A hit erejével




2013. november 23-án, szombaton ünnepelték a Tudomány Napját a Wesley János Lelkészképző Főiskola (WJLF) oktatói és hallgatói a Dankó utcai Krisztus Szege Cigánykápolnában. Az 1987-ben a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség által alapított intézmény 1991-ben került be a hivatalosan elismert egyházi felsőoktatási intézmények sorába. A Magyar Akkreditációs Bizottság által 2002-ben akkreditált intézmény jelenleg négy szakon képez fiatalokat: katekéta-lelkipásztori, környezettan, pedagógia és szociális munka.


A főiskolát nagyon nehéz helyzetbe hozta az a tény, hogy fenntartója, a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség (MET) a kétharmados többség által hozott és módosított egyházjogi törvény (2011. évi C. tv., ill. a 2011. évi CCVI. tv.) értelmében 2012. január elsejétől kikerült az egyházak köréből. A parlamenti többség nem vette figyelembe a MET kérelmét az egyházi státus fenntartására. Ezért az Alkotmánybírósághoz (Ab) fordultak, amely megállapította az eljárás alkotmányellenességét és az egyházi státust január 1-jei hatállyal visszamenőlegesen visszaállította. Az újabb alkotmánymódosítás – amely nem vette figyelembe az Ab-nek a MET-re vonatkozó ítéletét – nem sorolta be őket a „bevett egyházak” körébe. Ezzel a lépéssel súlyos veszélybe került a MET által koordinált szociális intézményhálózat, az óvodák, iskolák és maga a főiskola is.


Ennek megfelelően szerény körülmények között került sor az ünnepségre. Az alagsorban elhelyezkedő kápolna a maga puritán dísztelenségével jó környezetet biztosított ehhez. A rendezvény csak külsőségeiben volt szegényes. A négy tanszékvezető (Bánlaky Pál, Bukovics Istán, Lukács Péter és Majsai Tamás) beszámolói arról győztek meg mindenkit: nagyon színvonalas kutatói és oktatói tevékenység folyik az intézményben.


Ennek az egyik legfényesebb bizonyítéka az, hogy Karády Viktor, az Európa-hírű tudós éppen a Wesleyt választotta az European Research Council által támogatott kutatásának középpontjául. A mind koncepciójában, mind volumenében grandiózus projekt kiterjed Magyarországon kívül a szomszédos országokra, valamint két balti államra, Lettországra és Észtországra is. Karády professzor és munkatársai a modern értelmiség kialakulását követik nyomon ezekben az országokban 1850 és 1950 között. A magyar korpuszba több mint egymillió személy adatai kerülnek bele. A származási hely, az etnikumhoz, illetve felekezethez való tartozás, a közép- és felsőfokú iskola, sőt, a fő tantárgyakból szerzett érdemjegyek, későbbi munkahelyek, beosztások, a kreatív teljesítményekre (pl. publikációk) vonatkozó adatok érzékletesen rajzolják meg minden egyes ember személyes profilját. Minden eddiginél pontosabb – s mivel demográfiai, szociológiai, művelődéstörténeti tényekkel alátámasztott –, gyakorlatilag megcáfolhatatlanul hiteles képét adja ez a kutatás a magyarországi értelmiség százéves történetének.


Karády professzor és kutatói csapata eddig hat magyar és egy angol nyelvű kötetben adta közre a vizsgálat eredményeit. Érzékletes képet ad ezzel a magyarországi modernizációról, amelynek legjellegzetesebb vonása éppen az, hogy a kisebbségek – zsidók, németek, szlávok – kivételesen fontos, egyes területeken (például orvostudomány és műszaki tudományok) meghatározó szerepet játszottak benne.


Karády Viktor másik kutatása, amelyben a wesleys kollégák mellett finn, holland, svéd és dél-amerikai kutatókkal dolgozik együtt, a társadalomtudományok 1945 utáni történetének nemzeti sajátosságait vizsgálja.


Imponálóak a Wesley kiadványai, mind tematikai sokszínűségükben (homiletika, egyháztörténet, szociológia), mind pedig újszerűségükben. Kiemelkedőek a digitalizációs projektek. Kifejlesztettek például keresőprogramokat könyvalakban már régen megjelent hatalmas terjedelmű monográfiák, lexikonok elektronikus változataihoz. Ezek a programok a jelenleg a piacon lévőknél lényegesen „okosabbak”, képesek olyan újszerű összefüggéshálózatok feltárására az anyaghalmazon belül, amelyeknek még a szerzők, szerkesztők sem voltak, nem lehettek tudatában.


A délelőtti szekcióülés után a szót a Wesley jelenlegi és végzett diákjai kapták meg, akik beszámoltak a teológia, pedagógia, szociológia terén folytatott kutatásaikról. Az előadások újszerű kérdésfeltevései, önálló megoldásai hallatán biztosak lehetünk benne, hogy a kitűnő tanárok méltó utódokat neveltek maguknak és a magyar társadalomnak.


Annak a társadalomnak, amely – az új egyházjogi törvény értelmében – még az egyházi státust sem adja meg a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösségnek. Közben pedig a „bevett egyházak” egyre több pénzt kapnak az államkasszából, mivel, Hölvényi államtitkárhelyettestől tudjuk, „felértékelődik az egyház szerepe”.


A MET fenntartásában működő Wesley János Lelkészképző Főiskola, és a holdudvarában dolgozó kiváló magyar és külföldi értelmiségiek magas szintű intellektuális és erkölcsi értéket hoztak létre. Összehasonlíthatatlanul nagyobbat, mint némely „bevett egyház” fenntartásában működő, az oktatási kormányzat által agyonajnározott felsőoktatási intézmény.


Az ünnepség kezdetén Iványi Gábor rektor a Példabeszédek könyvéből idézte a bölcsességről és a tudományról szóló sorokat. Sub specie aeternitatis, ebben a szellemben kutatnak, tanulnak és dolgoznak a Wesley tanárai, diákjai és az ő kollégáik, barátaik.