Orbán és az Európai Unió
- Részletek
- Balogh S. Éva
- 2010. november 03. szerda, 03:54
Azt már tudjuk, hogy mit csinál Orbán Viktor Magyarországon, de arról aránylag keveset tudunk, hogy mit csinál külföldön, illetve, hogy miképpen fogadják a magyar miniszterelnököt európai politikai és diplomáciai körökben.
Orbán külföldi útjairól természetesen beszámol a Magyar Távirati Iroda, de ezek a tudósítások leginkább a miniszterelnök magyar újságíróknak rendezett sajtókonferenciáira támaszkodnak, de az is elég gyakran előfordul, hogy az újságírók mindössze Szijjártó Pétertől tudják meg, miről is volt szó egy nemzetközi találkozón, illetve, hogy milyen szerepe volt a magyar miniszterelnöknek, ha egyáltalán volt, a tárgyalások menetében.
Persze vannak kivételek. Ilyen volt Orbán első útja Brüsszelbe miniszterelnökként, amikor José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke tudomására adta, hogy nincs mese, csontvázak ide vagy oda, tartani kell Magyarországnak az előzőleg megállapított költségvetési hiánycélt. Kivételt képezett Orbán tárgyalása Angela Merkel német kancellárral, amikor a német sajtó már a látogatás előtt foglalkozott a magyar miniszterelnök és a német kancellár találkozásával. Ettől eltekintve Orbán Viktor szerepét például brüsszeli csúcstalálkozókon homály borítja. Így aztán csak következtetéseket tudunk levonni Magyarország külpolitikai elképzeléseiről és Orbán Viktor fogadtatásáról.
A Fidesz külpolitikai terveiről már jóval a választások előtt lehetett tudni. Orbán Viktor részletesen kifejtette pártjának elképzeléseit még 2008 novemberében, a Professzorok Batthyányi Körének éves közgyűlésén. A pártelnök zavaros előadását a professzorok, mint általában, ájult ámulattal hallgatták. Megtudhatták például, hogy ha a Fidesz kerül hatalomra, akkor a magyar külügy egy kelet-európai tengely kialakításán fog szorgoskodni. Tehát Magyarország a régióban gondolkodik majd, és nem próbál megfelelni a nyugati elvárásoknak, úgy mint eleddig. Így aztán egyáltalán nem volt meglepő, hogy Orbán Viktor miniszterelnökként Varsóba utazott először és nem Bécsbe, ahova általában magyar miniszterelnökök először utaztak az utóbbi években. Talán ez lehetett az oka, hogy majdnem két héttel később, amikor Orbán Bécsbe utazott, hogy beszédet mondjon az International Institute of Finance bécsi tanácskozásán, Werner Fayman osztrák kancellár mindössze fél órát szentelt magyar kollégájának, és mint az MTI lakonikusan megjegyezte, „a találkozó után nem tartottak sajtótájékoztatót.”
Ezzel szemben a varsói fogadtatás valóban díszes volt. Orbánt Semjén Zsolt, Varga Mihály és Szijjártó kísérte útjára. Katonai tiszteletadás után Orbán négyszemközt beszélt Donald Tuskkal, majd Bronislaw Komorowskival, aki akkor még ideiglenes köztársasági elnök volt. Orbán szóvivője már az elutazás előtt bejelentette, hogy Lengyelország Magyarország számára stratégiai fontosságú. A lengyel sajtó lelkesen fogadta a magyar miniszterelnök látogatását. Engelmayr Ákos, a rendszerváltozás utáni első varsói magyar nagykövet arra is felhívta a figyelmet, hogy a Fidesz egy lengyel professzor, Waclaw Felczak ösztönzésére és biztatására alakult.
Június 2-án Varsóból Brüsszelbe repült Orbán és kísérete, ahol Martonyi János külügyminiszter csatlakozott hozzájuk. Hogy másnap, június 3-án mi lett a Barroso–Orbán-találkozó végeredménye, mindannyian jól tudjuk. Nem sikerült meggyőzni az Európai Uniót arról, hogy Magyarországnak túl kell lépnie a 3,8 százalékos költségvetési hiánycélt. Orbán azzal tért vissza Budapestre, hogy a magyar kormány eddigi gazdasági terveit megvalósítatlanok. Bár találkozott még Herman Van Rompuyvel, az Európai Bizottság elnökével, Jerzy Buzekkel, az Európai Parlament elnökével és Anders Fogh Rasmussennel, a NATO főtitkárával is, ezek inkább csak tisztelgő látogatások voltak.
