rss      tw      fb
Keres

Áldott unalom



Vasárnap este megint elaludtam egy tévéműsoron. Pedig annyira elhatároztam, hogy figyelmesen végignézem az RTL-en a két német kancellárjelölt: Angela Merkel (CDU) és Peer Steinbrück (SPD) vitáját. De már a képi megjelenítés is zsibbasztóan szimmetrikusra és ódivatúra sikerült. A legnagyobb újdonságot az jelentette, hogy a kancellár asszony ezúttal a nemzeti színeket (vörös-fekete-arany) nem egy nyakába kötött kendőcskén, hanem egy gyöngysoron viselte.



A jelöltekhez hasonlóan a kérdezők is korrekt férfi-női megoszlásban jelentek meg a képernyőn. A jelöltvitákban veteránnak számító kérdező, Peter Kloeppel ezúttal bevette csapatába Stefan Raabot, a hentesből énekessé, majd műsorvezetővé vált remek humorú közszereplőt is. Ő eleinte igyekezett is „szerepelni”, Merkelbe fojtani a szót, de neki sem sikerült show-vá alakítani a kötelező közszolgálati gyakorlatot.


A két jelölt egymást váltva szinte másodpercnyire azonos hosszúságú kis beszédeket mondott – Merkel az erős Németország további iránytartásáról, Steinbrück a társadalmi szolidaritás fokozásának szükségességéről. A közönségre akartak hatni, egymásra alig néztek, egymás állításait nem cáfolták. Maguk a műsorvezetők is unták ezt a vitának nem nevezhető kettős produkciót. Az egyik újságírónő Steinbrücknek szegezte a kérdést: miért is szavazzunk a most ellenzékben levő szociáldemokratákra? Mivel lesz nekünk jobb, ha Önök nyernek?


A semmitmondó válasz alatt a német állampolgár nyugodtan álomra is hajthatta a fejét. Hiszen abban úgyis bizonyos lehetett, hogy mi nem lesz (rosszabb). Nem lesz az előző ciklus vezetőinek elátkozása, bíróság elé hurcolása, megrágalmazása. A alaptörvény – a Grundgesetz – továbbra is szolid alapot biztosít a mindennapok számára. A szociális törvények továbbra is megakadályozzák, hogy a polgárok munkájukkal együtt az emberi méltóságukat is elveszítsék.


Abban az országban – magasabb és alacsonyabb szinten is – számolni lehet a törvényesség betartásával. Ha valaki bűncselekményt követ el, elég nagy valószínűséggel számon is kérik rajta. Most éppen az előző államfő áll bíróság elé olyan csekély előnyök elfogadása miatt, amelyen nálunk egy középvezető is csak bágyadtan mosolyogna. A gazdasági élet, bár nehézkesen, de működik. A társadalmat – a vállalkozásokat, a bankokat, a közintézményeket és az állampolgárokat – egyfajta bizalom hatja át.


Abban az országban, amelynek egy lelkész az államfője (Gauck) és egy lelkészlány a kormányfője (Merkel), nem engedték az egyházakat a polgári társadalomban elfogadható szerepükön túlterjeszkedni. Nincs tartuffe-i képmutatás sem a politikában, sem az oktatásban. A vallásgyakorlást pedig egyszerűen magánügynek tekintik.


Irigylem a németeket. Nem a zeneszerzőiket, a költőiket, a filozófusaikat irigylem tőlük. A korrekt, unalmas, racionális politikusaikat. A nyugodt, unalmas kormányzati kampányaikat. Meg azt, ami a kampányok között történik náluk.