Szíriai orosz „vaker”
- Részletek
- Napi apró
- 2013. szeptember 03. kedd, 07:46
- Aczél Endre
Cameron brit miniszterelnök azzal rontott neki Ed Milibandnek, a Munkáspárt vezérének, hogy a szíriai válságban Lavrov orosz külügyminiszter pártjára állt.
Ez a nyilatkozat már csak azért is érdekes volt, mert Cameronnak a Szíria ellen tervezett amerikai-brit-francia katonai akciót támogató parlamenti indítványa nem a munkáspárti frakció szavazatain, hanem éppenséggel a kebelbeli (konzervatív+liberális) „árulók” nemleges szavazatain és távolmaradásán bukott el.
Tény azonban, hogy az orosz (és kínai) diplomácia minden olyan kezdeményezést megtorpedózott az ENSZ-ben – így a legfrissebb britet is –, amely kollektív megtorlást próbált kicsikarni az állítólag mérgesgázzal önnön népére támadó Aszad-rezsimmel szemben. Ebben az értelemben Miliband valóban Lavrov oldalára állt. Az oroszok az egész mérgesgáz-sztorit nevetségesnek gondolják, és egyáltalán nem állítanak hülyeséget, amikor azt mondják, hogy a kiütéses fölényben levő Aszad-haderőnek semmi oka nem lett volna arra, hogy gázzal töltött rakétákat küldjön oda, ahol saját katonái harcolnak a felkelőkkel.
Ámde. Semmi se olyan, amilyennek látszik. A fölszín azt sugallja, hogy Aszadnak vannak nagyhatalmi támogatói, akik kiszolgálják. A helyzet azonban az, hogy az oroszok nem kiszolgálók, hanem nagy játékosok egy nagy játszmában. Most például azt csinálják – közeleg a szentpétervári G20-as csúcsértekezlet az ő elnökletükkel –, hogy „kitolják” a Szíriával kötött fegyverszállítási szerződések határidejét. Erre a hírre tudomásom szerint idehaza senki nem figyelt fel, igaz, ehhez az orosz Komerszantot kéne olvasni. Ez a tekintélyes lap – a Fintimes orosz változata – kiszagolta, illetve megtalálta azt a forrást, amely elmondta neki, hogy a „megrendelőnek (Szíriának) fizetési nehézségei” vannak. Mivel csak 10 százalékát fizette ki a kialkudott árnak, a maradékra (még májusban) haladékot kért, ám az egyébként meglehetősen fegyverexport-függő Moszkva nemet mondott. Amit 2014-ben kellene leszállítania – a MIG-29-es vadászgépek legfrissebb kiadását, a JAK–130-as gyakorló repülőgépeket, továbbá légelhárító rakétarendszer-elemeket(?) –, azt 2016 előtt nem szállítja le, de „inkább” csak 2017-ben. Hátha addigra kimúlik a konfliktus. Mint látható, Oroszország nem teszi ki magát annak a vádnak, hogy folyamatosan felfegyverzi Szíriát (megteszik ezt helyette az irániak, akik bőségesen el vannak látva rakétákkal), viszont nem is mond le erről a piacáról. Gondolom, a diplomáciai támogatás fejében Bassár Aszad „megérti”, hogy pillanatnyilag nem opportunus az oroszoknak a fegyverszállító képében tündökölniük.
De ezzel az orosz sztorinak nincs vége. És az eleje nem is orosz. Kiderült, hogy tavaly januárban, amikor már bőségesen dúlt a szíriai polgárháború, Aszad fő-fő ellenlábasa, a brit konzervatív kormány exportengedélyt adott ki olyan vegyianyagok eladására, amelyekről tudnia kellett, hogy úgynevezett elővegyületként szolgálnak mérgesgázok előállításához! Ilyenek a kálium- (potassium-) származékok. Ez önmagában is botrány – az export egyébként nem valósult meg –, de a hír olvastán fölszaladt a szemöldököm, mert eszembe jutott, hogy a labdarúgást finanszírozó orosz mágnások közül kettő (Ribalovljev – AS Monaco, Kerimov – Anzsi Mahacskala, Dzsudzsák volt klubja) hogy, hogy nem, éppen az Uralakali nevű, káliumműtrágyát előállító mammutcégből szerezte milliárdos vagyona nagy részét. Csak nem tőlük került az egyébként ismeretlen nevű brit exportőrhöz a „cucc”?
