Az ellenzék és Gyurcsány




A Klubrádió Egyébként című műsorában (Neuman Gábor szokta vezetni) az elmúlt alkalommal Ungár Klára, a SZEMA vezetője volt az interjúalany, akinek – miután hosszasan beszélgettek az ellenzéki lehetőségekről – nyilatkoznia kellett arról, mi a véleménye a Klubrádió előző heti telefonos kérdéseire beérkezett véleményekről.*


Ungárnak a hét első kérdésére adott válasza az ok, ami miatt ez az írás megszületett. Neuman ugyanis azt kérdezte a hallgatóktól, vajon elképzelhetőnek tartják-e, hogy Gyurcsány Ferenc szivárogtatta ki az őszödi beszédet, amire Szanyi Tibor egy facebookos bejegyzésében utalt.


Neumann azt is elmesélte, hogy több „hivatalos” szakértőt is megkérdezett, ők azonban elzárkóztak a válaszadástól, na de, mit gondol erről Ungár Klára.


Ungár Klára pedig, ellentétben az állítólag nem nyilatkozókkal, közölte, hogy ő nem egyszerűen csak gondol erről valamit, ő egyenesen tudja, hogy Gyurcsány szivárogtatta ki az őszödi beszédet a nyilvánosságnak, preventív célból, állítólag azért, hogy megelőzze a Fideszt. Megelőzze abban, hogy a 2006-os önkormányzati választása előtt egy nagygyűlésen játssza le az őszödi beszéd bizonyos részleteit. A felvetésre, hogy ő honnan tudja mindezt, úgy nyilatkozott, hogy egy Gyurcsány családjához közel álló embertől hallotta. Többet nem mondott. Talán ő is érezte, hogy ez nem elég fajsúlyos állítás így önmagában, ezért elővette azt már lejárt, kissé recsegő lemezt is, hogy ugye mindenki emlékszik, mennyire felkészülten reagált a sajtó kérdéseire Gyurcsány, amikor a kirobbant botrány után ott állt az újságírók előtt: mint akit nem értek váratlanul a kérdések. Jellemző a hazai közéletre, hogy ha egy értelmes ember értelmesen válaszolgat a sajtónak, az akkora ritkaság, hogy láthatóan még bűnjelnek is elegendő. Egyenesen teóriát lehet rá építeni, egyéb bizonyíték híján.


Tegyük hozzá a teljesség kedvéért, hogy Ungár Klára többször is megjegyezte, a lényegesebb kérdés az, hogy a Fideszhez hogyan jutott el az őszödi beszéd hangfelvétele, amiről viszont nem a „tudását”, csupán a sejtéseit és feltételezéseit osztotta meg velünk


A műsorvezető ezt követően ismertette vele a számokat. Kiderült, a hallgatók mindössze 6 százaléka tudja elképzelni, hogy Gyurcsány szivárogtatott, 94 százaléka viszont nem. Na, ehhez mit szól Ungár – kérdezte. Ő pedig úgy vélte, ha az embereknek nincs információjuk valamiről, akkor persze arra alapoznak, amit évek óta hallanak, és ugye évek óta azt hallják Gyurcsánytól, hogy nem ő volt a kiszivárogtató, meg hogy ő már nagyjából tudja, hogy kik voltak. (Mintha az emberek erről csak Gyurcsányt hallhatták volna az elmúlt években.)


Tehát: az emberek információk hiányában arra alapoznak, amit hallanak. Most itt állunk mi, az emberek, és találgathatjuk, vajon információ-e az, amit Ungár közölt velünk. Információ-e az, hogy neki egy nevenincs ember azt mondta, hogy…. Inkább információ-e Ungár közlése, mint Gyurcsány közlése? Gyurcsányé, aki mellesleg ennek az egész történetnek az abszolút vesztese volt, semmilyen érdeke nem fűződött ahhoz, hogy a saját beszédének szövegét bármilyen preventív cél miatt kiforgassa, olyan részeit emelje ki, amelyek súlyosan torzítják az eredeti üzenetet. Gyurcsány nem mástól hallotta, amit állít, hanem a személyesen vele történtekről nyilatkozott úgy, hogy nem ő hozta magára a dögvészt készakarva. És akinek a memóriája nem veszett el teljesen, arra is emlékezhet, hogy a beszéd nyilvánosságra kerülésének napján Budapesten és számos nagyvárosban tüntetések voltak. Olyan tüntetések, amelyek inkább elképzelhetetlenek előkészületek nélkül, mint az újságíróknak való értelmes válaszolgatás. A demonstrációk kialakulásának sebessége és mérete inkább arra engedne következtetni, hogy mások előre felkészültek rájuk, mégpedig az akkori ellenzék. Nekik jöttek jól éppen azok a szavak és mondatok, amelyek a csapból is folytak. Teljesen logikátlan, hogy preventív célból éppen ilyen szövegrészeket válogasson ki épeszű ember, és abban sincs logika, hogy bárminek a méregfogát ilyen módon lehetett volna kihúzni. Ugyan már miért lett volna rosszabb, ha a beszéd részleteiből felolvasást tartanak a Fidesz nagygyűlésén, mint az, hogy sokkal nagyobb nyilvánosság elé egy torzan megvágott szöveget visznek önként. Preventív célból az egész beszéd nyilvánosságra hozatala lett volna logikus, bármikor megtörténhetett volna, ha ilyen szándék valóban lett volna.