Érdekesnek találtam, hogy még másodikán este Orbán találkozott hat néppárti uniós biztossal, akiknek a támogatását kérte, de úgy látszik hiába. A vacsorán résztvevő hat biztos mind a keleti régióból való: Dacian Ciolos, a mezőgazdaságért felelős román EU-biztos, Andris Piebalgs, a fejlesztési ügyekben illetékes lett biztos, Janusz Lewandowski, az uniós költségvetés lengyel biztosa, Johannes Hahn, a regionális fejlesztéssel foglalkozó osztrák biztos, Krisztalina Georgieva, a humanitárius segítségnyújtási ügyek bolgár biztosa, valamint Algirdas Semeta litván adó- és vámügyi biztos.
Orbán Viktor megint Brüsszelbe utazott június 17-én, amikor az Európai Unió vezetői jöttek össze, hogy megvitassák az unió gazdasági stratégiáját. Hogy a magyar miniszterelnök mennyiben járult hozzá a tárgyalásokhoz, nem tudjuk, mivel Orbán a tárgyalásokról csak általában beszélt magyar újságíróknak, de azt persze nem mulasztotta el közölni, hogy „Magyarország az élen halad … a cselekvés gyorsaságát, az új teendők felismerését illetően.”
flickr – lamont/cranston
Orbán július 21-én hivatalos látogatásra érkezett Berlinbe. Ez igen fontos eseménynek számított Magyarországon, de még a német lapok is tele voltak a hírrel. Itt is volt katonai tiszteletadás, ahogy az járja egy bemutatkozó látogatáskor. Két teljes órát töltött Angela Merkel kancellárral, és utána közös sajtókonferenciát is tartottak. Merkel megerősítette, hogy Magyarországgal szemben elvárás a 3,8 százalékos költségvetési hiánycél, és a bankadót sem elsősorban a költségvetési egyensúly szempontjából nevezte fontosnak, hanem jövőbeni válságelhárítást célzó, biztonsági alapként beszélt róla. A magyar miniszterelnök ekkor persze még mindig abban reménykedett, hogy az Európai Unióval még mindig lehet tárgyalni a 2011-es költségvetésről. Talán meg lehet győzni az Unió vezetőit, hogy ne kelljen Magyarországnak tartania a 3 százalék alatti deficitet. Mint tudjuk, ez sem sikerült. A sajtókonferencián egyébként Orbán láthatóan ideges volt.
De most nézzük meg, hogy mely külföldi politikusok látogattak Budapestre. Július 20-án a cseh miniszterelnök látogatta meg Orbán Viktort, majd a flamand miniszterelnök tárgyalt Orbánnal augusztus végén. Szeptember elején a bajor miniszterelnöknek kellett volna Budapestre jönnie, de lemondta egy repülőszerencsétlenség miatt. Megérkezett viszont Mari Johanna Kiviniemi, finn miniszterelnök, szeptember 13-án, aki szókimondóbb volt mint a legtöbb politikus. Kiviniemi kijelentette, hogy „elsősorban stabil gazdasági környezetre van szükségük a finn befektetőknek, akik Magyarországra érkeznek.” Sőt az „egységes piac” szükségét is hangsúlyozta, aminek „érdekében Magyarországnak is mindent meg kell tennie az elnöksége idején.” Világos beszéd. A finn miniszterelnök valószínűleg tökéletesen tisztában volt azzal az orbáni törekvéssel, hogy a magyar piacot vakarja védeni a külföldi versenytársaktól. Az is érdekelne, hogy ma például mit gondol a finn miniszterelnök a magyar gazdasági környezet stabilitásáról.
Ezzel nagyjából be is fejeztük a külföldi politikusok budapesti látogatásait.
Lássuk, hová utazott Orbán Viktor. A bécsi félórás beszélgetést júniusban az osztrák kancellárral már említettem. Ezután jó ideig nem ment sehova, kivéve egy meglehetősen hosszú látogatást a Róma melletti Castelgandolfóba, ahol részt vett a keresztény törvényhozók nemzetközi hálózatának alakuló tanácskozásán. Orbán már szerdán, augusztus 25-én elutazott, másnap Balog Zoltán követte. A keresztény törvényhozók tanácskozását vasárnap fejezték be. Ez az út természetesen magánjellegű volt. De mi volt a helyzet a hivatalos utakkal? Azt tudjuk, hogy ellátogatott Bakuba egy új gázvezeték ügyében. Volt Bulgáriában október 8-án, majd néhány nap múlva Moldáviába utazott. Október 2-án két legyet ütött egy csapásra, amikor ellátogatott Prágába és Ljubljanába ugyanazon a napon. Tehát, ami az uniós országokat illeti, október közepéig, Brüsszelen és Berlinen kívül, mindössze Lengyelországba, Bulgáriába, Csehországba és Szlovéniába tett hivatalos látogatást a magyar miniszterelnök. Az egyik oka ennek persze a helyi választások lehettek, ahol Orbán nagy erővel kampányolt. Orbán pillanatnyilag Kínában van és hamarosan ellátogat Moszkvába is.
