rss      tw      fb
Keres

A DK meg a Ku Klux Klan



Pénteken egy bátor monogramos ember cikket írt, Tarlós István kimeríti a bunkóság fogalmát címmel. A cikk a Vígszínház igazgatói pályázatáról szól, ám a felvezetésében, Tarlós ürügyén, a szerző kissé elkalandozik. Bemos néhányat Demszkynek, aki szerinte annak idején Gy. Németh Erzsébettel szemben Hagyó Miklós „útját kívánta egyengetni”, így aztán „egyik fő okozója lett” a kétharmadnak, majd Gy. Németh Erzsébet ürügyén futja le a kötelező DK-ellenes kűrt. Így: „ő ma a Demokratikus Koalíció oszlopos tagja, mely szervezet rokonszenvindexemen valahol a Ku Klux Klan és Ferencvárosi Szurkolók Szövetsége között foglal helyet”.


A szerző bizonyára egyike azoknak a sokaknak, akik lassan egy évtizede önmagukat ismétlik. Egy különbséggel: hogy 2010 előtt Orbánt támogatták Gyurcsánnyal meg az MSZP–SZDSZ-szel szemben, de ha nem is támogatták, Orbán sokéves Gyurcsány-lejárató stratégiájába bátran, nagy hangon és erőteljesen beleálltak. Most viszont Orbánt nem szeretik, de még az MSZP-t is inkább elviselik, mint a DK-t. Ők azok, akik mindig is a saját zsigereikkel voltak azonosak, és e tekintetben semmiben sem különböznek az általuk megvetett Fidesz-plebsztől.


Épeszű ember ugyanis még a stiláris bravúr kedvéért sem ír le olyasmit, hogy a Demokratikus Koalíció rokonszenvindexe nála egy fajgyűlölő és embergyilkos, a fehér felsőbbrendűségre alapozott bűnszövetkezet meg egy agresszív és szerencsétlen csürhe között van (mármint ha a szerző úgy képzelte, hogy így néz ki a stiláris bravúr). Ha leírja, akkor viszont meg kell indokolnia, a Demokratikus Koalíciónak melyik állásfoglalása, programja, a világlátásának melyik eleme rokonította az ő érzékeny lelkében a pártot ezekkel a sötét és embertelen erőkkel.


Arról nem beszélve, hogy némi önreflexió is ráférne az ilyen szerzőkre. Amit ugyanis végül, amikor eljut végre cikke igazi tárgyához, a monogramos ember kifogásol, az pontosan ugyanaz, amit ő maga is művel. Ezek ott a fővárosban pontosan olyan zsigeri alapon állítják össze a vígszínházi pályázatokat elbíráló bizottságukat, ahogyan ő maga mond véleményt bárkiről, akit ízlése szerint egy kanál vízben megfojtana. Ugyanúgy bánnak Eszenyi Enikővel, ahogyan ő bánik a Demokratikus Koalíció politikusaival és szimpatizánsaival. Ugyanúgy gyűlölik azokat, akik meghunyászkodásra képtelenek, ahogy ő is gyűlöli (kukluxklánozza) azokat, akik az óriási nyomás ellenére ki merik nyitni a szájukat a DK mellett. Pontosan ugyanúgy nem érdekli őket a pályázatok tartalma és minősége, ahogyan őt sem a DK politikájának tartalma és minősége. Ugyanúgy negatívum a szemükben Eszenyi kiállása – azaz hogy a hatalom által kiutált Alföldi darabját befogadta volna a Vígbe –, ahogy az ő szemében is negatívum az, ha némely embereknek-embercsoportoknak van képük szembemenni a kötelező „baloldali” véleménydiktatúrával.


Mondhatnám én is, vele együtt, hogy amúgy egyébként ő is azt ír, amit akar, „megkérdőjelezhetetlen” joga van a véleményéhez. De azt már nem tehetném hozzá, hogy „a felelősség is az övé”. Mert azért a pusztításért, amit a nyegle, cinikus, ám annál akarnokabb véleménymondók éveken át elkövettek a magyar közvélemény hülyítése és deformálása érdekében (Orbánnal uniszónóban), máig nem kellett semmiféle felelősséget vállalniuk. Ma is abból élnek, hogy a világot „értelmezik”. Holott ha valakik „egyik fő okozói” voltak Orbán kétharmadának, azok biztosan, akiknek „az értelmezés” a zsigereikben születik.