Az a helyzet, hogy akik valóban logikusan gondolkodnak, ezeket az információkat és ezeket a körülményeket mérlegelik, ezért és így alakulhatott ki a válaszadók körében a 6–94 százalékos arány, és nagyon valószínű, hogy ezen az arányon esetükben mit sem változtatna Ungár „információja” sem.


Az ilyen „információk” másokhoz szólnak, és az az igazán érdekes kérdés, hogy a jelenlegi ellenzéknek ezek a szereplői – például Szanyi és Ungár – kiknek is szánják ezeket a közléseket. Miért merül fel időről-időre az őszödi beszéd és ennek a kapcsán Gyurcsány, nemcsak a jobboldali médiatérben, homályos utalásokra alapozott vádaskodások közepette? Miért van az, hogy a demokratikus térfélen sem azzal foglalkoznak elsősorban, amit a jelenlegi helyzetről Gyurcsány mond, amit pártelnökként ő vagy a pártja képvisel? Ez a dolog bizony a hazugsághoz való viszonyról szól.


Ha egy pillanatra kimerevítjük a képet, mit látunk? Azt, hogy Szanyi és Ungár lényegében azt sugallják: Gyurcsány nem mond igazat, amikor tagadja, hogy bármi köze van a hangfelvétel kiszivárogtatáshoz. A „Gyurcsány a hazug” klisét porolják le. Az őszödi beszéd és a hazugság újabb összekapcsolását végzik el. Az elmúlt ciklus legnagyobb hazugságmítoszát élesztgetik újra, konkrétumok nélkül.


Közbevetőleg jegyzem meg, hogy az őszödi beszéd kiszivárogtatása a közbeszédben kétféle szempontból szerepel. Egyrészt, hogy miképpen jutott a szöveg ki egyáltalán az MSZP hatóköréből, másrészt szűkebb értelemben, szétválasztva a kijutás és a sajtó tudomására hozás momentumait, hogy legalább az utóbbit lehessen Gyurcsány nyakába varrni. A manipulációnak ma már az is a része, hogy ez a kétféle értelmezés keverhető és keveredik. Az átlagos hírfogyasztónak föl sem tűnik, melyikről van szó. A felszínes figyelemnek elegendő, hogy a szivárogtatás és Gyurcsány neve együtt szerepeljen, és az őszödi beszéd minden káros következményét, a kartergyilkosságok hatását, a karaktergyilkossággal szembeni tehetetlenséget vagy az árulást máris egyetlen személy felelősségévé lehet tenni.


Szinte hihetetlen az a politikai botfülűség, amely megakadályozza, hogy az ellenzék jelenlegi vezetői átlássák azt az egyszerű összefüggést, őket magukat és a pártjaikat is olyan mértékben manipulálta a Gyurcsányra kihegyezett és évek óta folyó permanens kampány, hogy a kibontakozás egyik fő akadálya ma már ez. Nem akarják észrevenni, mennyire kódolt minden megnyilvánulásuk. Mert ne legyen kétségünk, manipuláltságot jelent az is, ha az őszödi beszéd és a dramaturgiailag jól megtervezett 2006-os „spontán” népharag „hivatalossá” vált értelmezéséhez igazodnak vagy politikai érdekből felhasználják, ugyanis ez azt a meghamisított valóságképet erősíti, amely a Fidesz-rezsim ma már generálissá vált hazugságpolitikájának nélkülözhetetlen eleme.


Vagyis valójában itt nem a Gyurcsányhoz való viszonyról van szó, hanem a jelenlegi ellenzéki politikusok viszonyának tisztázatlanságáról önmagukhoz és a fent leírt jelenséghez. A történet a hazugsághoz való viszonyról szól. Arról, hogy elegendő-e beszélni, vagy tettekre is kell-e váltani a politikai őszinteséget? Ezzel szemben nemcsak azt tűrték el, hogy felépüljön az őszödi beszéd meg a „nagy népi ellenállás”, illetve a „nagy népi ellenállást letörő rendőrállam” mítosza, de ma sem vállalják a nyílt szembenézést és az esetleges konfliktusokat a rögzült politikai előítéletek felszámolása érdekében.



