rss      tw      fb
Keres

Karaktergyilkosság, második kiadás








„Őszöd nem a bazmegdről szól” (Gyurcsány Ferenc)


Szinte már közhely, hogy Gyurcsány Ferenc egy pontosan megtervelt és fegyelmezetten végrehajtott karaktergyilkosság áldozata. Azt is tudjuk, hogy amerikai szakértelmet is igénybe vettek hozzá, és Orbán második revolvere, Semjén Zsolt irányította a gyilkosokat. Akad, aki arra is emlékszik, hogy az őszödi beszéd manipulálásában saját pártja sem volt teljesen ártatlan.


Az erkölcs tiltja, hogy földön fekvő emberbe rúgjunk. Más kérdés, hogy ez a földön fekvő ember időnként visszarúg.


Gyurcsány Ferenc személyes megalázásán túl a választási matematika azt kívánná, hogy 150-200 ezer látható és legalább ugyanennyi, ha nem kétszer több bujkáló támogatót ne kezeljenek le ilyen sértő módon.


Tavasszal még úgy tűnt, a Fidesznek van szüksége a Gyurcsány-mumusra, hogy Bajnait üsse, most kiderül, hogy az MSZP is szívesen ijesztgeti saját magát. Tisztelt szocialista barátaim, én szükség esetén habozás nélkül szavazok rátok, de ez nem lesz így jó! Ha azt hiszitek a DK potenciális szavazóit úgy is megnyerhetitek, hogy a pártot semmibe veszitek – tévedtek! Az effajta tévedések sokba kerülnek.


Azt hallom, hogy Gyurcsány neve több szavazatot visz, mint hoz. Ez egyrészt nem bizonyított, másrészt, ha jól emlékszem, Gyurcsány az MSZP egyhangúan megválasztott elnöke és az ország miniszterelnöke volt. Ha jól emlékszem, Bajnai Gordon először Gyurcsány kormányában volt miniszter, majd az ő unszolására vállalta a miniszterelnökséget (ahol kitűnően teljesített). Ha jól emlékszem legújabbkori történelmünkben Gyurcsány az egyetlen korábbi miniszterelnök, aki saját tevékenységéről többször és nyilvánosan kritikai elemzést tett közzé.


Lehetett volna önmagával még kritikusabb? Hát persze! Igazságos és erkölcsös úgy tenni, mintha kormányzásának idején egyedül követett volna el hibákat? Jól tudom, hogy az MSZP is szembenézett saját múltjával – de csak úgy általában, nagyon kevés konkrétummal. Arról például, hogy a párt mikor lehetetlenítette el a kormányzást, nem hallottunk.


Megmondom, miért tartom változatlanul Gyurcsány Ferencet jó és tisztességes politikusnak. Nem világi szentnek, nem prófétának, csak az átlagból több fejjel kiemelkedőnek. Mert igazat mond. Igazat mondott Őszödön, amikor megmondta, hogy nem mondott igazat, igazat mondott akkor, amikor visszautasította a Magyarok Világszövetségének nevezett bohóctársulat népszavazási indítványát. (Nem a határokon kívüli magyarokat utasította vissza, hanem egy ostobán fogalmazott kérdést.) Igazat mondott az egészségügy és a közoktatás elkerülhetetlen reformjáról. És igazat mond most, amikor nem tapsol az MSZP–Együtt-megállapodásnak.


Meglehet, az MSZP-listán nem a második hely jár neki, de hogy egyáltalán nem szerepelhet, nem egyszerűen túlzásnak, hanem fatális, önsorsrontó tévedésnek tartom. Ahogy annak tartom a liberálisok és konzervatívok látványos mellőzését is. Az MSZP, nagyon helyesen, nyíltságot és egységet hirdet.


A tettek azonban nem egyértelműek.


Emlékeztek még, mi következett, amikor az MSZP felajánlotta a koalíciós partnerének, hogy köztársaságielnök-jelöltként Szili Katalinból válasszon? Egy kis kitérővel Schmitt Pál következett. Tisztelt szocialista barátaim: ezt a tragikomédiát játsszuk el még egyszer?





A szerző író, újságíró, a Bibó István Közéleti Társaság elnökségének tagja