivonulni az ellenzéki megszólalások elől, de meg lehet szokni. Fel a fejjel!

De van ok valós aggodalmakra is: kinek ezért, kinek azért. Említsük meg ezeket is, szíves felhasználásra átengedve a DeDi-nek:

Az MSZP komolyan aggódhat, nem egyszerűen önmaga miatt, hanem a parlamentáris demokrácia jövője miatt, ha nem ismeri fel, hogy csapatjátékot kell játszania. Ha nem ismerik fel, hogy a választásokra való mozgósítás a legfontosabb feladatuk, és ha nem ismerik fel, hogy ebben Gyurcsány Ferencet nem nélkülözhetik.

A Fidesz pedig joggal aggódhat amiatt, hogy a pszichózist, amelyben az országot tartják, egy ember biztos képes megtörni, és ezt az embert Gyurcsány Ferencnek hívják.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!