De maradjunk közelebb Magyarországhoz. Orbán megint Brüsszelbe utazott október 28-án. Ez alkalommal arról volt szó, hogy miképpen kellene az unió alapszerződését módosítani a gazdasági válság következményeként. Úgy veszem ki Győri Enikő, külügyi államtitkár szavaiból, hogy a magyar diplomáciai nem volt felkészülve komoly szerkezeti változásokra. Ugyanis Győri szerint „a legtöbb tagállam vonakodik a változásoktól... Angela Merkel német kancellárnak és Nicolas Sarkozy francia elnöknek nehéz dolga lesz, ha meg akarják győzni a többieket, hogy csatlakozzanak a kezdeményezésükhöz.” Éppen ezért meglepetéssel olvastam, hogy Orbán Viktor az európai uniós tagországok állam- és kormányfőinek találkozását követően azt találta mondani, hogy „a nemzetközi gazdasági válság utáni Európát a régi szabályok alapján nem lehet működtetni.” Mindenki szerette volna elkerülni, de az új kihívások miatt „szükség van az alapszerződés módosítására... Helyre kell állítani a felelősség elvét is. Kell lennie tehát egy szankciórendszernek, amely azt a célt szolgálja, hogy a felelőtlen magatartásukkal újabb és újabb bajt előidéző államokat a kellő időben meg lehessen állítani.” Ezek szerint nagyon úgy néz ki, hogy Orbán álláspontja megváltozott. Elhatározta, hogy Merkel és Sarkozy mellé áll, és szigorúbb szankciókat követel azon országok ellen, amelyek nem követik az előírt pénzügyi szabályokat. Nem semmi ez olyasvalakitől, aki néhány hónappal korábban még azon ügyködött, hogy az Unió elfogadjon egy 7-7,5 százalékos költségvetési hiányt Magyarországtól.
Erre az új orientációra utal az az orbáni kijelentés, amit még az AFP francia hírügynökség is megemlített. Orbán szerint felháborító, hogy Viviane Reding, az Európai Bizottság (EB) alelnöke megint élesen bírálta Franciaországot és Németországot. Reding először a romák Franciaországból való kitoloncolásával kapcsolatos fogalmazott meg erőteljes kritikát Sarkozy ellen, most meg a „francia-német diktátumnak nevezte Berlin és Párizs javaslatát az eurozóna megreformálására. Orbán Sarkozy segítségére sietett: „Franciaország az Franciaország, ezt a nemzetet el kell fogadnunk úgy, ahogy van. Nagyon büszke országról van szó. Reding asszony megsértette Franciaországot, márpedig ezt nem lehet következmények nélkül megtenni." A kérdés persze az, hogy Sarkozy véleménye meg fog-e változni a kéretlen magyar prókátorról. Ugyanis gondolom, sokan emlékeznek még, amikor budapesti látogatása alkalmával a francia elnök néhány perc után véget vetett az Orbánnal programba vett megbeszélésnek, és faképnél hagyta az elképedt Fidesz-elnököt.
Mindenesetre érdekes, hogy a sok brüsszeli látogatás ellenére sem kapunk hírt arról, hogy Orbán európai kollégái közül bárkivel is tárgyalásokat folytatott volna, noha köztudott, hogy a nagy nemzetközi találkozók szinte mindig helyet adnak kétoldalú tárgyalásoknak is. Így volt ez most október 28-án is, az EU-tagországok állam- és kormányfőinek kétnapos találkozóján. Orbán sehol. Azaz mégis. Az MTI október 28-ai tudósításában azt írja: „A brit miniszterelnök – fényképek tanúsága szerint – mások mellett Orbán Viktor kormányfővel is szót váltott az ülés előtt.”
Minthogy nem látunk bele a nemzetközi kapcsolatok berkeibe – és nem is segít senki, hogy belelássunk –, csak feltételezhetjük, hogy Orbán európai kapcsolatai nemigen működtek az elmúlt félévben.
orbanviktor.hu
De most majd helyreállítja ezeket a nemlétező kapcsolatokat, a maga szokásos módján: erővel. Minthogy az uniós elnökséget betöltő ország miniszterelnökét nem illik nem fogadni, máris bejelentette: „a magyar elnökség kezdete előtt látogatást tesz mind a 26 tagállam vezetőjénél, a keleti partnerországok vezetőinél, tárgyal az európai parlamenti frakcióvezetőkkel, illetve ’minden szereplővel, aki a magyar elnökség alatt valamilyen ügyben befolyással, súllyal bír’. A folyamat keretében most találkozott például a luxemburgi miniszterelnökkel és a liberális frakció vezetőjével. Januárban, az elnökség átvétele után ugyancsak egyeztet valamennyi tagország kormányával.”
Hát hacsak így nem.