Zavarog a magyar nép (2006. szeptember 18.) – MTI

Az MSZP-nek láthatóan, Gyurcsányt távol tartandó, nincs szándéka erőfeszítéseket tenni, hogy a történteket újraértelmezze és ezt elfogadtatássa. Így ő viszi el a balhét, sőt még ürügy is van rá, hogy őt, és csak őt, a múlttal azonosítsák.(Tudatosan használom a szándéka és nem az érdeke szót, mert az érdeke bizony ez lenne hosszabb távon az MSZP-nek is, hogy tiszta vizet öntsön a pohárba.)


Bajnai nem ismerte fel, hogy éppen Gyurcsányt és a DK-t bevonva teremthetett volna ellensúlyt és nagyobb politikai mozgásteret a maga számára, mind a jelenlegi pártszövetségében, mind az MSZP-vel való egyezkedése során. Ha meghirdetett értékeiből és céljaiból indult volna ki – őszintén –, akkor nem hagyhatta volna figyelmen kívül, hogy a korszakváltáshoz szükséges garanciális elemek a DK programjában már kezdettől fellelhetők voltak, ahogy ma is ott vannak. 2012 októberében Bajnainak még meglett volna egy ilyen döntéshez az ereje. Ehhez azonban képesnek kellett volna lennie rá, hogy határozottan túllépjen a Milla, majd az LMP-ből kiváltak úgynevezett rendszerkritikus alapvetésein, amelyek csökevényesen, de máig jelen vannak az Együtt–PM politikájában. Azt belátták, hogy az MSZP-vel kötött szövetség elkerülhetetlen, de azzal a korábbi politikai identitásképző elemmel máig nem számoltak le, hogy új elitre van szükség, mert a 2010 előtti kormányzás hibáiból egyenesen levezethető következmény a Fidesz-rezsim jelenlegi dúlása. Márpedig a Fidesz politikai mibenlétének megértése elengedhetetlen. Hogy a Fidesz-féle antidemokratikus mentalitás elsősorban a Fideszből következik, és hogy ez teremtett egy másfajta rendszert, olyan igazság, amelynek meg nem értése ellehetetleníti a küzdelem hatásosságát és eredményességét is ellene. Ezzel szemben az Együtt–PM politikusai a saját korábbi identitásuk látszatának megőrzését vélik érdeküknek, ehhez van szükségük 2006-nak arra az értelmezésére, amely ürügyet teremt rá, hogy ma már kizárólag Gyurcsányt kiiktatva korszakváltásozzanak. Nem érzékelik – MSZP-vel igen, de Gyurcsánnyal nem – az attitűjükben rejlő súlyos morális ellentmondást. Bajnai ma sodródik, hol a Milla, hol a PM dominál a mondataiban, és népszerűsége is egyre limitáltabb velük együtt, mert a bizonytalanok nem erre vártak. Ez ma már tény. Az egész problémáról azonban nincs világos beszéd, pedig a nyílt, akár heves, de őszinte vita is ezekről a kérdésekről jobb lenne, mint a lefojtott légkör és a hallgatás. Miközben szinte minden ellenzéki párt és mozgalom azt nevezi meg a mai rendszer lényegeként, hogy a Fidesz-rezsim hazugságra épül, láthatóan nincs erejük hozzá, hogy valóban őszinte politikát állítsanak szembe vele. Hiú ábránd, azt hinni, hogy ha Gyurcsány a kedvükért szublimálódna, megtakaríthatnák az említett szembenézést. Mégis ezt akarják. Pedig a gyurcsányozás, őszödözés az ellenzéki térfélen is silány pótcselekvés.


A paradoxon az, hogy ebbe csak látszólag bukik bele Gyurcsány. Ha nem vállalják, hogy a közelmúlt történelméről lehántják a ráhordott hazugságokat, újra a hazugságra épülő politika diadalát készítik elő.



* Ezeket a kérdéseket szintén Neuman Gábor szokta feltenni a közönségnek, a telefonos válaszok fizetősek, a befolyt pénz egy része a Klubrádió támogatását szolgálja. A rádió az eredményt mindig ismerteti, amely nem reprezentatív véleményfelmérés ugyan, mégis kifejez valamiféle közvélekedést ellenzéki oldalon.




Lánczos Vera